Feltárta kincseit a színpompás vadvirágos rét

A borongós idő és a megázás reális kockázata ellenére is jó néhányan összegyűltek, hogy részt vegyenek az újabb szervezett hegyvidéki botanikai sétán, és belevessék magukat az Apáca-rét növénytani érdekességeinek tanulmányozásába. A tölgyekkel és juharokkal való ismerkedés már a Rege parkban elkezdődött, ahol a gyakoribb fajok mellett még a XII. kerületben egyébként ritka, idegenhonos zöld juhar bemutatására is mód nyílt.Ez a hamvas, viaszos hajtásairól felismerhető fa annyira megkedvelte klímánkat, hogy sok helyen ma már a kertekből „megszökve” él – kezdte az ismertetőt dr. Csontos Péter terepbotanikus, a séta vezetője. A növény levelei nem juharszerűek, de repítőkészülékes magjai segítenek a meghatározásában.
A veszedelmes tüskéket nevelő krisztustövis, vagy lepényfa szintén nem tartozik a hazai flóra növényei közé. Összetett levelei különösen ősszel nagyon szépek, ezért a parkokba már a tövis nélküli, nemesített változatokat ültetik, míg a sétán látottak talán egy egykori szúrós sövény példányaiként állnak sorban – ma már alacsony fává növekedve. Közeli rokona az akác, amelynek kapcsán túravezetőnk bemutatta a pálhatüskéket, amik itt a pálhalevelek módosulatai. Alapesetben ezek a kis, párosával álló levélkék minden összetett levél tövében megtalálhatók, és általános jellemzői a pillangósvirágúak családjának.
Az Újvilágból behozott fásszárúak közül még egy, az alásfa jelezte, hogy a hazai fajoknak az „idegenekkel” is folyamatosan versengeniük kell minden talpalatnyi élőhelyért. Az alásfa a citrusfélék közé tartozik, a kedvelt gyümölcsök távoli zamatát virágainak illatában fedezhetjük fel. A Szentendrei-sziget déli felének homoktalajain helyenként már tömeges a jelenléte. Félő, hogy az Apáca-réten cseperedő fiatal példány sem marad egyedül sokáig.A vadvirágok közül mindenképpen az érdeslevelűekhez tartozó apácafű, vagy apácavirág kívánkozik az első helyre, amely apró, mélylila, szinte fekete „ruhájú” virágairól kaphatta nevét. Gondolhatnánk, hogy a rét is, de valószínűbb, hogy ez inkább a viszonylag közelben álló egykori zárdával lehet összefüggésben.A rét egyébként ma olyan, mintha a falánk város valami véletlen folytán elfelejtette volna bekebelezni, és így mindannyiunk szerencséjére megmaradt eredeti, természetközeli állapotában. A valóság azonban izgalmasabb: egykor előkelő golfpálya működött itt, alig hetven évvel ezelőtt zárta be kapuját. A természet azóta visszafoglalta a domboldalt, és kialakította a ma is látható középhegységi, mozaikos virágoskertet.
Májusban akkora a vadvirágok sokfélesége, hogy a sétát akár egyhelyben is meg lehetett volna tartani, hiszen egy szobányi területen is annyi érdekes faj él, amennyinek az ismertetése kitöltené az időkeretet. Lila párnákat alkotnak a kakukkfüvek, amiknek az illata szinte elválaszthatatlan az alacsony tölgyekkel tarkázott, száraz sziklagyepek látványától. Szintén gyakori a sárga virágokat nevelő magyar kutyatej. Nevét a sérüléseiből csordogáló, fehéres nedvről kapta. Ez védi a növényt a fertőzésektől, ami viszont irritálhatja a bőrünket, a nyálkahártyánkat, ezért ezt a „tejet” ne nyeljük le!Ha már egy jellegzetes Kárpát-medencei fajt említettünk, akkor következzen egy szintén a hazai flórát jellemző: a magyar cickafark. Minden növény igyekszik rovarokat csalogatni a beporzás érdekében, vannak, amelyek ezért hatalmas, színes szirmú virágokat nevelnek. Ez a stratégia sikeres, de nagyon drága, mert sok energiát felemészt, és csak kevés magot eredményez. A cickafark más utat jár, egészen apró fészkesvirágzatok sokaságából épít fehér „leszállópályát” a viráglátogatóknak. Ha megtörténik a beporzás, akkor a virágok százaiban kezdenek érni a jövő nemzedék reményét hordozó, apró, csillogó magok.Az Apáca-rét egyik büszkesége, a tarka nőszirom az érintetlen szépségével vetekszik a legkülönlegesebb kerti változatokkal. Ráadásul ez az egyetlen íriszfaj, aminek fehér szirmára barnás erek rajzolnak látványos mintázatot.
A lila pacsirtafüvet nem nehéz felismerni, bár a madarat idéző elnevezést csak akkor értjük meg, ha meglátjuk a szárnyakat a csinos virág alatt álló két megnyúlt csészelevélben. Az ajakosvirágú csormolyák két fajjal is képviseltetik magukat a réten. A gyakoribb a sárga virágú szakállas csormolya: ez úgy néz ki, mintha valaki eldobott volna egy félig lerágott, apró kukoricacsövet. A kéküstökű csormolya komplementer színeinek köszönheti a szépségét, a napsárga virágoknak a liláskék fellevelek adnak hátteret. Mindkét faj rendelkezik zöld levelekkel, de miközben a föld felett a szebbik arcát mutatja, a talajban szívesen szív tápanyagokat más növények gyökereiből, azaz félparazita életmódot folytat.A fehér virágú koloncos legyezőfű furcsa kinézetű vadvirág, mert mintha minden példánya kicsit kócosan, rendezetlenül ringatózva várná a rovarokat a tavaszi szellőben. A szép számban látható, sárga virágú orvosi somkóró szintén népszerű a beporzók között, de a népi gyógyászatban is nagyra tartják a szív- és érrendszeri panaszok gyógyításában tapasztalt hatásai miatt.
Búcsúzóul a túrázók kis csapata megismerkedett az őshonos fagyallal, amely vadon és a kertekben is előforduló, tetszetős cserje. Fehér virágai közelről megfigyelve jól mutatják, hogy az orgona szerényebb rokona. Illata megosztja a természetjáró embereket, a rózsabogarak azonban egyértelműen kedvelik, háborítatlanul legelésznek a fehér virágfürtökön. A madarak csak ősszel keresik, ők a feketés bogyók érésekor látogatják előszeretettel a fagyalbokrokat.Az Apáca-rét növényvilága nemcsak tetszetős, de ezernyi állatnak is otthont ad. A zümmögés, ciripelés és madárdal folyamatosan bizonyítja a hangosabb fajok jelenlétét, mellettük azonban a csendesek is felbukkannak. A virágokon kisebb-nagyobb színes pillangók napoznak, a bokrok alján pedig kis szerencsével láthatunk lábatlangyíkot, rézsiklót, zöld gyíkot vagy akár az apró, fokozottan védett pannon gyíkot is.

BI.