Hauszmann Alajos városmajori otthona
Hauszmann Alajos a historizmus egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb építésze volt, június 9-én ünnepeltük születése 177. évfordulóját. Számos általa tervezett középület, lakóház és villa teszi még gazdagabbá Budapest városképét, ám neve leginkább a Budavári Palota felújításával forrott össze, amelynek az építési vezetésére Ybl Miklós halála után kérték fel őt. Életéről és munkáiról könyvtárnyi szakirodalom jelent meg, ebből tudjuk, hogy a Hegyvidéken is számos megbízást kapott. A legismertebbek a Vöröskereszt Erzsébet Kórházának épületegyüttese és a TF elődjeként szolgáló Állami Tanítóképző épületei – városmajori otthonáról azonban egy-két lábjegyzeten kívül alig emlékezik meg az utókor. Szerencsére ő maga többször említi a házát a naplójában. A mára már eltűnt épület történetének jártunk utána Hauszmann Alajos visszaemlékezései segítségével.
Hauszmann Alajos építész a 19. és 20. század fordulóján kezdte el megírni a visszaemlékezéseit, szerencsére a családi életéről és eseményeiről is bőségesen beszámolt. Cikkünkben ezekből idézünk. Kezdjük is a legelején!
„Mint jómódú budai polgárcsaládnak gyermeke 1847. június hó 9-én születtem. Atyám, Hauszmann Ferenc, anyám, szül. Maár Anna Budán a Vízivárosban laktak, és hol atyámnak fűszerkereskedése, háza és szőlője volt. Négyen voltunk testvérek, Hermina, Alajos, Ferenc és Kornélia.
Az elemi iskolákat Budán a várbeli piaristák iskolájában végeztem, de a 4. osztályra és 1. gimnáziumra Tatára küldöttek a magyar nyelv megtanulása végett. […] 1858-ban kerültem ismét Budára haza, és ott folytattam iskolai tanulmányaimat a reáliskolában, melynek második osztályába vettek föl. […] A vegytan tanulmányozására volt különös hajlam bennem, és otthon a szülői házban is rendeztem be kémialaboratóriumot […] Ezek a kísérletek, valamint az első budai fotográfussal, egy Mayerhofer nevezetű úrral való ismeretségem a fotografálás megtanulására ösztönöztek. Atyám kérésemnek engedve egy apparátust vásárolt, de mivel akkor még nem lehetett a hozzá való szereket készen kapni, azokat magamnak kellett előállítani. […] Sok idő, pénz és fáradtságba került, még az első jó (az akkori fogalmak szerint) képet tudtam produkálni. Atyám egyedüli fotográfiája, melynek üveglemeze még ma is megvan, ebből az időből a származik.”
Néhány oldallal később, 1861-ből említi meg először a városmajori házukat: „A budai reáliskolában ismerkedtem meg Scwarzel Sándorral (jelenleg Lipthay Sándor műegyetemi tanár kollégám), aki velem egy osztályba járt, igaz barátok lettünk (és e barátság még ma is tart), mindig együtt voltunk és együtt készültünk a vizsgákra is. Volt a Városmajor utcában házunk és kertünk, ott tanultunk együtt, és nem egy éjszakát virrasztottunk könyveink mellett.”
Ezt alátámasztják a régi utcanévjegyzékek is. A még német nyelven megjelenő Pester Lloyd-Kalender für das Schalt-Jahr hasábjain 1860-ban azt olvashatjuk, hogy a Stadtmeierhofgasse, azaz a Városmajor utca 287-es szám tulajdonosa Hausmann Franz. Az utcaszámozás a régi rend szerint értendő, amúgy a cím a mai Városmajor utca 6.-nak felel meg.
Hauszmann Alajos izgalmas fiatalkori élményeiről is írt naplójában, a többi között arról, mit sportoltak, és hogy még a színészetbe is belekóstolt.
„A reáliskolai tanulmányok közepette elég időnk jutott mulatságra és mindenféle sport űzésére is. Így néhány pajtással […] megalakítottuk az első budai csónakegyesületet. Persze csak egy primitív szerkezetű halászcsónakunk volt húsz forint értékben, de ezen is tanultunk evezni. A mulatság azonban csak rövid ideig tartott – csónakunk egy gőzös által előidézett hullámokban felfordult, és csak nagy nehezen tudtunk a partra kiúszni. Bajunk nem lett, de elveszett a csónak és szüleink is megtiltották e veszedelmes sportot. Jött helyette más! Kezdtük a színészetet.
Budán létezett ekkor egy német társadalmi egyesület »Muri« elnevezés alatt, amely színielőadásokat rendezett. Ennek a német egyesületnek akartunk konkurenciát csinálni és megalakítottuk a »Gondűző« társaságot. Akkor keletkezett Budán az első magyar színház is a budai hídfő mellett létezett »Granarium« átalakításából, melynek homlokzatára fel volt írva »Hazafiság a nemzetiségnek«. A hazafias érzelem bennünk budai ifjakban is felébredt, és a magyar múzsa ápolását tűztük ki célul. Vagy húszan hosszan összeálltunk, és a II. kerület Kacsa utcában béreltünk ki egy földszintes házat, amelyben berendeztük színpadunkat. Az első előadás Berczik Árpád Ádám és Évája volt, melyben Ádámot játszottam. Két esztendeig állt fenn a társulat, de miután házbért nem tudtunk fizetni, feloszlott.
A fotografálás mellett néhány barátommal pirotechnikával is foglalkoztunk. Pompás rakétákat sikerült gyártani, melyeket éjfél idején a II. kerületi Mária oszlopán eresztettünk fel, a környező háztulajdonosok nem csekély ijedelmére. Nagyszabású tűzijátékokat rendeztünk szüret idején, amelyek olyan jól sikerültek, hogy a jelenlevők azokat látványosságnak mondották.”
Nem sokkal később, 1863-ban meghalt – az akkor 16 éves – Alajos édesapja. A levéltári adatok szerint 1866-ban az édesanyjának, özvegy Hauszmann Annának szőlőbirtokai voltak az orbánhegyi dűlőben. Valamikor az 1870-es években eladták városmajori otthonukat, ám Alajos 1873-ban már arról ír, hogy visszavásárolta azt: „Ebben az esztendőben szereztem vissza a Városmajor utcai régi családi házunkat, amelyet anyám egy-két évvel ezelőtt eladott, de a vevő szintén áruba bocsátotta, és miután a házra még tartozott is a vételárból, csak hatezer forintra volt szükség annak isméti birtokba vételére. Én a házat átalakítottam, és ott anyámnak és Mimi nővéremnek rendeztem be lakást. A kert felé eső szárnyat pedig nyári lakásnak tartottam fenn leendő családomnak.”
Vagyis Hauszmann Alajos átalakította az eredeti lakást. Ezt alátámasztja a Kiscelli Múzeumban található korabeli fénykép felirata is: „Városmajor utca 6. – Hauszmann Alajos budai (Városmajor utcai) lakása. Tervezte Hauszmann A.” A fotó és a napló fontos források, mert arról, hogy Hauszmann maga tervezte volna a lakását, addig sehol sem találunk bejegyzést a szakirodalomban, nem tartják számon a házat az általa tervezett munkái között.
Egy évvel később, 1874. március 21-én Hauszmann Alajos megházasodott, feleségül vette Senior Mariettát. „Feleségemnek az új otthon nagyon tetszett, de sok időbe került, míg az ismeretlen környezetbe beleszokni tudott.” Az új otthon biztonságát veszélyeztette a híres, 1875-ös, nagy felhőszakadás, aminek a következtében az Ördög-árok patak hatalmas pusztítást végzett a környéken. Visszaemlékezésében Hauszmann így idézte fel az eseményeket, majd családi életének későbbi, örömteli fordulatát:
„1875. június hóban borzasztó felhőszakadás pusztított a főváros környezetében. Családom a krisztinavárosi Városmajor utcai házban nyaralt. Feleségem áldott állapotban volt. A víztömegek a kerten keresztül folytak, és a kapualjban gyűltek össze, ahol valóságos tó keletkezett, mert a kaput nem lehetett kinyitni. Én az irodából Feri öcsémmel hat órakor délután indultunk hazafelé, de az alagúton nem lehetett átmenni, el volt torlaszolva, a Váron mentünk keresztül, de a Krisztinavárosban sem lehetett közlekedni, a Vérméző egy tengerhez hasonlított, a déli vasút pályaudvara el volt öntve. Nagy nehezen sikerült a »Politische Greisler«-ig jutnunk, ahol éjjel tizenegyig bevártuk a szakadó eső végét. Egy rendőr kísért bennünket haza lámpással, de akkor is majdnem térdig vízben és sárban botorkáltunk. Családom meg volt rémülve, mert félt, hogy bennünket is szerencsétlenség ért. Csak másnap lehetett látni azt az óriási pusztítást, melyet a felhőszakadás végzett. Az Ördögárok a Rácvárosban beszakadt és romba döntött több házat, az Attila utca még akkor is ragadó patakhoz hasonlított, melyben az iszapos víz óriási gyorsasággal végighömpölygött. Mindenütt úszó bútorokat, emberi és állati hullákat lehetett látni, s helyenként egész jéghegyek tornyosultak mint az éjszakai jégeső maradványai. A pusztulásnak egy borzasztó képe nyílt meg szemem előtt, melyet nem lehet elfelejteni.
1875. július 28-án született Jenő fiam a krisztinavárosi kerti lakásban. A szülés nagy nehézséggel járt, és szegény feleségem borzasztóan szenvedett. A gyermek is úgy jött a világra, hogy halottnak tartották, de rövid idő múlva magához tért, és mikor az orvos megnyugtatott, hogy az asszony állapota sem aggasztó, nagy volt az öröm az elsőszülött felett. Feleségem maga kívánta ápolni a gyermeket, de mivel kevés teje volt, dajkának felvétele vált szükségessé. Most ketten szoptatták a gyereket, és ebből gyakran kellemetlenségek keletkeztek, mert az anya féltékeny volt a dajkára.”
Mint tehát kiderült, a Városmajor utca 6. – korabeli számozás szerint 287. – alatti házat voltaképpen az édesanyjának rendezte be, aki a „Budapesti cím és lakjegyzékek” szerint is oda volt bejegyezve mint „Hauszmann Anna, özvegy”. Az építész bizonyára ott töltötte a nyarakat a családjával, majd az 1890-es évek elején megépítette Döbrentei utcai lakását, valószínűleg akkor költöztek el korábbi otthonukból.
A levéltári dokumentumok szerint édesanyja 1893. május 31-én adta el a Városmajor utca 6. szám alatti lakást dr. Schwartzer Ottónak (akinek a neve ismerős lehet az olvasónak a közeli Schwartzer-féle szanatórium miatt). Az erre vonatkozó levéltári dokumentumon a következő olvasható: „Özvegy Hauszmann született Maar Anna úrnő eladja Dr. babaczi Schwartzer Ottó úr pedig megveszi a budai 328. számú telekjegyzőkönyvben írt (778, 779) helyrajzi számú az I. kerület Krisztinaváros 287 régi összeírási számú és a városmajor utcza 6 új összeírási szám alatt fekvő házudvar terület és kertet és egyáltalán minden törvényes tartozékát a közösen megállapított 17.000 forint osztrák értékű vételáron.”
Az épületet Schwartzer Ottó a saját gyógyintézetében dolgozó orvosoknak adta ki, eleinte dr. Wagner György, majd dr. Molnár Károly, dr. Stein Fülöp, dr. Langer Árpád és dr. Szirmay Kálmán élt ott. Később, 1909-ben eladta a lakást a Schwartzer-féle szanatórium részvénytársaságnak.
Hauszmannék házát 1940–41-ben lebontották, ifj. Dobrovits Ferenc 1941–42-ben egy új, négyemeletes bérházat tervezett és építtetett a helyére. Így már a második világháború előtt eltűnt Budapest egyik legnagyobb építészének otthona. 2026-ban lesz Hauszmann Alajos halálának 100. évfordulója, ami méltó alkalom lenne arra, hogy egykori családi házuk helyét emléktáblával jelöljük meg az utókor számára.
F. G.