Cinkenézőben a tanösvényen
Egyéves a Csörsz parkban lévő madárvédelmi tanösvény, ahová ornitológiai sétát szervezett a Hegyvidéki Zöld Iroda május végén. Lendvai Csaba, a Magyar Madártani Egyesület Budapesti Helyi Csoportjának titkára bevezetőként a környék gazdag madárvilágáról és azokról a lehetőségekről szólt, amikkel bárki segítheti a városi madarak életét és szaporodását. Bár a szakember szerint már azzal is sokat teszünk, ha nem zavarjuk a szárnyasokat, és azok nyugodtan megkereshetik a saját életfeltételeiket, táplálékukat, búvóhelyeiket.
A hazai madarak mind valamilyen formában védettek, még a vadászható varjú, szarka és szajkó sem pusztítható szabadon, csak arra hivatott személyek ritkíthatják szigorúan meghatározott körülmények között. A feketerigó, a cinkék és a legtöbb hegyvidéki faj eszmei értéke huszonötezer forint, az év madara, a kerecsensólyom pedig egymillió forintos természetvédelmi értékkel bír. Vele a városban nem találkozunk, de például ritka macskabaglyok a XII. kerületben is szép számmal költenek. Ritkaságban – sajnos – ma már vetekszik velük a veréb, amely újabban visszatért a Gesztenyés kertbe, és a szakemberek már sikeres költésről is tudnak a Hegyvidéken.
A séta során a Csörsz park fáin elhelyezett eszközöket járta be a kis csapat. A különböző madárodúk nagy része most üresen állt, de a bemutatást szolgáló elhelyezés nem is kedvez minden esetben a beköltözésnek. Arra viszont ideális, hogy el lehessen mondani, mely szempontok fontosak az odúk védelménél, hogy a kóbor macskák ne veszélyeztessék a lakókat – legyenek azok madarak, denevérek, mókusok, esetleg pelék.
Az odúk mellett megnéztük a fecskék számára készülő műfészket és többféle etetőt is, amik a különböző méretű és táplálkozású madarak igényeit elégíthetik ki. Az ornitológus elmondta, hogy a táplálék fontos, de például kenyérféléket, vagy sózott ételeket ne tegyünk az etetőbe. Ugyanígy az itatókba sem kell „ásványvizet” tölteni, sőt, az sem baj, ha két csere között néhány napot áll a víz.
A bejárás alkalmával akadtak olyan érdekességek is, amik még az időközben némileg elfáradó gyerekeket is a közelbe csalták. Egy „D” típusú odúból a seregélyek korábbi jelenlétére utaló nyomok kerültek elő: a néhány hevenyészetten elrendezett ágacskából arra lehet következtetni, hogy valószínűleg fészket kezdett építeni egy pár, amely azonban néhány napon belül továbbállt.
Egy „B” típusú odúban, vastag moha és szőrpárnába süppedve, széncinkefiókák cseperedtek. Ennél a fajnál valószínűleg már a második fészekalj kelt ki, ennek tudható be, hogy „csak” négy madárkát rejtett a mesterséges fészkelőhely.
Lendvai Csaba számos érdekes madarásztörténettel szolgált az érdeklődőknek, és a felmerülő kérdésekre is rendületlenül válaszolt. Mindemellett azt is kiemelte, hogy a madárvédelmi tanösvény fennállásában jelentősnek mondható az egyéves időtartam, különösen úgy, hogy a kihelyezett eszközök nemcsak használatban voltak, hanem rongálás nélkül átvészelték ezt az időszakot – sajnos nem minden hasonló fővárosi kezdeményezésről mondható el ugyanez.
-bi-