Gyerekzsivajjal kezdődött el a Hegyvidéki Nyár
A Hegyvidéki Önkormányzat kiemelten gondoskodik a családokról, aminek egyik formája, hogy igyekszik számukra minél több szórakoztató és tartalmas programot kínálni. Az évszakköszöntő, kétnapos Hegyvidéki Nyár célja az volt, hogy összehozza a generációkat, és minden korosztálynak felhőtlen kikapcsolódást biztosítson. Habár az első napi időjárás nem kedvezett a szabadtéri rendezvényeknek, ez nem szegte kedvét a gyerekeknek és szüleiknek sem. A fesztivál népszerűségét jelzi, hogy más kerületekből is érkeztek látogatók a MOMkultba.
Az esős időjárás miatt a MOMkult kertje helyett az épületben zajlottak a Hegyvidéki Nyár első napjának programjai, ám ez a legkevésbé sem zavarta azokat a gyerekeket, akik a kézműves foglalkozások és az arcfestés miatt érkeztek szüleikkel. „Sajnos a sors úgy hozta, hogy évekkel ezelőtt elköltöztünk a kerületből, de rendszeresen visszajárunk a különféle rendezvényekre. Továbbra is a Hegyvidék az igazi otthonunk!” – mondta Kulcsár Imre, aki az 5 éves Zalánnal és a 7 éves Noémivel jött Pesterzsébetről.
Zalán most éppen a „hajóskapitányos” korszakát éli, ezért nagyon megörült a horgászós raklaptutajnak a játszóházban. „Épp egy kalózsapkában rohangál – mutatott rá Imre a szőke kisfiúra. – Noémit pedig az arcfestés tartja lázban. Egy pillangó került rá, és már előre látom, hogy este hiszti lesz, mert fürdéskor nem akarja majd lemosni” – tette hozzá az apuka, aki nagyon ötletesnek találta a BEREBE utazó játszóház ZokniFagyizóját. „Kicsit újraéltem a gyerekkoromat, eszembe jutott, amikor fagyiért könyörögtem a szüleimnek a strandon” – mosolygott.
A 2024-es Hegyvidéki Nyár Bognár Szilvia és zenekara koncertjével indult. Az énekesnő három gyermek édesanyja, akik mindig segítenek letesztelni az új szerzeményeket: „Az alkotó folyamataink jelentős része otthon zajlik – mondta –, a gyerekeim közvetlenül találkoznak az éppen születő dalokkal és versmegzenésítésekkel. Remek visszajelzéseket szoktak adni, hogy mi mennyire ragadja meg őket, vagy mi az a dallamfordulat, amit nehezebben jegyeznek meg, mi az, ami nagyon felkelti a kíváncsiságukat.”
Bognár Szilvia arról is beszélt nekünk, hogy rugalmasan összeállított produkciójuk van, figyelik a gyerekek életkorát, nyitottságát, hangulatát, és teljes mértékben alkalmazkodnak ehhez: „Ezt fontos dolognak tartom, mert mindig lehetővé teszi a kapcsolódást a gyerekek és a családok számára. A szülők bevonása talán egy kicsit nehezebb, de ha gyermekükön azt látják, hogy a zenénk magával ragadja őt, hogy szívesen táncol, tapsol, felszabadul, akkor ez nekik is olyan örömforrás, amitől sokkal nyitottabbá válnak. Mi olyan utat próbálunk keresni, amin ezeket a hagyományban fellelhető, szép dallamokat, szövegeket annak ellenére vagy azzal együtt tovább tudjuk vinni, egy kicsit beültetni a mai kulturális közegbe, hogy a hagyományos népzene eredeti társadalmi közege már megszűnt. Olyan formában nem létezik, és nem úgy élünk vele, mint ahogy több száz éven át, de azt gondolom – és szerencsére nem csak én –, hogy ezek örök értékeket hordoznak, és nagyon szépen bevezethetők a huszonegyedik századi zenei kultúrába.”
Hogyan került Kapucni-ficni-fecni-pacni uraság és a cumisképű paradicsompofa a MOMkultba? Nos, a nem mindennapi mesehősöket Barna Zsombor hozta el. Persze a Vitéz László menyecskét keres című bábelőadás nemcsak a gyerekeket, hanem az örökifjú felnőtteket is megnevettette, hiszen mi is lehetne viccesebb, mint az elmaradhatatlan palacsintasütős igazságszolgáltatás?!
„Anyukám varrt nekem zoknibábokat, és az oviban is szoktunk bábozni, mindig nagyokat nevetünk közben a barátaimmal. Egyszer még saját előadásunk is volt, ami nagyon tetszett a többieknek, meg is tapsoltak minket” – mesélte a 6 éves Zsófi, aki elárulta, hogy ha hazamennek, rögtön megkéri a szüleit, szerezzenek neki egy játék palacsintasütőt, mert el akarja játszani Vitéz László meséjét az óvodájában.
Délelőtt a HolddalaNap Zenekar is fellépett a MOMkult koncerttermében. A világzene szakértő muzsikusai basszusgitár, dobfelszerelés és hegedű segítségével szólaltatták meg dalaikat, hogy vidámabb legyen a hangulat. „Erre az alkalomra a Napkeleti Utazás koncertünkkel készültünk – mondta Gulyás Anna, a zenekar alapítója és énekese. – Magyar, macedón, andalúz, perui, afrikai és egyéb dallamokat szólaltattunk meg.”
Dancs Józsefné unokáival közösen jött a MOMkultba. A kisebbik, a 11 éves Gergő zenésznek készül, az első sorból hallgatta végig a HolddalaNap Zenekar koncertjét. „Mama nem szereti a hangos zenét, ezért ő inkább elment Lucával kézműveskedni” – avatott be minket a fiú. Dancs Józsefné szerint, akinek a férje fiatalon hegedülni tanult, Gergő a nagyapjától örökölte a zenei tehetségét. „Talán egyszer majd ő is fellép ezen a rendezvényen” – mondta búcsúzásképpen a büszke nagyi.
A délutáni programban a Street Swing gondoskodott a talpalávalóról, egészen estig. A közös tánc során az érdeklődők megismerkedhettek a swing, a lindy hop és a slow charleston alaplépéseivel, mindezt pörgős zene kíséretében. Az alvással biztos nem volt gondja senkinek sem aznap.
*
„Ma még egy lapáttal ráteszünk a jó kedvre!” – köszöntötte vasárnap a MOMkult kertjében a vendégeket Fonti Krisztina alpolgármester, aki elmondta, hogy a hegyvidéki eseményeken olyan kikapcsolódási lehetőségek várják a kerületben élőket, amiken gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok egyaránt jól érezhetik magukat, és a család minden korosztálya megtalálhatja a szívének kedves programokat.
„Ezeken a rendezvényeken, így ma is, nagy hangsúlyt kapnak a hagyományőrzés, a népi játékok – emelte ki az alpolgármester. – Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy a gyerekek újrahasznosított anyagokból készült játékokkal játszva tanulhatnak a fenntarthatóságról, a zöld környezet védelméről. Fontos, hogy mielőbb megismerhessék azt, honnan jöttünk, és megtanulhassák azt is, hogy felelősséget kell vállalnunk az élhető jövőért. Az óvodáink, a bölcsődéink, a játszótereink, a felnőtt és a gyermek háziorvosi rendelőink felújítása arra szolgál, hogy megfelelő szolgáltatásban és ellátásban részesüljenek a hegyvidékiek. Emellett viszont azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az önkormányzat által nyújtott szabadidős tevékenységek, a sportolási lehetőségek, a kulturális programok is színterei lehessenek a közösségi együttlétnek. Vigyék el majd magukkal a gyermekek vidám mosolyát, mert az a legnagyobb kincs, abban van a legnagyobb remény!” – zárta szavait.
Szerencsére vasárnapra már nyoma sem maradt az előző napi esőnek. Farkasházi Réka és a Tintanyúl verőfényes napsütésben hívta vidám dallamokban és táncban gazdag kalandozásra a kicsiket és a nagyokat.
Itt találkoztunk Markócs Délia Rózával is, aki két testvérével és édesanyjával érkezett. „Ötéves koromban voltam először Farkasházi Réka koncertjén. A tesóim is nagyon szeretik Tintanyúl történeteit, így miattuk még mindig hallgatom a dalokat. A mai koncert igazi nosztalgia volt számomra!” – mesélte a 13 éves Délia.
A gyerekek a régi idők játékaival fedezhették fel a hagyományőrzés világát a MOMkult kertjében. „A kosaras körhintát nagyon szeretem, de a kenyérsütés még jobban tetszik! Ebben a malomban kell megőrölni a kukoricát, hogy liszt legyen belőle – mutatta az ötéves Léna, aki azt is megsúgta nekünk, hogy milyen csínytevést követett el. – Kilőttem csúzlival Jancsi bácsi és Juliska néni ablakát. De csak játékból, mert ez volt a feladat.”
„Sokadik alkalommal járunk ezen a vidéken, ezért ezúttal is hoztunk új játékokat. A fejtörők mellett itt van az őrlőmalom is; remélem, a gyerekek jó sok kukoricalisztet készítenek nekünk, hogy aztán otthon finom kenyeret tudjunk sütni magunknak. Az őrlés, persze, igen hosszadalmas folyamat, nem véletlen, hogy régen egy héten csak egyszer sütöttek maguknak kenyeret az emberek – mondta Felsőbányai Veronika, a Fabatka Porta munkatársa, aki arról is szólt, mit gondol a hegyvidékiekről. – Csak jó dolgokat tudok mondani! Nagyon érdeklődők, mindig szeretettel várnak minket, ami hízelgő. Népiesen szólva: mintha hájjal kenegetnének!”
Ahogy az lenni szokott az ilyen nagyobb hegyvidéki rendezvényeken, ezúttal is szerepet kaptak a múlt és a jövő értékei. Kutatások szerint a ruhaipar évente 1,2 milliárd tonna üvegházhatást okozó gázt bocsát ki – ezzel a textil jóval szennyezőbb, mint a légi közlekedés. 2020-ban kétszer annyi műanyag alapú ruha készült, mint 2000-ben. Ha ez a tendencia így folytatódik, a műanyag textilszálak gyártása 2050-re a világ olajfogyasztásának 20 százalékáért lesz felelős.
A fast fashion, avagy a tömegével készülő olcsó és rossz minőségű ruhák létünk és napjaink egyik legfontosabb elemét is veszélybe sodorhatják. Egyetlen pamutpóló elkészítéséhez 2700 liter vizet használnak fel, tehát nagyjából egy átlagember 2,5 évre elegendő vízszükségletét. Erre a problémára hívta fel játékosan a figyelmet a BEREBE játszóház Retextil műhelye.
„A háztartásunkban rengeteg textilhulladék keletkezik, ezért is szeretnénk megismertetni a családokkal az újrahasznosítás fontosságát. A régi, megunt ruhadarabokból bármit készíthetünk. Most például ejtőernyős babaként születnek újjá a férfiingek. Ezekben a játékokban ott van a közös munka öröme, a szeretet és az alkotás varázsa. Az így készült kincseket a kicsik sokszor jobban megbecsülik, mint a szupermarketekből vásárolt, tömegével gyártott játékokat” – fogalmazott Csóka Eszter, a BEREBE megálmodója.
„Fantasztikusak ezek a játékok! A gyerekek játékos formában, a régi és az új ötvözésével ismerkedhetnek meg az újrahasznosítás és a hagyományőrzés fontosságával – mondta Fonti Krisztina, akivel a »pecások birodalmában« futottunk össze. – Kevesen tudják rólam, hogy gyerekként én is szerettem horgászni” – tette hozzá.
Az Újbudai Babszem Táncegyüttes táncháza, a Jambalaya, Szulák Andrea, a Figurina Bábszínház, Pintér Zsolt Páva-díjas hagyományos mesemondó, a Street Gang, Kovács Kati bábművész, a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar, valamint a Divertimento Kamarazenekar is emlékezetes pillanatokkal gazdagította a nap folyamán a hegyvidékieket. Az estét Ratkóczi Huba, Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós „Füst a szemében – Cseh Tamás 80.” című előadása zárta. A telt házas koncerten sok más mellett a Születtem Magyarországon és a Lee van Cleef című dalok is felcsendültek.
„Lebilincselő volt! – lelkendezett Kériné Honti Viktória, aki a férjével együtt nézte végig a műsort. – A látványvilág, a dalok és a történetek is magukkal ragadtak minket. Nem először járunk tizenkettedik kerületi rendezvényen, és szinte biztos, hogy jövőre is eljövünk. Az ilyen közösségi programok adják át igazán a hegyvidéki életérzés lényegét.”
sm–BM.