Paradox világok, lehetetlen terek

Orosz István igazi polihisztor, sokrétű műveltséggel rendelkező tudós-alkotó, aki egyszerre többféle műfajban és területen hoz létre kimagasló művészeti produktumokat. Autonóm képzőművészeti tevékenysége mellett alkalmazott grafikával, plakáttervezéssel, illusztrációval foglalkozik, valamint animációsfilm-rendezőként, íróként, költőként is alkot, és folyamatosan kutatja a művek történeti, szellemi, filozófiai hátterét, továbbá a fizikai, matematikai törvényszerűségeket.

Gondolkodó, elmélyült alkat, akit a múlt és a hagyományok iránti érdeklődés, valamint ezek tisztelete jellemez, miközben a világot megfigyelve sajátos képet formál, és invenciózusan örökíti meg tapasztalatait, vélekedéseit. Művészetében előszeretettel alkalmaz archaizáló formai elemeket, művészettörténeti utalásokat, stílusidézeteket, letűnt korok technikáit, amit Sinkó István képzőművész, művészeti író is megemlített Orosz István új kiállításának megnyitóján a Hegyvidéki Galériában: (Orosz István) „...a múlt ködéből halászta elő, kiemelte a tizenkilencedik századi fametszeteknek az egykori Verne-könyvekből ismerős vonalhálós módszerét, sőt, továbbnyúlva az említett múlt említett ködébe, Dürer és kora rézmetszettechnikáját. Ezen archaizáló eljárások azután olyan egyedi és összetéveszthetetlen alkotóvá tették, hogy kénytelen volt az Utisz (Senki) titoknevet választania, nehogy felfedje kilétét valaki. S aki mégis ismerte a művésznév rejteke alá búvó igazi, Orosz István nevet, joggal hihette, egy időutazóhoz van szerencséje, aki simán ugrál korok és művészeti jelenségek, technikák között.”

A Kossuth-díjas grafikusművész 1984-ben vette fel az Utisz művésznevet, amelyet előtte Odüsszeusz használt álnévként a Polüphémosz küklopsz elleni affér alkalmával, amikor is a hős kiszúrta a szörny egyetlen szemét. Ez a jelképes történet, illetve maga a szem szimbóluma kulcsfontosságú Orosz István művészetében, hiszen perspektivistaként alapvető számára az egy pontból való, „az egy szemmel való nézés”.

Orosz – Maurits Cornelis Escher holland művész nyomdokain haladva – az optikai illúziókeltés, a szembecsapás mestere, amely ilyenformán a „szemkiszúrással” kapcsolható össze. Plakátművészete is „szemkiszúrós műfajként” egyfajta támadás a látószervünk ellen.

Sinkó Istvántól idézve Orosz István „nagy rajongójává vált a lehetetlen, a felfoghatatlan, az ábrázolhatatlan ábrázolásának. A paradoxon, a nonszensz és a képtelenség számára élettér, mozgatórugó, elmélyülésre és kutatásra alkalmas terep. […] Mindaz, amit látunk, valójában nem tény, de tényszerűen ábrázolt. Mindaz, amit Orosz mutat, a látszat, a valótlan valóság, a hitelesnek tűnő, de elbizonytalanító illúzió. S mindez az allúzió, a rejtett utalás szövetébe rejtve.” A művész paradoxonometriának – ami a kiállítás címe is lett – nevezte el a látszólag térhatású deszkaobjektjeit, amelyeknél az axonometrikus ábrázolásban rejlő paradoxonokat használta ki.

Orosz István műveivel a sík, a tér és az idő új és szokatlan megmutatását célozza meg. Ő maga így ír az építészeti elemekből felépített alkotásai kapcsán: „Amikor ilyen építészeti lehetetlenségeket készítek, tulajdonképp olyan térbeli paradoxonok megjelenítésével kísérletezem, amelyek sohasem függetlenek az időtől. A valóság és a képzelet egymásra épülő szintjei, egymásba fonódó furcsa hurkaik gyakran keltik a végtelenség – vagy az időtlenség – illúzióját.” A régebbi korok épületrészleteit (antik oszlopok, tornyok, ablakok, sarokházak) megörökítő művei is bővelkednek a téri illúziókeltés izgalmas képi megoldásaiban.

A kép sokszor önmagát fejleszti, és ihletett pillanatban azt érezheti az alkotó, hogy egy láthatatlan, magasabb szintű erő segíti a másik oldalról. Ez a fajta attitűd Orosz Istvánnál részben abból is adódik, hogy olyan korszak szülöttje, amiben sok minden el volt rejtve az emberek elől, és az élet számos csapdát rejtett. Orosz is megtanult a sorok között olvasni, és művészetével arra ösztönzi a nézőt, hogy merjen a képek mögé nézni, ne veszítse el nyitott, gyermeki látásmódját, játékos hozzáállását.

Sinkó István gondolataival zárva írásunkat: „Orosz István képfilozófus, a mindenség egyik mérnöke, a vágyaink testet öltésében közreműködő mester, alkotó – nem mellesleg a szavaknak is mágusa, író-költő esszéista. Mi, nézői, csodálattal és élvezettel veszünk részt a számunkra feltárulkozó világ megfejtésében.”

Kallós Judit

A kiállítás ingyenesen megtekinthető június 22-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00. Kísérőprogramok: Lehetetlen terek – családi alkotósarok június 8-án 10.00–11.30. Könyvbemutató június 20-án 18.00 – Orosz István: A hasonmás. Orosz István: Color Book / Black Book.