Növényismereti barangolás a májusi napsütésben

A szemléletformálás és az ismeretterjesztés eszközeivel hívják fel a figyelmet a környezeti fenntarthatóság fontosságára a Hegyvidéki Zöld Iroda által szervezett botanikai séták. Az idei első, hagyományosan jó hangulatú tavaszi programot ezúttal is dr. Csontos Péter élővilágvédelmi szakember vezette.
A fogaskerekű felső végállomásától induló – regisztrációhoz kötött, ingyenes – sétán minden korosztály képviseltette magát. A kellemes időjárásnak köszönhetően a májusi napsütésben a növényvilág a legszebb arcát mutathatta meg.A terepbotanikus már a Kőbüfével szemben felállított rovarhoteltől néhány lépésre felhívta a figyelmet egy barkócaberkenyére és egy bibircses kecskerágóra, amely közelebb lépve megmutatta apró, négyszirmú virágainak tömegét. Különleges, nem is feltétlenül bizalomkeltő nevét a két-három éves hajtásain fejlődő paraszemölcsökről kapta, amik könnyűvé teszik ennek a termetes bokornak a meghatározását akár levéltelen állapotában is.A gyermekvasút végállomása előtt, az út melletti, napsütötte gyepfolton sötétrózsaszín kakukkfüvek virítanak, jellegzetes illatfelhőbe burkolva a környéket, felettük pedig két molyhos tölgy áll. A magányos példányok zavartalanul fejlődő koronája jól példázza a mészkövön és dolomiton élő őshonos faj minden sajátosságát.
Az állomás mögötti gyepfolt alkalmat adott a védett nagyezerjófű megcsodálására, amely a citrom és a narancs rokonságának egyetlen hazai vadvirágfaja. Mellette a gall vadrózsa alacsony bokrai virágoznak. Talán szokatlan lehet, hogy ez nem 3-4 méteres, kusza bokrot nevel, hanem alig térdmagas termetével a puszták hajladozó füvei között rejtőzik.
Tovább haladva két pillangós virág mutatta magát. A keskenylevelű bükköny liláskék, felálló virágfüzérekkel ékesített. Nagy bokra az egymásra tekeredő kacsok miatt sűrű, tömör szövedéket alkot. Rokona, a rózsaszín, nagyvirágú lednek egészen más testalkatú faj, szára ugyanis kétoldalt kiszélesedik, ezáltal levélként köti meg a napsugarakat. Nagy hüvelytermésében kisebb, borsóméretű magokat nevel.A kökénybokrok ágain gombák és algák szimbiózisából kialakuló zuzmók élnek, ezek a hiedelemmel ellentétben nem károsítják a növényt, csak szürke és sárga telepeket hoznak létre a kérgen. Nem így a hangzatos nevű szádorgó, amely valódi parazita, mert sárgás testével képtelen a napfény energiájának hasznosítására. A sétánk során megfigyelt példányok a Hegyvidéken gyakori sarlós gamandor gyökereire kapcsolódtak, onnan szívták el a kész tápanyagokat.A rétek nedvesebb, árnyékos foltjait részesíti előnyben a sokvirágú boglárka, amely szikrázó sárga virágokat bont. Könnyen meg lehet különböztetni a többi boglárkafajtól, mert a szára gyengéden megcsavarva spirális mintázatot mutat a rajta futó finom élek miatt. Hasonló élőhelyet kedvel a mélykék virágú erdei gyöngyköles.
Bár a muskátli rokona a pireneusi gólyaorr, lila szirmai szerényen meghúzódnak az árnyékban. Virágainak színe alkonyatkor megváltozik, ilyenkor a legszebb. Sokaknak ismerős lehet a nyílt réteken is előforduló fehér virágú szamóca, amely azonban nem az erdei, hanem a csattogó szamóca. Érdekes nevét arról a hangról kapta, amit az érett gyümölcs leszedésekor hallhatunk.A XII. kerületben gyakorinak nevezhető a méreggyilok. Ez kicsi, paprikára emlékeztető alakú tokterméseket nevel, megkóstolni nem tanácsos, mert erősen mérgező. A különleges nevű virágok csokrában végezetül említést érdemel a sárga virágú szümcső, amelynek akár másfél méter magas, lágyszárú bokrain nyílnak ehető virágai. Sokoldalúan hasznosítható gyógynövény hírében áll ez a keresztesvirágúakhoz tartozó, igénytelen vadvirág.Még a teleírt jegyzetfüzetek segítségével is nehéz lenne felsorolni azt a nagyjából ötven vadvirág- és fafajt, amivel Csontos Péter megismertette a mintegy kétórás, kellemes séta résztvevőit. Azt azonban jó tudni, hogy a Hegyvidék természetvédelmi területein belül minden növény oltalom alatt áll, azok is, amik máskülönben nem védettek. Ezért virágcsokrok szedése, vagy a kertekből kivadult orgonák tördelése helyett csak gyönyörködjünk a növényvilág pompájában, hogy a holnap erre kirándulók is hasonló élményben részesülhessenek!

(Barta)