„Sokan vagyunk azok, akik tisztelik a hagyományainkat”

A Svábhegyi Pünkösdi Búcsú plakátja a Szentháromságot hozza el nekünk – hívta fel a figyelmet Kocsis István atya, az Istenhegyi Szent László Plébániatemplom vezetője az idei háromnapos ünnep megnyitóján. Mint mondta, az atya fenntartott keze az út, amin járnunk kell, a húsvéti bárány a minket megváltó Jézusra emlékeztet, a galamb pedig a béke és a Szentlélek jelképe.
István atya mindenkinek azt kívánta, hogy miközben építjük a földi közösséget, a lelkünk nyíljon meg az örök távlatok felé. Mi kell ehhez? – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta: az, hogy áldozatot hozzunk egymásért, rámosolyogjunk a másikra, és megfogjuk a kezét, ki tudjuk fejezni a mindennapokban, hogy fontos nekünk.
Fonti Krisztina alpolgármester arról beszélt, hogy a Svábhegyi Pünkösdi Búcsú nem egy fesztivál, hanem a hagyományok felelevenítése és átadása a következő nemzedékeknek: „Emiatt annyira jó látni a gyerekeket, a fellépőket és azokat, akik csak ünnepelni jöttek. Köszönet a pedagógusoknak, hogy megtanítják mindezt a gyerekeinknek!”A múltat nem lehet megtagadni – fogalmazott az alpolgármester –, és amelyik közösség ezt másként gondolja, annak nincs jövője: „Szerencsére sokan vagyunk azok, akik tisztelik a hagyományainkat. Ilyen a svábhegyiek közössége is, ami megmutatja nekünk, mekkora ereje van az összetartozásnak. Öröm, hogy a Hegyvidék sok ilyen közösséggel büszkélkedhet, velük még gazdagabb a kerületünk.”
Fonti Krisztina megemlítette a Diana park szélén felépülő közösségi házat mint találkozóhelyet, amely egyúttal színvonalas kulturális eseményeknek is helyet biztosít. Végezetül a Diana park játszóterének átépítéséről szólt, ami napokon belül megkezdődik, és a kialakítása, felszerelése a környéken élők javaslatait meghallgatva valósul meg. Az alpolgármester nemcsak köszöntőt mondott, hanem ajándékokat is hozott: több kosár virágos és örökzöld növényt. Ezeket hamarosan a közösségi ház környezetében ültetik el.
Kövesdiné Martin Nóra, az eseményt a Jókai Klubbal közösen szervező Budapest Hegyvidék XII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület elnöke elmondta, hogy pünkösd az egyház és a közösségek megújulásának, megtartásának ünnepe: „Minden közösség számára fontos, hogy legyen egy olyan korlát körülötte, ami biztonságot ad, megvéd a szakadéktól – és ez a korlát a szeretet. Mert mindazért, amit szeretünk, áldozatot hozunk, felelősséget vállalunk, dolgozunk érte. Ezt teszik a pedagógusok is, akik minden évben műsorokat tanítanak be, és elhozzák a gyerekeket a búcsúra.” Ez azért is lényeges – tette hozzá –, mert a nagyobb diákok láthatják, honnan indultak, a kicsik pedig azt, hogy hová juthatnak.A köszöntők után a gyerekek fellépéseivel folytatódott a rendezvény. A Normafa Óvoda, a Jókai Mór iskola és a Tamási Áron gimnázium nemzetiségi tanulói mutatták be műsoraikat, a szokásos zajos sikerrel.
A hagyományokhoz híven pünkösdhétfőn következett a Hősök emlékművének megkoszorúzása, aminek sajnos az idén ismét különös jelentősége volt. Erről is beszélt az önkormányzat nevében koszorúzó Pokorni Zoltán polgármester, aki elmondta, hogy a háborús szobor kilencven évvel ezelőtti avatására Gömbös Gyula miniszterelnök nem jött el, az akkori főpolgármester, a korábbi miniszterelnök, Friedrich István és József királyi főherceg viszont igen. A többi között kijelentették, hogy a helyi svábok minden tiszteletet megérdemelnek, mert közadakozásból készülhetett el a szobor. József főherceg hangsúlyozta, hogy nincs annál nagyobb áldozat, mint életünket adni a háborúban a társainkért. Pokorni Zoltán szerint a katonák valóban ezt teszik, azokért küzdenek, akik velük vannak a csatatéren, akiket nem szabad hátrahagyni, akiket követni kell.Épp ezért a polgármester úgy véli, a hazaszeretetre nevelést nem érdemes túl korán kezdeni: „A kisiskolásoknak először legyen inkább társasága, barátaik, ezért jó, ha van egy sportcsapat, cserkésztábor, egyházi közösség, amihez tartozni lehet. Mert az identitás fokozatosan épül fel, és szerencsés esetben eljut a hazaszeretetig.”
Pokorni Zoltán szerint senki sem úgy megy háborúba, hogy hős akar lenni, hanem a többiekért vállalja a veszélyeket: „Reméljük, ez a próbatétel számunkra és gyermekeink számára nem jön el. 1914-ben a nemzetek örömmel fogadták a háború kitörését, talán azért, mert két generáció nőtt fel békében. Az emberek a legnagyobb butaságokat nem akkor követik el, amikor bajban vannak, amikor nehéz a sorsuk. Éppen ellenkezőleg: jó dolgunkban hibázunk. Most is valami hasonló a helyzet, és nem érezzük át, milyen veszély leselkedik ránk, milyen kockázat peremén állunk.”
Végezetül kiemelte, hogy egész Európában azon gondolkodnak, miként lehet elkerülni a háború továbbterjedését, és hogyan lehetne mielőbb leállítani a harcokat: „Amikor visszaemlékezünk a halottjainkra – zárta szavait –, akkor legyen ez a gondolat bennünk. Hogy nekünk nemcsak a múlttal, hanem a jelennel is el kell számolnunk, és felelősségteljesen dönteni. Reméljük, így lesz.”

sm.