Újjászülető villaépületek a Hegyvidéken
Szerencsés helyzetben van a Hegyvidék, hiszen az elmúlt kétszáz év legjellemzőbb építészeti stílusirányzatainak számos kiváló példáját sikerült itt jó állapotban megőrizni. Várostörténeti okokból kifolyólag jelentősrészt villaépületekről van szó, amelyek védelmére kiemelt figyelmet fordít az önkormányzat. Cikksorozatunkban ezúttal a hegyvidéki villaépítészet múltjára, valamint azokra a különleges épületekre igyekszünk ráirányítani a figyelmet, amiket a tulajdonosok erőfeszítései mellett helyi értékvédelmi támogatás segítségével sikerült megújítani.
A budai hegyvidék mint üdülő- és kirándulóhely iránt a 19. század elején indult meg az érdeklődés. A Svábhegy, a Városkút és a Béla király kútja környékén megjelentek az első nyaralóépületek, a Budáról és Pestről érkező polgárokat pedig egyre több vendéglő és fogadó várta. A tömeges nyaralóépítkezés az 1840-es években indult meg. Ekkor vidéki, klasszicista stílusú kúriákat utánzó nyaralók, majd később, a változó kordivatot követve, romantikus stílusú villák készültek.
1868-ban lóvasútvonal épült ki a Lánchíd budai hídfőjétől a Zugligetig, 1874-ben aztán a fogaskerekű vasút is elindult, ami kezdetben a Városmajortól a Svábhegyig, 1890-től pedig már a Széchenyi-hegyig szállította az utasokat. A könnyebb megközelíthetőség tovább emelte a Hegyvidék népszerűségét és látogatottságát, ami újabb lendületet adott az építkezéseknek. A fogaskerekű megépítése után a Svábhegy egyre több gyógyintézetnek, szanatóriumnak is helyet adott.
Az úgynevezett „svájci”, vagy „alpesi” stílusú nyaralók a 19. század közepétől kezdve jelentek meg. Jellegzetességük a favázas szerkezetű, faragott és fűrészelt deszkadíszítésű oromzatok, verandák voltak.
A 19. században a Hegyvidék mai területének zömét elfoglaló szőlőültetvényeket az 1880-as évek végén teljesen kipusztította a filoxéra. Az így megüresedő területek újabb helyet kínáltak a beépítésnek, a pihenő- és nyaralóhelyek további terjeszkedésének.
A 19. század végén a villák már historizáló stílusban épültek, de ezek is általában faszerkezetű verandákkal egészültek ki. Gyakoriak voltak a fából épült vagy favázas szerkezetű, téglakitöltéssel készült nyaralók is. A 20. század elejének jellemző hegyvidéki épülettípusa a családi ház mellett a társasvilla és a bérvilla volt, a historizmust pedig a szecesszió váltotta fel.
A trianoni békeszerződéssel legjelentősebb üdülőhelyeink az új országhatáron kívülre kerültek, ennek következtében a budai hegyvidék is felértékelődött mint nyaraló- és gyógyhely. Az 1930-as években tizenegy nagy méretű társasüdülő és üdülőszálló épült a területen.
A két világháború között is jellemzően konzervatív stílus, a neobarokk uralkodott. Bár a Bauhaus-jelleget felöltő, internacionális modern épület kevesebb valósult meg a Hegyvidéken, azért ilyenre is van példa. Itt található például az egyik legismertebb Bauhaus-növendék, Molnár Farkas kiemelkedő alkotása, a Lejtő út 2/b szám alatti Dálnoki–Kováts-villa, amely az 1933-as milánói építészeti triennálé családi ház kategóriájának legjobb minősítését nyerte el.
A második világháborút követően a családi házas építkezéseket főként a társasházak, majd az 1960-as évektől a telepszerű beépítések váltották fel. Ezzel együtt szerencsére nagy számban fennmaradtak a Hegyvidék építészeti karakterét jelentős mértékben meghatározó korábbi villaépületek, sőt, jó néhány esetében értékmegőrző felújítás is történt az elmúlt években.
A Hegyvidéki Önkormányzat értékvédelmi támogatásának segítségével újulhatott meg például az Eötvös úton több klasszicista stílusú villa, vagy a „svájci” stílusúak közül a Béla király, a Mátyás király és a Normafa úton is több épület. A Művész és az Eötvös úton a historizáló villák, a Virányosi tisztviselői telepen a szecessziós villák homlokzatai ugyancsak a kerület hozzájárulásával nyerhették vissza eredeti szépségüket.
„Nem a lakásszámtól, hanem az épület értékétől függ a támogatás mértéke” – hangsúlyozta Szabó-Kalmár Éva, a polgármesteri hivatal városrendezési és főépítészi irodájának vezetője az értékvédelmi pályázat kapcsán. Kitért arra is, hogy az önkormányzat 2002 óta minden évben meghirdeti pályázatát a védett épületek felújításának támogatására és ehhez kapcsolódóan az építészeti tervdokumentációk elkészítésére. Az elmúlt öt évben mintegy 110 pályázó több mint 155 millió forint támogatást kapott a védett értékek felújítására, aminek a segítségével közel 1 milliárd forint értékű beruházás valósulhatott meg.
Az idei, összesen 50 millió forint támogatási keretösszeggel kiírt értékvédelmi pályázat keretében akár már 5 millió forint vissza nem térítendő támogatás is nyújtható a költségek 50%-áig, utófinanszírozásos formában. A pályázat különlegessége, hogy a helyi egyedi vagy területi védelmet élvező, valamint értékvizsgálati folyamat alatt álló, azaz helyi védettségre váró épületek felújítására éppúgy igényelhető támogatás, mint a fővárosi védelemben részesített házak és az országos műemlékek rendbetételére.
„A Hegyvidék nemcsak abból a szempontból különleges, hogy rendkívül sok értékes épület található itt, hanem az önkormányzat által védett épületek száma is kiemelkedő” – mondta Szabó-Kalmár Éva. A kerületi helyi védelemmel és értékvizsgálattal közel 550 ingatlan érintett, ami a fővárosi és országos védelem alatt álló épületekkel együtt az összes hegyvidéki ingatlan mintegy 10%-át teszi ki. Ez igen sok, különösen ha például a szomszédos, a miénknél jóval nagyobb XI. kerületet tekintjük viszonyítási alapnak, ahol mindössze négy ház élvez helyi védelmet. Az irodavezető szerint ezek a számok is jól mutatják, hogy az önkormányzat számára kiemelten fontos a Hegyvidék építészeti értékeinek megóvása.
n.
„Megújuló védett értékeink” című sorozatunkban azokat a különleges hegyvidéki épületeket és egyéb védelem alatt álló értékeket mutatjuk be, amelyek az önkormányzat beruházásában vagy az önkormányzat támogatásával újultak meg példaértékű módon az elmúlt években.