Az „alkimista” festőművész, aki elkészítette a világ leltárát
Nemzedéke meghatározó egyénisége volt, és korai halála ellenére gazdag életművet hagyott hátra Mulasics László festőművész. Születésének hetvenedik évfordulójára emlékezve nagyszabású jubileumi kiállítást rendezett közösen a Hegyvidék Galéria és a Várfok Galéria.
Mulasics László (1954–2001) halála óta a Várfok Galéria rendszeresen jelentkezik a festőművész egyes korszakaira koncentráló kiállításokkal. Az idei, kerek évfordulón, rendhagyó módon, egy időben és két helyszínen tekinthetik meg a látogatók a műveit. A Hegyvidék Galéria kiállítótere elsősorban Mulasics korai, az 1980-as években készült alkotásainak ad helyet, a Várfok Galériában pedig az 1990-es és a 2000-es évek elejének művészete kerül fókuszba.
Fonti Krisztina alpolgármester a megnyitón arról beszélt, hogy mindig rácsodálkozik, mennyi csodát rejtenek a Hegyvidék épületei. Így van ez a Kiss János altábornagy utca 55-ös számú házzal is, ahol Mulasics László élt. „Bármelyik festményére tévedjen a pillantás, első benyomás a nyugalomé és a megállapodottságé” – idézte Földényi F. László gondolatát, hozzátéve, hogy amint közelebbről és alaposabban szemléljük a festményeket, egyre összetettebbé válik a képi világ. Valóban idő és türelem kell a művek befogadásához, ezért különös öröm, hogy megtekinthetjük ezeket a Hegyvidék Galériában, és időt szánhatunk arra, hogy türelmes befogadóként egyre közelebb kerüljünk kincseket rejtő, sokrétű világukhoz – fogalmazott az alpolgármester.
Rendkívüli művésznek állít emléket a két kiállítás, amelyek bemutatják, hányféle korszaka volt, hányféle motívummal dolgozott – emelte ki szakmai megnyitójában Kovács Krisztina művészettörténész, a Várfok Galéria művészeti vezetője. A Hegyvidék Galéria terében az életmű kezdete látható, és érzékelhető, micsoda energiák fűtik az alkotásokat. Anyagiság jelenik meg a képeken, a gesztusok teret szabályozó struktúrát vesznek fel, majd ebből a forrongó térből a Grazban festett képeken már megjelenik a meditatív hangulat is.
Mulasics László a 80-as, 90-es évek hazai színterének meghatározó alakja volt. Pályája a 80-as évek derekán indult, első alkotásai heves gesztusok által meghatározott figurális kompozíciók voltak. 1986-ban éles váltással elhagyta a figuralitást, megkezdődött nála a geometria térhódítása, és sokrétű anyagkísérletei 1987-ben elvezették az ókori viasztechnikához, az enkausztikához. A felhevített viasszal való alkotás az idők folyamán összeforrt a nevével, mesterévé vált. Ez egy elképesztően bonyolult technika – magyarázta a művészettörténész –, amelynek a lényege, hogy a művész forró viasszal dolgozik, ezért gyorsnak kell lennie.
Mulasics folyamatosan kísérletezett, lenyűgöző kompozíciók születtek a keze alatt. Megjelennek nála az archaikus motívumok, a szakralitás is. Ő az első olyan művész, aki fotóprinteket épített be a kompozíciókba, már 1990-ben. Különböző anyagokat használt, azok összefüggéseit vizsgálta, egyfajta alkimistaként az anyag más-más minőségei tárultak fel a keze alatt. Harmóniába hozta az olajat az enkausztikával, a metálfestékeket a viasz gyöngyházas fényével.
A 80-as évek pszeudotérképeit, alaprajzait, archaikus építményeit a 90-es években felváltották a művészettörténeti idézetek. Az utolsó esztendők élénk színei, az új életre kelő növényi ornamentika, a tudományos ábrákkal vagy geometrikusabb struktúrákkal vegyítve, egy újabb korszak indulásának jeleit mutatják, ami kettétört az alkotóművész korai halálával.
Az egész életmű olyan, mintha a világ leltárát készítette volna el – fejtegette Mulasics László méltatója. Művészetében olyan pontra jutott el, ahol már szavakkal kifejezhetetlen minőségek jelennek meg. Idő és türelem kell hozzá, hogy elmerüljünk ebben a komplex és gazdag világban. Mulasics életműve a magyar művészet egyik gyöngyszeme – összegzett Kovács Krisztina.
Kallós Judit, a Hegyvidék Galéria művészeti vezetője köszönetet mondott mindenkinek, aki segített, hogy létrejöjjön a két galéria együttműködése, és külön megköszönte Mulasicsné Nagy Évának, hogy bemutathatják az alkotásokat. Az est különleges pillanataként elhangzott Balogh Máté Erkel Ferenc-díjas, Junior Prima díjas, kétszeres Artisjus-díjas zeneszerző erre az alkalomra írt Εγκαυστική (Enkaüsztiké) – In memoriam László Mulasics című darabja, amelyet Molnár Anna mezzoszoprán énekes szólaltatott meg.
SzD.
Mulasics 70 – Egy felfedező emlékére I. Helyszín: Hegyvidék Galéria (XII., Királyhágó tér 10.). Megtekinthető: április 20-ig.
Mulasics 70 – Egy felfedező emlékére II. Helyszín: Várfok Galéria (I., Várfok utca 11.). Megtekinthető: április 28-ig.