„Az embernek újra szabad útja van Istenhez”

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor Jézus feltámadását ünnepeljük. A húsvétot, pészahot már a zsidók is megünnepelték az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Jézus is megülte az apostolokkal a húsvéti vacsorát, mielőtt elbúcsúzott tőlük. A katolikus felfogás szerint ezen a vacsorán a kenyeret és a bort az ő testévé és vérévé változtatta, és azt mondta, „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Mi az eucharisztiát, a kenyértörést a közösségi életünk csúcsának tekintjük. Az egyháznak nagyon fontos küldetése a rászorulók segítése, most is gyakoroltuk ezt, március első és második vasárnapja között. A plébániánkon jelentős összegű pénzadományt, valamint több száz kilogrammnyi tartós élelmiszert gyűjtöttünk össze a rászorulóknak.

Nagycsütörtök az eucharisztia, az oltáriszentség, a szentmise alapításának ünnepe. A templomokban a nagycsütörtöki szentmisék után szoktunk úgynevezett virrasztást tartani. Amikor a csütörtöki vacsora után Jézus a tanítványaival kiment az Olajfák hegyére – itt történt a virrasztás –, az apostolok egyike, Júdás elárulta őket. A katonák elfogták Jézust, aki Isten fiának vallotta magát, ezért halálra ítélték. Pilátus, Júdea római prefektusa érezte, hogy nem bűnös, de annyira nagy volt az írástudók, a főpapok nyomása, hogy fellázították a népet, és az a nép, amely virágvasárnap pálmaágakat lengetett és hozsannát énekelt érte, most szembefordult vele. A gyáva Pilátus adta át őt a katonáknak, hogy feszítsék keresztre. Ez nem a véletlenek műve, hanem Isten akarata volt: így akarta megváltani az embert, hogy saját fiát sem kímélte, hanem áldozatul adta érte.

A Bibliának talán a legszebb mondata, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ezt nevezzük megváltásnak: az ember elveszítette Isten barátságát, miután kiűzetett a Paradicsomból, de ez a barátság újra megvalósult Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalálában, keresztáldozatában. Isten olyasmit adott, ami nem jár nekünk, mert mi, emberek, bűnösök vagyunk. A megváltás tulajdonképpen az, hogy az embernek újra szabad útja van Istenhez. Nagypénteken ezért a templomainkban vagy a kálváriáinkon keresztút-imádkozással emlékezünk meg a minket megváltó Jézusról.

Nagypéntek az esztendő egyetlen napja, amikor nem mutatunk be szentmisét. Ekkor János evangéliuma szerint Jézus szenvedéstörténetét, a Passiót énekeljük, kifejezzük hódolatunkat a Szent Kereszt előtt, majd a szentáldozáshoz járulunk. Ahogy a testi táplálékot a szervezetünk magába asszimilálja, úgy a szentáldozás által egyre jobban Krisztushoz válunk hasonlókká. Mi nagypénteken éjfélkor a Harangvölgyből indulva, a Normafa felé tartva imádkozzuk a keresztutat. Szeretettel várjuk ide minden imádkozó és áldozatot vállaló testvérünket!

Nagyszombat az egyházban liturgiamentes nap. A katolikusok ilyenkor a templomokban szent sírt látogatnak, ahol egész nap imádkozni, elmélkedni lehet arról, mi mindent vállalt Isten a fia által értünk, hogy nekünk életünk lehessen. A húsvéti vigília szertartáson este, a sötétben tüzet szentelünk, mert a sötétség a bűnt, az Isten nélküliséget fejezi ki, míg a tűz és az általa felvillanó húsvéti gyertya a világosságot, a fényt, a feltámadást jelképezi. A meggyújtott húsvéti gyertya előtt a feltámadt Jézust öröménekkel köszöntjük, majd a szertartásban több szentírási résszel emlékezünk Isten csodás tetteire. A szentmise végén gyertyafényes feltámadási körmenetet tartunk: mi a templom előtti parkot körbejárva teszünk tanúságot a feltámadt Jézus Krisztusról.

Húsvétvasárnaptól nyolc napig egyfolytában Jézus feltámadását ünnepeljük, fényes hétnek is nevezzük ezt az időszakot. Ilyenkor a feltámadt Jézus egy-egy megjelenését olvassuk és magyarázzuk az egyházban. A harmadnapra hamvaiból feltámadt Jézus húsvétvasárnap este megjelent az apostoloknak, akik félve be voltak zárkózva, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

Az eucharisztia mellett ez húsvét legnagyobb ajándéka. A mai ellenséges, békétlen világunkban nagyon fontos, hogy ember az embernek meg tudjon bocsátani. Ahogy imádkozzuk a Miatyánkban is, „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ezért van az, hogy a katolikusok húsvétra készülve végzik a szentgyónásukat, mert a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg.

Pünkösdig a feltámadt Jézust ünnepeljük, ami a különböző megjelenéseiről szól. A háromszoros tagadást ellensúlyozva Jézus háromszori szeretetvallomást vesz Pétertől, mert őt választotta ki arra, hogy megerősítse a hitben az embereket. Az egyháznak ma is az a feladata, küldetése, hogy a hit iránt érdeklődő embereket a hitükben megerősítse, hogy az életük irányító és vezérlő elve az isteni tanítás legyen. A megbocsátás mellett a legfontosabb küldetésünk a szolgálat.

Einstein is azt mondta, „csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk”. Önmegvalósító világunkban nagyon nehéz a keresztény emberek tanúságtétele, amikor arról van szó, hogy a mi küldetésünk az, hogy a te örömödet, a te boldogságodat, a te életedet szolgáljam. Különösen igaznak tartom ezt a házastársak esetében, mert az ember a házasságban nem önmaga akar boldog lenni, hanem a társát akarja boldoggá tenni. Ha ezt mind a ketten teszik, akkor mindketten jól fognak járni.

Nagyon fontos ma a keresztény családok életében az is, hogy az egymást szerető szülők Isten szeretetét tükrözzék gyermekeik felé. A családok egységét kell őriznünk, és azt, hogy áldozatos szeretetben nevelődjenek a gyerekek, akik aztán felnőttként megérthetik azt, amit Jézus mondott: „nagyobb boldogság adni, mint kapni”.

Fontos, hogy meg tudjuk egymást ajándékozni idővel, türelemmel, meghallgatással, segítőkészséggel. Azzal, hogy melletted vagyok, rád mosolygok, egy jó szót szólok hozzád. Ne legyünk közömbösek egymás iránt, hanem ismerjük fel egymásban Isten szeretetét, hogy a másik is Isten gyermeke. Lehet, hogy nem mindig gondolkodik és cselekszik úgy, ahogy azt elvárnám tőle, de az én dolgom az, hogy megbocsássak neki. Fogadjam el a házastársamat, a gyerekemet, a munkatársamat és bárki mást úgy, ahogy van, és segítsek, álljak mellette abban, hogy ki tudja bontakoztatni önmagát.

Áldott, békés, boldog húsvétot kívánok mindenkinek!