Miképpen lehet az adott kontextusban a lehető legjobb világot választani?
A határokon túlra pillantva próbálják meg kifejezni a kimondhatatlant Regős István művei. Az idén a hetvenedik életévét betöltő képzőművész kiállítása a Hegyvidék Galériában látható, ahol legújabb festményei mellett – gyűjtők és magángyűjtők jóvoltából – a 80-as, 90-es és 2000-es évek egy-egy emblematikus alkotását is megtekintheti a közönség.
„A lehető legjobb világunkban járva” címet adta a Hegyvidék Galéria új kiállítása esszészerű megnyitójának Gulyás Gábor esztéta. Az idén 70 éves Regős István képzőművész festőként ismert, de készített nagyszerű objekteket, installációkat is. Karakteres piktúráját nem véletlenül nevezik néhányan emblematikus szürreálisnak, mások naiv expresszívnek, megint mások abszurdnak vagy groteszknek. Jogosan említik például Magritte hatását, sőt az író, Mrożek nyomai is fellelhetők a képeken, amelyek között vannak kollázstechnikával készültek is.
A bemutatott művekre egyenként reflektálva az esztéta felvetette: mi a témája, a legfontosabb eleme az itt látható műalkotásoknak? A kérdésre Regős művészete rendhagyó módon, de világosan válaszol: az ember. Mégpedig úgy, hogy az egyik művén sem jelenik meg...
Miket is ábrázolnak a képek? Például „egy fehéren izzó óriáskereket, melyről lenézve más nézőpontból láthatjuk a környezetünket; egy klasszikus tévékészülékből átalakított bárszekrényt, amelybe tetszetős kinézetű üvegpalackokat és dobozba csomagolt prémiumitalokat helyezhetünk el; Bauhaus stílusú kanapét, melyet egy autó utánfutójaként is használhatunk; egy korszerű vasútállomást, egy modern stílusú, teljesen kompakt csónakházat; egy hegyvidéki, reprezentatív hétvégi házat, tökéletesen karbantartott, öntözött kerttel és az örök nyár képzetét keltő tündöklő nappal; egy bőröndöt, amelyben geometrikus formák sorakoznak, és egy olyan táncos hölgy képe, aki már régóta nem él, lehet, hogy ő már angyal…”
Gulyás Gábor azt is megállapította, hogy Regős alkotásai a határokon túlra pillantva próbálják meg kifejezni a kimondhatatlant. Leibniz és Szent Ágoston gondolatait idézve arról is beszélt, hogy „az ember képtelen értelmezni magát a léten kívül; és ha már létezik, meg akar valósítani egy jó világot. Ehhez nyújt segítő kezet a művész. Ez a segítség pedig nem más, mint annak a felmutatása, hogy miképpen lehet az adott kontextusban a lehető legjobb világot választani. Regős István egészet kutató képzőművészete szabad.”
Mint az esztéta kiemelte, számára ez azért is különösen vonzó, mert a képzőművész attitűdje úgy lett filozofikus jellegű, hogy műveiben felvonultatja civilizációnk tárgyi relikviáit, viszont az ember úgy van hangsúlyosan jelen, hogy soha nem látjuk. Emberségünk főbb kérdései általában megrekednek a tapasztalati világ felszínén – zárta szavait –, de van olyan művészet, amely képes hitelesen megjeleníteni mindezt. Regős István művészete ilyen.”
SzD
A Valóság határán című kiállítás megtekinthető: december 7-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig. Helyszín: Hegyvidék Galéria, Királyhágó tér 10.
Kísérőprogramok: december 3-án 18.00 órakor tárlatvezetés Kopin Katalinnal és Regős Istvánnal, december 7-én 10.00 órakor művészetpedagógiai foglalkozás családoknak Schopp Ildikó művészetpedagógussal.