Csúnyán is szerethetők
Közeleg a tél, de még nem kell lemondani a gyümölcsszüretről: ilyenkor érik a kertekben az aranysárga birs és a barna naspolya. Egyiket sem a szépsége miatt szeretjük, de mindkettő értékes vitaminforrás, és ötletesen elkészítve akár a csúcsgasztronómia alapanyagai is lehetnek.
A naspolya elfeledett gyümölcs, valahogy kiment a divatból. Pedig a népszerűtlenségét semmi sem támasztja alá: ellenálló, könnyen gondozható fa, szép virágokkal és ízletes termésekkel. No de kezdjük az elején!
A rózsafélékhez tartozó naspolya a Kaukázus déli lejtőin őshonos, onnan terjedt el a Földközi-tenger térségében és Magyarországon is. Kis termetű, lombhullató fa, ritkán magasodik 4-6 méter fölé. Fája jól megmunkálható, ágrendszere kusza, ennek ellenére tojásdad, bőrszerű leveleivel díszfaként is karriert csinált.
Ötszirmú, fehér virágai májusban nyílnak. Öntermékenyülő, így nem kell párosával ültetni a beporzás érdekében. Magas csersavtartalma miatt a kártevők és a kórokozók elkerülik. Talajával szemben nem igényes, megél a köves, gyenge termőképességű hegyvidéki domboldalakon is.
Bár melegkedvelő, a fagy nem árt neki, sőt bizonyos szempontból használ is, mert barna, szőrös gyümölcsei az első fagyos éjszakák után kezdenek megpuhulni, cukrosodni. Ezt követően érdemes leszedni ezeket, és ha szükséges, akár karácsonyig tárolni.
Az éretlen naspolya szinte ehetetlen, de ki ne dobjuk, csak várjuk meg türelmesen, amíg utóérik! A hatalmas csipkebogyóra emlékeztető érett naspolya pergamenszerű héja alatt barna, lekvárszerű gyümölcshús lapul. Ebben az állapotában nehéz kulturáltan fogyasztani – ilyen szempontból az őszibarackra emlékeztet. Viszont abbahagyni is nehéz az evését, annyira kellemes az íze.
Ha nyersen nem fogy el, akkor süteményekbe, netán húsok mellé használható lekvárt lehet főzni belőle, de ehhez érdemes átpasszírozni, hogy a magok ne kerüljenek az üvegbe. Az ízén kívül a fogyasztása mellett szól a rengeteg ásványi anyag és vitamin, amit tartalmaz. Egyes vidékeken a népi gyógyászat is használta, de a jótékony hatások tudományos igazolása még nem teljes körű.
Ha naspolyát szeretnénk a kertbe, akkor a néhány hazai változat közül érdemes beszerezni egyet. A solymári bőtermő például biztosan kevésbé idegenkedik kerületünk adottságaitól, mint a szentesi fajták, vagy a Hollandiában nemesítettek. A csemetét lehetőleg a kert napos részére ültessük, és tegyünk az ültetőgödrébe érlelt marhatrágyát úgy, hogy az ne érhessen a csupasz gyökerekhez. Száraz időszakokban meghálálja az öntözést.
Óvatosan metsszük, mert a virágrügyek a vesszők csúcsán helyezkednek el, és ha ezeket levágjuk, oda a termés. Legjobb, ha egyáltalán nem metsszük, csak az elöregedett ágakat távolítjuk el. Egy ereje teljében lévő fa akár 35-40 kilogramm termést is érlelhet.
Bár naspolyából is lehet sajtot készíteni, mégis a birsalma neve forrott össze elválaszthatatlanul a sajtéval. A két növény ezenkívül is közeli rokonságban van, olyannyira, hogy régen a birsalmafára ráoltották a naspolyát, így a két gyümölcs egy tövön termett.
Ha csak a gyümölcsöket nézzük nem is gondolnánk, de a birs növénytani, kertészeti leírása annyira hasonlít a naspolyáéra, hogy teljesen felesleges külön értekezni róla, inkább a különbségeket fontos kiemelni. Szokták birskörtének is hívni, ami csak a termés alakjára (és a benne időnként előforduló kősejtekre) utal, így akár ugyanazon a fán csünghetnek egymás mellett inkább alma és inkább körte alakú birsek is.
Sárga, finoman szőrözött termései negyedkilósra is megnőhetnek, de még éretten is kemények. Kellemes illata miatt feldolgozása sokrétűbb, mint a naspolyáé. Egyre népszerűbbek a fogyasztók körében a birsből készült és eperfa hordóban érlelt pálinkák. A birspárlatkészítés nehézsége, hogy nem egyszerű eltávolítani a gyümölcsökről az íz és technológia szempontjából sem kívánatos apró szőröket.
A kertben a birs általában a kevésbé frekventált helyeken él, mert fája (vagy sokszor bokra) nem különösebben tetszetős. Nagy virágait viszont kedvelik a beporzók, különösen néhány pillangófaj. Nekünk elég, ha a betakarítás idején keressük fel a növényt, máskülönben nem is igényli a rendszeres gondozást.
Amíg a saját naspolyánk és birsünk termőre fordul, addig a piacokon vásárolt termések feldolgozásával kísérletezhetünk. Egyik sem számít drágának, de még szezonban sem mindenütt lehet kapni ezeket. Annál valószínűbb viszont, hogy a vendégeink nem legyintenek rá unottan a birsalmasajtos süteményre, vagy épp a naspolyalekvárral felszolgált húsételekre!
B.