„Itt talán a whisky népszerűbb, mint a kannásbor”

• A szociális szféra, sajnos, nem „slágertéma”, a politikában is rendszerint a hátsó sorokba szorul. Mit gondol, hogyan lehetne ezen változtatni?
• Kezdem azzal, hogy számomra egyáltalán nincs a hátsó sorokban, nekem ez az életem, mindig ezen a területen dolgoztam. Valóban, a szociális kérdésekről nem szívesen beszélünk, holott mindenkinek az életében jelen vannak. Hogy csak egy példát mondjak, a bölcsőde is a szociális gondoskodás része, és a családok nagy része igénybe is veszi ezt a szolgáltatást. Ahogyan az is idetartozik, hogy milyen az emberek mentális állapota, milyenek a családi kapcsolatai, amik aztán kihatnak a fogyasztásra, a társas kapcsolatokra, a termelékenységre, és sorolhatnám. Szóval ez nem egydimenziós történet. Sok persze a félreértés a területtel kapcsolatban, hiszen ez nem csak a szegénységről szól.
• Miért ezt a területet választotta szakmájának?
• Inkább azt mondanám, hogy a szociális szféra választott engem. Ez részben a tanulmányaimból is fakad. Szociológiát, kulturális antropológiát és filmelméletet tanultam az ELTE-n és Amszterdamban. Addiktológiai konzultánsi tanulmányokat folytattam a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetemen. Mindig is közel álltak hozzám a társadalmi kérdések, nem tudom magam máshol elképzelni.
• Említette a mentális állapotot. Mit tapasztal a kerületben?
• Amikor külföldön éltem, azt láttam, hogy az emberek mosolyognak. Mert hasznosnak érzik magukat, figyelnek egymásra, vannak terveik és álmaik. Aztán hazajöttem, és én ugyanígy mosolyogtam a villamoson, az emberek viszont furcsán néztek rám. A tömegközlekedésen utazva óhatatlanul is hallom, miről beszélnek az utasok. Például hogy el tudnak-e menni az idén a Balatonra, vagy nem, mert nem biztos, hogy lesz rá miből. Valahol a szociális szféra dolga az is, hogy az emberek többet mosolyogjanak, mint amennyit szomorkodnak.
• És a rászorultság tekintetében?
• Mindenhol azt hallom, hogy a miénk az egyik leggazdagabb kerület, holott nálunk is vannak szegények és más okokból segítségre szoruló emberek. A kerületi szociális intézmények telt házzal működnek, ennél többet nem is kell mondani. Ráadásul a jólét nem véd meg a mentális gondoktól, sőt, a válástól és a bántalmazástól sem – a tizenkettedik kerületben sincs kevesebb ebből, mint másutt. Ahogyan nálunk sem születik kevesebb speciális nevelési igénnyel élő gyermek, és nem alacsonyabb a szenvedélybetegek száma sem. Itt talán a whisky népszerűbb, mint a kannásbor. Ezek pedig mind-mind szociális problémák.
• Milyen a kapcsolata a tizenkettedik kerülettel?
• Tizenöt éve lakom a Városmajor mellett, itt nőttek fel a gyermekeim, és itt töltöm a mindennapjaimat, közeli kapcsolatban vagyok az itt élőkkel. Nyitott szemmel járok, igyekszem minél többekkel beszélgetni. Mint említettem, sajnos a kerületben is vannak szegények, élnek itt is hajléktalan emberek.
• A Magyar Kétfarkú Kutya Párt számára fontos a bevonás, a közösségépítés. Miben nyilvánulhat meg mindez a szociális területen?
• Aktivistaként még a koronavírus-járvány idején megtapasztaltam, hogy a kerületiekre lehet számítani. Akkoriban rengetegen segítettünk bevásárolni az időseknek, jártunk hozzájuk beszélgetni, elintéztük az ügyes-bajos dolgaikat, ha éppen arra volt szükség. Emlékszem, sok diáknak gondot jelentett a távoktatásban, hogy nem volt megfelelő számítógépe, a felhívásunkra nagyszámú felajánlás érkezett, és ugyanez történt, amikor játékokat gyűjtöttünk. Nem kacatokat, leharcolt darabokat, hanem jó minőségű tárgyakat kaptunk. A részvételi irodán keresztül szeretnénk állandóvá tenni a jótékonysági gyűjtéseket – természetesen a valós igényeket figyelembe véve. Épp ezért keressük azt a helyiséget, ahol az adományokat tárolni tudjuk a szétosztásuk előtt. A hamarosan felálló részvételi iroda egyik célja, hogy olyan teret hozzon létre, ahol a lakosok a közösség részeként oszthatják meg igényeiket, ötleteiket a területre vonatkozóan, és az önkéntes munkában is részt vehetnek. Nemcsak ilyen jellegű felajánlásokról van szó, hanem az önkéntesek koordinálásáról is. A már említett bevásárlás mellett akár az idősebbeknek kutyasétáltatás, felolvasás, angoltanulás, vagy az iskolások számára korrepetálás is lehet önkéntes tevékenység, amit az önkormányzat szívesen megszervez.
• Nem mehetünk el a lakáshelyzet mellett sem, több helyről hallani, hogy Budapesten lakhatási válság van.
  
• A tizenkettedik kerületben is sokan élnek nehéz helyzetben, közülük vannak, akik anyagi támogatást kérnek az önkormányzattól. Az önkormányzati lakáskérelmezők számára, sajnos, kevés beköltözhető lakást tudunk felajánlani. Gondolkodunk azon, hogyan lehet ezeket a rossz műszaki állapotú lakásokat gazdaságosan felújítani, jobb minőségűvé tenni, új életre kelteni. Felülvizsgáljuk az önkormányzati lakáshoz való jogosultsági kritériumokat egy objektív pontrendszer alapján, és összehangoljuk a lakbértámogatással. Szívügyem a támogatott lakhatás program, ami már működik a kerületben. Ezt szeretnénk fejleszteni, hogy minél több önálló életvitelre képes, fogyatékossággal élő ember számára elérhető legyen.
• Megvan ehhez a megfelelő szakmai háttér?
• Annyi biztos, hogy kiváló szakemberek dolgoznak a kerület szociális ellátórendszerében. Abban viszont előre kell lépni, hogy a lakosság nincs teljesen tisztában azzal, milyen támogatási formák érhetők el, mivel lehet hozzánk fordulni. Ebben látok hiányosságokat, amivel tanácsnokként foglalkozni fogok. És még valami! A szociális szféra része az is, hogy nyitva tartjuk az ajtót. Szó szerint. Én is nyitva hagyom az irodám ajtaját, mert akkor látják az emberek, hogy ide be lehet jönni.

sm.