Miről mesélnek a Lánchíd kőoroszlánjai?
Tamás Zsuzsa költő, író, meseíró legújabb ifjúsági regénye A kőoroszlán szíve. Szerepelnek benne a Lánchíd kőoroszlánjai, fontos helyszín a Németvölgyi úti iskola és a Mackó-szobor, amelyhez ezer szállal kötődik a hegyvidéki művész. Első mesekönyve, a Macskakirálylány – Radnóti Blanka illusztrációival – elnyerte Az Év Gyerekkönyve díjat 2014-ben. A nagymacskákra „átnyergelve” együtt dolgoztak most is.
- A kőoroszlán szíve kalandos, szívhez szóló történet, amiben múlt és jelen, álom és valóság összefonódik. Mennyit áruljunk el a fordulatos sztoriból?
- Annyit elárulhatunk, hogy a tízéves Leó és osztálya – az 5. a – a kisfiú nagybátyjának restaurátor-műhelyébe látogatnak, ahol a többi között a Lánchíd négy kőoroszlánja szépül Budapest fennállásának százötvenedik évfordulójára. Egy másik idősíkon, 1944-ben Ernő, egy tízéves kisfiú elkezd naplót írni, amelyben leírja mindennapjait a háborús Budapesten…
- Hogyan született a könyv?
- Budapest születésnapja alkalmából egy drámaíró pályázatra jelentkeztem egy mesejátékkal, amelyben a Lánchíd oroszlánjai megelevenednek, és a restaurátor-műhelyben főhősömmel, Leóval beszélgetnek. 2022-ben írták ki a pályázatot, abban az évben restaurálták a hidat és oroszlánjait; olyan különlegesnek éreztem, hogy a 170 éves oroszlánok nincsenek a helyükön, hogy elindult a fantáziám. Ebből a mesejátékból lett aztán ez a regény.
- Mindegyik oroszlán más személyiség. Hogyan alakultak a karakterek?
- Adta magát, hogy a személyiségüket az elhelyezkedésük határozza meg. Amelyik közel van a Magyar Tudományos Akadémiához, akadémikus alkat, Arany Jánost is ismerte. A másik pesti egy pesti vagány. Amelyik a budai várhoz van közel, még a többieknél is nagyobb királynak képzeli magát. A negyedik csendes, néha sóhajt egyet. Róla fog kiderülni, hogy neki tényleg lenne mondanivalója a bátorságról, mert ő egy igazi hős.
- A könyv köszönetnyilvánításában megemlíti az oroszlánok restaurátorát.
- Szemerey-Kiss Balázs kőszobrász-restaurátor vezette az oroszlánok restaurálását, vele sikerült felvennem a kapcsolatot, kedves és készséges volt. A műhelylátogatás során derült ki, hogy ennek a hősként emlegetett budai oroszlánnak a testében tényleg van egy lövedék, egy golyó, nem is tudják eltávolítani belőle. Olyan érdekességeket tudtam még meg, hogy az oroszlánok sörényét biztosan nem egy ember faragta, mert egészen mások a stílusjegyeik. Az egyiknek vastag tincsei vannak, a másiknak vékony, mintha vizes lenne. Nagyon tetszett, hogy pont a hősnek csapzottabb a sörénye, a királynak barokkos – minden összeállt!
- Fejezetenként megjelenik a 1944–45-ös napló, aminek kicsit más a stílusa.
- Ernő naplójával feladtam magamnak a leckét, mert egy naplónak minden szempontból – történetileg, nyelvileg és lélektanilag is – hitelesnek kell lennie. Alaposan utána kellett néznem, hogy egy átlagos budapesti család hogyan is élte meg az ostrom mindennapjait. A történelemkönyvekből nem derül ki, hogyan jutottak élelmiszerhez, hogyan hallgattak rádiót, miként oldották meg, ha betört egy ablak, milyen megfontolások alapján költöztek, vagy nem költöztek le a pincébe. E részletek szempontjából nagyon sokat segített Juhász Eszter Ostromnaplója. Ő fiatal édesanyaként írt egészen jó kedélyű naplót, ez az interneten is elérhető. Olvastam Kunt Gergely Kamasztükrök című vaskos könyvét is, amely a „hosszú negyvenes évek” társadalmi képzeteit mutatja be különböző vallású, világnézetű fiatalok naplóin keresztül. Meglepő, de közvetlenül nem tudtam felhasználni Ernő naplójának megírásakor, ahhoz végül is a korábban élő Karinthy gyerekkori naplója adott ihletet a szellemes megfogalmazásaival. Számtalan „apróságnak” utánajártam. Például Ernő a Németvölgyi úti iskolába jár, de hogy hívták akkor ezt az iskolát? Milyen tárgyakat tanítottak? Hogyan osztályoztak? Mindennek utánanéztem, bár nem minden került bele a naplóba. Arany Jánosról is rengeteg szakirodalmat olvastam. Megtaláltam az állatkertből szökött oroszlán városi legendájának ősforrását. Ezért is mondok külön köszönetet Marosvári Nórának, az Ugocsa utcai könyvtár vezetőjének, aki mindenben segítette a kutatómunkámat.
- Az iskola előtti Mackó-szobor különös szerepet kap.
- Ernő elmeséli, hogy édesanyja számára milyen fontos üzenetet hordozott Lányi Dezső alkotása, amely egyébként egy évvel az iskola megnyitása után került az épület elé. Az iskolába 1932 márciusától jártak diákok. 1944-ben német katonai híradósok szállták meg az épületet, ennek ellenére a tanárok egy ideig még megpróbáltak tanítani. A könyvben említem Rátonyi direktor úr nevét is; valóban Rátonyi Ferenccel indult az iskola – megrendítő, hogy egy ilyen szörnyű időszakot kellett neki igazgatóként átvészelni, majd a háború után újraindítani a tanítást a bombázástól sérült épületben. A „Mackós” iskola közel áll a szívemhez, ide járnak a gyerekeim, az ovit is számolva bő tíz éve naponta elmegyek a szobor mellett.
- Írói munkásságát tekintve a Kicsi Mimi gyerekkönyvsorozata a legismertebb, de felnőtteknek is ír. A Magvető Kiadónál jelent meg verseskötete, a Mit tud a kert, valamint egy regény, a Tövismozaik. Hogyan lett író?
- A késztetés, hogy szavakból valamit alkossak, nagyon korán megvolt bennem. Éppen tudtam írni, hatévesen, már elkezdtem verset írni. Konkrétan emlékszem arra az izgalomra, ami akkor elfogott. Később is éreztem a művészetek hívását. Volt időszak, hogy festőművész szerettem volna lenni.
- Művészeti neveléssel, olvasásra neveléssel sokat kaphatnak a gyerekek. Felnőtteknek íróiskolák kínálják szolgáltatásaikat – mi a véleménye erről?
- Szerintem van az írásnak olyan komponense, ami nem tanítható, de ártani biztos nem ártanak. A legtöbbet a nagyon sok olvasásból lehet tanulni, de természetesen vannak elsajátítható mesterségbeli fortélyok. Nagyon szomorú vagyok, hogy a fogalmazás, ami az én gyerekkoromban iskolai tantárgy volt harmadikban-negyedikben, megszűnt. Olvasás- és nyelvtanóra keretein belül kellene megtanulni a szövegalkotást is. Jó lenne, ha lenne újra fogalmazásóra. Én imádtam! Amikor nyolcadikban elballagtam, el akartam kérni szeretett irodalomtanáromtól, Cili nénitől a dolgozatfüzetemet. Azt mondta, ha nem bánom, nem adná, mert olyan jók voltak a fogalmazásaim, megtartaná példának. Nekünk is fel-felolvasott korábbi tanítványoktól írásokat. Végül is ez a megtiszteltetés ért, ezért nem kaptam meg. Ez egyúttal válasz is arra, hogyan lettem író. Nagyon szerettem írni, ebben mindig ki tudtam teljesedni.
- A kötelező olvasmányokról mi a véleménye?
- Nagyon fontos az olvasásra rászokni gyerekkorban. A Pagony Kiadó Abszolút könyvek sorozata szerintem „abszolút” alkalmas arra, hogy a gyerekek találjanak benne kedvükre valót. A pedagógus is mazsolázhat belőle kötelező – vagy azt mondanám: közös – olvasmányt, amiről aztán lehet beszélgetni az osztályban. Magyar és külföldi kortárs szerzőktől remek kötetek jelentek meg a Zseblámpás könyvek közt is. Mindenképpen érdemes frissíteni! A Pál utcai fiúk, úgy gondolom, a mai gyerekek számára is ad egy olyan élményt, amiért érdemes elolvasni. Abban nem vagyok biztos, hogy a Légy jó mindhalálig is ilyen. Egy mai gyerek Nyilas Misitől idegenkedik, lúzernek érzi, míg A Pál utcai fiúkban lévő srácokat nem. Egyébként azzal, hogy Ernőnek neveztem a naplóíró kisfiút, én is Nemecsek előtt tisztelgek.
- A kőoroszlán szíve után min dolgozik?
- Két anyaggal is készülök. Mindkettő versek sorozata, mégis kirajzolódik belőlük egy-egy történet.
Szepesi Dóra