Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Generacios_kulonbsegek_a_csaladban

Generációs különbségek a családban

Hogyan lehet megérteni és kezelni a nagyszülői, szülői létből eredő szorongásokat, figyelembe véve a generációs különbségeket, az ezekből adódó kihívásokat? Erre a kérdésre kaptunk válaszokat a Hegyvidékiek Egészségiskolája című előadás-sorozat legutóbbi összejövetelén a Hegyvidéki Kulturális Szalonban.

Minden életkorban fontos a hatékony kommunikáció és az érzelmi támogatás gyakorlata. Egy nagykamasszal élő szülő is érezheti annak az előszelét, hogyan is fog „átzsilipelni” a következő életszakaszba, amikor már felnőttként mindketten egy kicsit másképp látják egymást. Életünk ingerekkel túltelített, a generációváltást sűrűbben, a korcsoportok különbségét az elmúlt tizenöt-húsz évben kiélezettebben érzékeljük.

Mindezt hogyan lehet könnyebben megérteni? Az egyik kulcs a párterápiában alkalmazott érzelemfókuszú megközelítés. Ki érzi, hogy pont olyan jó a kapcsolata felnőtt gyerekével, ahogy szeretné; hogy tudja, mire vágyik; hogy szeretne többet kommunikálni vele, de nem tudja, hogyan? A Hegyvidékiek Egészségiskolája októberi előadásában Pollák Éva pár- és családterapeuta, tanácsadó szakpszichológus, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője e kérdéseket középpontba helyezve beszélt a kölcsönös kapcsolódásról, amiben az önismeret elengedhetetlen, valamint arról is, hogyan beszéljük meg, ha valami zavar, vagy kellemetlen.

Az érzelmi-fizikai függetlenedés 3 éves korban kezdődik, és folyamatosan változik, hiszen 13 vagy 23 évesen is másképpen van szüksége a gyereknek a szülőre. Az átrendezési időszakban fontos mozzanat az érzelmi igények összeegyeztetése. A gyerekek általában hullámokban válnak le, közben a szülő is változásokat él meg, például a munkájában, az egészségében.

Kutatások szerint a leválást, a kommunikációt a szülő szorongása nehezíti, mert a leváló viselkedésben van egy csomó ambivalencia. Segítene, ha a fiatal elmondhatná, mit szeretne: meghallgatást, vigaszt, netán tanácsot, együtt gondolkodást. Ezt nem elvárni kell egymástól; mindketten felelősek azért, hogy kimondják, mikor mire van szükségük.

Tudni kell hibázni is, „meg kell tanulni esni a biciklivel” – magyarázta a szakember. A családba lépő új partner megjelenésével nő az érzelmi ambivalencia, lojalitáskonfliktus alakul ki a lélekben, s közben mindkét fél arra vágyik, hogy megmaradjon a régi kapcsolat. Az unoka érkezése extra nehézséget jelent abban a tekintetben, hogy jól tudjuk-e olvasni egymás igényeit, vágyait.

„A rugalmas határok kialakítására nincs generálisan jó szabály. Hibázni lehet, de meg kell próbálni odatenni magad, mint a matekdolgozatnál” – fogalmazott Pollák Éva, megemlítve, hogy érdemes spontán beszélgetést kezdeményezni érzelmileg biztonságos helyen – autóban, sétán, játszótéren, kávézóban –, amikor kölcsönösen egymásra hangolódva esik szó az érzésekről.Generacios_kulonbsegek_a_csaladban

A család dinamikáját nagymértékben befolyásolja, hogy milyen a kapcsolat a szülők és a nagyszülők között. Konfliktusforrásokkal teli, érzékeny terület ez, mert mindenkinek más az ideális nagyszülő – és többfajta nagymama, nagypapa van!

Felmerülnek a kérdések: hogyan legyen egyensúlyban a kapcsolat, tiszteletben tartva a függetlenséget, de közben „hozzáférve” az unokákhoz; hogyan kérjünk segítséget egymástól? Alkalmazkodni kell a fiatalok nevelési módszereihez, és kihívás a határok meghúzása a munkahelyen, az iskolában is – miközben a csapból is az folyik, hogy legyünk érzelmileg elérhetők!

Mindez azért fontos, mert a mostani szülők olyan mértékben adják az agyfejlődést befolyásoló „digitális cumit” a gyereknek, hogy az nem tanul meg érzelmet szabályozni. Az érési folyamat egyébként 26 éves korig eltart.

Az érzelemszabályozásban segítségre van szüksége a gyerekeknek – emelte ki a pszichológus, majd arról beszélt, hogy az idősebbekben szorongást okoz a modern technológia, a szociális és nevelési különbségek miatti eltávolodás a fiataloktól. Vállaljuk a tökéletlenséget, amit nem tudunk, kérdezzük meg tőlük, ez is lehetőség a közeledésre! – tette hozzá Pollák Éva.

Az előadás szorongáscsökkentő módszerek ajánlásával zárult. Hasznosak a légzésgyakorlatok, a tudatos jelenlét (mindfullness), a relaxáció, a mozgásos programok. Kaptunk tippeket a gyerekek feszültségoldására is: meséljünk, alkossunk, hancúrozzunk, táncoljunk, társasozzunk együtt – tegyük, ami nekik kedves.

Sz. D.

 

Webcím: www.mindwell.hu