Környezet- és kultúrtörténeti séta az egykori Eötvös-birtok körül
Cathry Szaléz Ferenc, Erzsébet királyné, Eötvös József; Svábhegyi Nagyszálló, Svábhegyi Szanatórium, Karthauzi-lak – a környék mintegy kétszáz évvel ezelőtti lakóival, épületeivel és eseményeivel ismerkedhettünk meg a hegyvidéki környezet- és kultúrtörténeti séták sorozat ősz eleji programjában.
Környezet- és kultúrtörténeti sétákat tart a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület a Hegyvidéki Zöld Iroda megbízásából az idén ősszel. A Beporzó tanösvény állomásait érintve a résztvevők felfedezik a környezeti értékeket, és megismerik az útvonalak kultúrtörténeti érdekességeit.
A legutóbbi program négy állomást érintett: a Széchenyi-kilátót, a Rege parkot (a csodaszép rovarhotellel), a Normafát és a Harang-völgyet. A zuhogó eső ellenére sokan nekivágtak a mintegy 4 kilométeres távnak, és séta közben dr. Devescovi Balázs irodalomtörténész előadását hallgatták, aki Földváry Gergely történésszel közösen állította össze a témákat.
A fogaskerekű egykori svábhegyi végállomásától kezdődő útvonalnak már a kiindulópontja is sok érdekességgel szolgált. Eötvös József mellszobra a róla elnevezett parkban áll, ezt – a talapzat felirata szerint – a környékbeliek szándéka és közadakozása emelte az író és politikus tiszteletére. Az akkor még szórványosan beépített hegyoldal nyaralótulajdonosainak buzgalma révén készült el a szabadságharc időszakának másik két szellemi óriása, Jókai és Kossuth szobra is.
Eötvös József hatalmas telek tulajdonosa volt, amelyet halála után a fogaskerekűt építő társaság vett meg. Alig két évvel Európa első – svájci – fogaskerekűje elindulása után, 1873-ban engedélyezték a budapesti tervek megvalósítását. Az építést Cathry Szaléz Ferenc svájci származású mérnök vállalta, akinek a svábhegyi megállóban található az emléktáblája.
Az építkezés végén az akkor 40 éves Cathry bejelentette, hogy Magyarországon marad. Döntésében szerepet játszhatott, hogy Svájcban körözés alatt állt, Pesten pedig megismerte későbbi – második – feleségét. Így a Hegyvidéken telepedett le, és villát épített magának. Ma a Farkasréti temetőben nyugszik.
A fogaskerekű lassan fellendítette a környék forgalmát, és rengeteg kirándulót szállított a Svábhegyre, akik számára egykor teljesen természetes volt, hogy akár tíz kilométert is gyalogoltak a szőlők között, mielőtt hazatértek volna. Persze a kényelmesebbeknek is vonzó volt a fogas, mert olyan jegyet is lehetett kapni, amiben a végállomásnál lévő Eötvös étteremben elköltött ebéd is benne foglaltatott.
A Karthauzi utca és a Mártonhegyi út között ma is látható a környék első luxusszállodája, a Svábhegyi Nagyszálló (avagy a Grand Hotel) szebb napokat is megélt épülete, ahol még Erzsébet királyné is megfordult. Érdekes egybeesés, hogy Sisi előszeretettel használta Eötvös József verseit magyar nyelvi tanulmányaihoz. Személyesen is ismerték egymást, hiszen Eötvös a Batthyány- és az Andrássy-kormányban is vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, ezért hivatalból is találkozott a királynéval.Az egykori Eötvös-birtok területén épült a Svábhegyi Szanatórium is (később a SOTE III. számú belgyógyászati klinikája, ma a készülő lakópark egyik épülete). Ezen a helyen kezdődik – persze jóval később – Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regénye. Az épület mellett úszómedence is volt, ezt – akárcsak a margitszigeti sportuszodát – Hajós Alfréd olimpiai bajnok tervezte. A 10x25 méteres medence különlegessége abban állt, hogy úszás közben a páratlan budapesti panorámában gyönyörködhettek a gyógyulni vágyók.
A Karthauzi utcában ma is látható Eötvös József első svábhegyi háza, a Karthauzi-lak. Az 1846-ban vásárolt telken akkor már állt egy kis faház, a lak elődje. A visszaemlékezések szerint sok-sok virág díszítette a kertet, ezekből a legtöbb Eötvös kedvence, a rózsa volt. Békési birtokairól hozatta a napsütötte alföldi homokon szaporított rózsatöveket a Hegyvidékre.Talán ebben a faépületben született a főleg fizikusként ismert Eötvös Loránd, mielőtt a család átköltözött az 1851-re elkészülő kétszárnyú villába, amelyet csak képekről ismerünk, a második világháború után ugyanis a gazdátlan épületet téglánként elhordták. Loránd gyerekkora a Svábhegyen telt, és nemcsak a tekintélyes birtokon, hanem a környező dombokon, hegyeken is. Itt vált élete végéig tartó szenvedélyévé a természetjárás és a hegymászás.
Az egykori telek sarkánál a fogaskerekű Karthauzi utcai hídja ma csendes, félreeső hely – pedig régen a legendás hegyvidéki autóversenyek résztvevői száguldoztak a szűk utcán, a sínek alatt. Sétánk útvonala a Széchenyi-kilátó irányába folytatódva hagyta maga mögött az Eötvös család emlékezetét. Az ide áttelepített emlékműnél kigyönyörködtük magunkat a városra nyíló kilátásban, és megnéztük az emiatt megcsonkolt feketefenyőket is... A kiadós gyaloglás végén a gyermekvasút végállomásának érintésével a Normafa, majd a Harang-völgyön leereszkedve a Fácános következett.
-bi-
A Hegyvidéki Zöld Iroda honlapján (zold.hegyvidek.hu), a Méhbarát hálózat menüpont alatt bárki megnézheti és utána fel is keresheti a tanösvény állomásait.