Mézgáéknál elkészült az első MOMÉZ
Tóthék és a Mézga család szorgos munkájának köszönhetően a nyár végén ki lehetett pergetni a lépekből az első MOMÉZ-et, amelyből eddig száz üveggel készült. Persze a program célja nem a rentábilis termelés, hanem az edukáció és a kerületi MOME-kampusz fenntarthatósági szemléletének erősítése.
A csinos címkével ellátott virágmézes üveg láttán talán kevesen gondolnák, milyen komplex háttérmunka eredményét tartják a kezükben. Az ötlet az ötéves MOME-kampusz újragondolásakor született, aminek része a korábbi környezet természetközelibbé tétele, visszavadítása.
A törekvéshez szervesen kapcsolódott a „MOME Zero” program. Ennek célja, hogy Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2030-ra Magyarország első karbonsemleges kampuszává váljon. Az ökológiai és oktatási célú szemléletformáláshoz a beporzó rovarok ugyanúgy hozzátartoznak, ahogy a hallgatókkal telepített erdőterületek folyamatos növelése a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, vagy a kialakítás alatt álló festő- és fűszernövény-permakert közösségi tervezése és kivitelezése.
A méhcsaládokat és a méhészeti szakértelmet Kutasi Tamás hegyvidéki méhész biztosítja, minden mást a felsőoktatási intézmény önkéntesen vállalkozó hallgatói és munkatársai végeznek el – ettől lesz az eredmény hitelesen kézműves. A méhek érkezése előtt el kellett készíteni a kaptárakat, amik a tervezőasztal után a MOME műhelyeiben váltak kézzelfogható valósággá. A funkcionalitás maradéktalan figyelembevétele mellett kevés tér maradt a fantázia szabad szárnyalásának, de a faműhelyben dolgozó oktató, Tímár Péter vezetésével készült kaptárak sátortetőre emlékeztető kinézete így is egészen egyedi.
Szintén még a méhek beköltözése előtt, allergológus szakorvos vezetésével, széles körű képzést folytatott az egyetem, hiszen a rovarok potenciális veszélyt is rejthetnek magukban, különösen az erre érzékenyek körében. Minden épületben megtalálhatók azok az ellenanyagok, amik egy túlzott reakciót kiváltó csípésnél gyorsan alkalmazhatók, a munkatársak pedig szakszerű eligazítást kaptak a valóban veszélyes esetek kiszűrése érdekében.
A véletlen balesetek elkerüléséért a közparkként is működő kert több pontján, sőt még a Budakeszi úton is tetszetős táblák hívják fel a figyelmet a méhekre, a kaptárak körül pedig kerítés akadályozza meg, hogy valaki a tudtán kívül zavarja meg a szorgoskodó ízeltlábúakat. A következetes építkezésnek köszönhetően ma már békésen élnek egymás mellett a rovarok és a kert használói, a beporzók szinte észrevétlenül legelésznek a kert virágain.
A mérlegen álló kaptárak készleteinek gyarapodását bárki figyelemmel kísérheti. A pergetés pedig jó hangulatú közösségépítő program, aminek során – a védőfelszereléseknek hála – mindenki elsajátíthatja a méhészkedés legalapvetőbb fogásait.
A projekt különlegességét az adja, hogy annak minden lépése a hallgatók bevonásával történik, a méhcsaládok elkeresztelésétől – így lettek ők Tóthék és Mézgáék – a pergetésig. Talán ennek is köszönhető a kedvező fogadtatás, amit a kifejezetten a méhekkel kapcsolatos kérdések elküldéséhez létrehozott e-mail-cím forgalma is igazol. Az érdeklődés kiterjed az egyetem szűkebb szakterületére is, hiszen a kaptártelepítéssel párhuzamosan egy hallgató egy másik méhes projektet is készített Pollino néven az Innovációs Kutatóközpontban, a lépek viaszát egy ékszertervező hallgató vonta be a munkáiba, a sejtek szabályos szerkezete pedig egy textil szakost ihletett meg.
Sisák Eszter, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány kabinetfőnöke végezetül azt is elmondta nekünk, hogy erre az évre már csak a MOMÉZ védjegybejegyzése van hátra. Kora tavasszal aztán a méhek elkezdhetik a gyűjtést, és akár több pergetésnyi méz is készülhet a kampuszon. További terv a környékbeli általános és középiskolák bevonása és a beporzók témájának a fenntarthatósággal kapcsolatos, „Humánökológia és design” elnevezésű képzési tematikába történő beépítése.
BI.