Argentína is a szívébe zárta az Angelica Leánykart

– Legutóbb februárban beszélgettünk. Akkor elmondta, hogy harmincöt éves álom vált valóra azzal, hogy az Angelica Leánykar épülete adhat otthont az ország első Kodály Műhelyének, amit az első pillanattól a hazai zeneművészet bástyájaként tartanak számon. Mi történt az elmúlt hónapokban?

– Rendszeresen tartok bemutatókat, előadásokat Kodály módszeréről, rendszeréről. Sok más mellett hangszeres hangversenyek is voltak. Ránki Fülöp, valamint korábbi tanítványom, Magyar Valentin is csodálatos zongoraestet adott. A Kodály Műhelyben van egy íratlan szabály: a fellépők repertoárjában legalább egy Kodály-műnek is szerepelnie kell. Rengeteg tervünk van még; a legfontosabb célunk, hogy a kodályi eszméket közvetítsük. A Kodály Műhely nemcsak az Angelica Leánykaré, hanem az egész országé! Örökké azon gondolkodom, mivel lehetne még egyedülállóbbá varázsolni ezt a kincset. Nincs könnyű feladatom...

– Ön három Artisjus-, Liszt Ferenc-, Magyar Örökség-, Bartók–Pásztory- és Apáczai Csere János-díjjal, valamint a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével is kitüntetett érdemes művész. Nemrég Magyarország Kiváló Művésze díjjal jutalmazták. Milyen gondolatokkal vette át ezt a jelentős elismerést?

– Sokat jelent számomra ez a visszajelzés. Nagy megtiszteltetés és öröm, hogy észreveszik, jutalmazzák azt a munkát, amit harmincöt éve végzek. A küldetésem azóta sem változott: közvetíteni a magyar zeneművészet páratlan kultúráját.

– Az Angelica Leánykórussal is ezért látogattak el Argentínába. Kérem, meséljen az útjukról!

– Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk! Nem sokkal a repülőgép indulása előtt dr. Perger Gyula atya megáldotta a kórust. Éreztük, hogy az argentin utunk minden pillanata áldás volt.

– Ott is a legnívósabb helyszíneken adtak koncertet.

– Az első napon elmerültünk a nyüzsgő metropolisz pezsgésében, még tangóztunk is. Másnap bejártuk a Teatro Colónt, Argentína világhírű operaházát. A nagyteremben megtapasztalhattuk a csodálatos akusztikát, majd az előtérben Liszt Ferenc szobránál elénekelhettük a szerző O salutaris... motettáját. Aznap délután a Piazzolla Zeneakadémián bemutató előadást tartottam Kodályról és Bartókról, valamint Lakner-Bognár András zongorakíséretével rögtönzött hangversenyt adtunk. A koncertet az argentin zeneszerző, Astor Piazzolla darabjával fejeztük be. Másnap fontos esemény várt ránk, hiszen dr. Kveck Péternek, Buenos Aires magyarországi nagykövetének köszönhetően az argentin parlamentben, a szenátori kamarában tartottunk hangversenyt. Sokat gyakoroltunk rá, ám arra nem számítottunk, hogy az argentin televízió élőben közvetíti az előadásunkat.

– A közösségi oldalán láttam, hogy Isolina Correa Monterrubio kulturális főigazgató az argentin parlament főigazgatósága nevében oklevelet adományozott önnek, amelyben – szabad fordításból idézem – azt írta, hogy „igazi kiváltság és felbecsülhetetlen élmény volt az önök kórusa által előadott csodálatos zene, és ezáltal élvezni a gazdag magyar kultúrát”.

– Szívmelengető és végtelenül megtisztelő számomra ez az elismerés! Ahogy az is, hogy nagykövet úrnak köszönhetően egy régi kívánságom is teljesült: a lányokkal a Catedral Metropolitana de Buenos Aires szentmiséjén énekelhettünk. Még mindig a hatása alatt vagyunk, hiszen nagyon kevesen adhatnak ott hangversenyt. Korábban többször is jártam azon a helyen, és mindig azt mondtam: Istenem, olyan boldog lennék, ha egyszer itt énekelhetnénk az Angelicával!

– Milyen érzés volt megélni a valóra vált álmot?

– Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy Lakner-Bognár András orgonaművésszel közösen Kodály Magyar miséjét és magyar motettákat is előadhattunk. Átélni azt, hogy a könyörgések alatt Magyarországért és értünk, az Angelica Leánykarért is imádkoztak, leírhatatlan! Alig tudtunk felocsúdni ebből a csodából, néhány órával később már Argentína legrégibb templomában, a Basílica Nuestra Señora del Pilarban tartottunk önálló egyházzenei hangversenyt. Az utolsó napunkon a Buenos Airesben zajló vízilabda-világverseny negyeddöntőjére is meghívást kaptunk, amin lelkesen szurkoltunk a magyaroknak. Nyertek!

– Beszélgetésünk elején azt mondta, küldetésének tekinti a magyar zeneművészet népszerűsítését. Dr. Kveck Péter nagykövet a következőképpen fogalmazott lapunknak: „Az Angelica Leánykar látogatása nagyon hasznos volt a magyar–argentin kulturális kapcsolatok szempontjából is. Fellépéseiken több száz fő jelent meg, az argentin állami televízió élő közvetítése pedig korlátlan nyilvánosságot biztosított. A nagykövetségünkhöz érkező nagyszámú visszajelzés a legnagyobb elismerés hangján beszélt karnagy asszony és a kórus kimagasló művészi és szakmai teljesítményéről, amely így kiválóan szolgálta Magyarország ismertségének, pozitív megítélésének erősítését, illetve a Magyarország-kép kedvező formálását Argentínában. A helyi magyar közösséggel, azon belül is az argentínai magyar fiatalokkal tartott közös programjaik elősegítették az utóbbiak magyar identitásának erősítését.”

– Örömömben nem is tudom, mit mondhatnék, nagyon köszönöm nagykövet úr szavait! Köszönettel tartozunk Fóthy Erzsébetnek, Fóthy Csillának és Fóthy Zsuzsának is, akik nemcsak a szállásban és az utazásban segítettek, hanem fantasztikus programokat is szerveztek nekünk. Nem sejtettem, hogy ez az út ilyen hatással lesz ránk.

– Szinte az egész világot bejárta már az Angelica Leánykar. Képzeletbeli bőröndjükbe mindig helyet kap egy-egy olyan emlék, amit örökre a szívükbe zárnak. Ezúttal mi volt a legszebb szuvenír?

– Gyönyörű darabokat énekelhettünk, és örömkönnyekből sem volt hiány! Az egyik legmeghatározóbb talán az volt, amikor a Catedral Metropolitana de Buenos Aires szentmiséjén egyszer csak azt mondták: „Most pedig imádkozzunk Magyarországért és az Angelica Leánykarért!” A végén a közönség állva tapsolt nekünk. Ezt az érzelmi töltést tekintjük a legértékesebb szuvenírunknak, amit hazahoztunk magunkkal ide, a Hegyvidékre. Hálás vagyok, amiért a lányokkal átélhettük ezt a csodát!

BM.