Felnagyított fűszálak és titkok takarásban

„A táj és a csendélet – ahogy a képeken, úgy a szobrokban – akár egyszerre is feltűnhet. A tér, mely itt a művek által időlegesen tagolódik, elsősorban közös szellemi tér” – írja Gálhidy Péter szobrászművész Kő Virág festőművésszel közös tárlatának ajánlójában. A művész házaspár először mutatkozik be együtt, Megrendítő nyugalom című kiállításuk a Hegyvidék Galériában látható.

Kallós Judit kurátor, művészeti vezető személyes tárlatként jellemezte az őszi szezon első eseményét, amely a műalkotásokhoz illő, gondosan kiválasztott zenei illusztrációval kezdődött. Kéri Gábor gitáron és Kéri Samu basszusgitáron Vukán György – eredetileg cimbalomra készült – Szálkák című trilógiájának első tételét adták elő Kéri Gábor gitárátiratában, majd egy Miles Davis-örökzölddel teremtettek hangulatot a zsúfolásig telt teremben.

„Végre! Huszonöt év után megérdemeltünk végre egy ilyen kiállítást. Nem mintha ráuntunk volna az elmúlt bő két évtized számos egyéni kiállítására, de az már az első pillantásra látszik még a szakavatatlan szemeknek is, hogy Kő Virág képei színt visznek a bronzplasztikák, fából készült szobrok közé” – kezdte megnyitóját Nagy Bence tanár.

Arról is beszélt, hogy bár sokan megtapasztalhatták már a hétköznapokban a kiállító művészek között működő harmóniát, vagy az épp ezt megtörő diszharmóniát, egyszóval dinamikát, mégis nagyon kíváncsiak, hogyan kapcsolódik egymáshoz, miként reflektál egymásra alkotásaiban a művész házaspár. Mindegyik alkotás „külön világ, önálló életet él, saját hangja van, de a közös rezgés, a szférák amúgy hallhatatlan zenéje így válik megsejthetővé” – fogalmazott.

A tárlat rendezésével és a koncepcióval kapcsolatban Nagy Bence elmondta, bevezetőjéből úgy tűnhet, mintha Kő Virág képei díszítenék Gálhidy Péter szobrait, ám valójában szerinte most a festmények járnak elöl, a plasztikák pedig egy-egy motívummal kapcsolódva veszik fel a közös ritmust. Ez lenne a „nyomodban járok” bizalma, amire az ember, különösképpen a művészember csak azzal a hittel és meggyőződéssel képes, hogy az út közös – tette hozzá.

Mivel az alkotások mellett nem találunk címeket, ezért ezen a „közös úton”, amin a kiállítást be lehet járni, egy térkép segíti a látogatót. A tárlat terét egy erdőhöz hasonlítva elképzelhetjük, hogy Kő Virág színei a jelzések; „bárhonnan el lehet indulni, hiszen az út önmagába fordul” – a sorszámok amúgy az időrendet követik. Az „erdei sétán” Gálhidy Péter reliefje, szobra itt-ott cezúrát húz, és megfigyelhetők tereptárgyak is.

Három gondolatot emelt még ki a kiállítás kapcsán Nagy Bence. Az első a nézőpont. Ahogy Gálhidy Péter is megfogalmazta, az anyagi környezet spirituális átélésének közös forrása, ami ugyan közös, de a nézőpont eredetileg más. A szobrász korábbi művei, a felnagyított tüskék és fűszálak vertikálisan hatnak, a festményeken a tekintet a horizontban mélyül el. Az előterében lévő szalagfüggöny vagy kiteregetett ruhák ellenére az alkotások fókuszába mégis a titok kerül, amit kitakarnak: míg a szalagok és a vásznak kimerevednek a szélben, ami mögöttük van, él, mozog... Rámutatott arra is, hogy Gálhidy vertikális gondolkodásának nyomai még felfedezhetők a tárgyakon, ám a szemlélődés iránya kiegészül a horizontális iránnyal, így válik teljessé a koordinátarendszer.

Másodjára – a szobrász felvezető megfogalmazásában szintén olvasható gondolathoz kapcsolódva – az emberi figura megjelenítését kerülő művekről szólt Nagy Bence, amelyeken mégis tapintható valamiféle jelenlét. Ez a hagyományos életmódból fakadó szinkretizmust, az ősi alapállást fejezheti ki – vélekedett –, ahol a természet, ember és természetfeletti még egységet alkot, nem különül el egymástól. A Háromszéki medence című festményen fedezhető fel talán ez leginkább, ahogy a falu megbújik a (talán) jegenyesor mögött, és csak a fák fölött fehérlő templomtorony jelzi a jelenlétét.

Példaként említette a Nyárádmenti vonal című panorámaképet is, amely a horizontalitás legerősebb megjelenése. A tájon folyóként végighullámzik a székely falvak tipikus kerítéssora, „a medencét kialakító és tápláló Nyáráddá átlényegülve”. Ehhez kapcsolódik az idén készült Párbeszéd című bronzplasztika, amiben megcsillan a művész játékos alkotókedve, szarkasztikus humora.

Megrendítő nyugalmat ígér a kiállítás címe – nos, ez akkor tapasztalható meg igazán, amikor a galériába később visszatérve magányosan járja végig a teret az ember. Ugyanakkor egy-egy műalkotásban elmélyedve mindig találhat zavaró, ambivalens érzéseket keltő részleteket, amelyek viszont feloldódnak a festmények és szobrok közötti, harmóniát helyreállító párbeszédben – mondta befejezésül Nagy Bence, arra utalva, milyen szerencsések a házaspár tagjai, hogy munkájukban is megélhetik a találkozást. Lírai zárszóként Kányádi Sándor Vannak vidékek ciklusából a Viseltes szókkal című részt olvasta fel.

Sz. D.

A Megrendítő nyugalom című kiállítás megtekinthető: október 4-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig a Hegyvidék Galériában (Királyhágó tér 10.). Tárlatvezetés Kondor-Szilágyi Mária művészettörténésszel és a kiállító művészekkel: szeptember 25-én 18.00. A kiállítás megtekintése díjtalan. A tárlatvezetésen való részvétel díja: 1000 Ft, Hegyvidék kártyával 500 Ft. Jegyek kaphatók a hegyvidekgaleria.jegy.hu weboldalon és a Hegyvidék Galériában. A tárlatvezetésre érkezéskor a Hegyvidék kártya felmutatása kötelező.