„Minden csak eszköz ahhoz, hogy itt emberi közösségek működjenek”

• Aki abban az évben, 2006-ban született, amikor ön hegyvidéki polgármester lett, ma már nagykorú. Felsorolni is nehéz lenne mindent, ami a XII. kerületben történt az elmúlt tizennyolc évben, ezzel együtt ki tudna emelni néhány olyan eredményt, amire a legbüszkébb?
• Mindenekelőtt köszönetet kell mondanom a polgármesteri hivatal, valamint az önkormányzati intézmények és cégek munkatársainak, akikkel együtt dolgozhattam. Mindig érezhető volt, hogy a kollégáim nem a saját kényelmüket, széküket tartják fontosnak, hanem azt, hogy az itt élő kisvárosnyi ember életét segítsék, kiszolgálják, legyen szó akár szociális gondozóról, közterület-felügyelőről vagy adóigazgatási ügyintézőről. Jó időnként visszajelzést kapni a polgároktól is, hogy az itt dolgozók, még ha néha kellemetlen dolgot is hoznak az illető tudomására, de azt emberi hangon, udvariasan, a másiknak a tiszteletet megadva, kulturáltan teszik. Ez azért is lényeges, mert látszatra egy önkormányzat kátyúkat töm be, utakat épít, bölcsődéket, óvodákat újít fel, de valójában emberi viszonyokat gondoz. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam: minden csak eszköz ahhoz, hogy itt emberi közösségek működjenek. Közösségeket teremtünk, segítünk, vagy ha rosszul dolgozunk, akkor rombolunk. Számtalan ötlettel próbáltunk úrrá lenni a modern élet ezzel szembeható, individualizáló, gépiesítő erejével. Az egyik kedvencem, amire a leginkább büszke vagyok, a Hegyvidéki Kulturális Szalon létrehozatala. Egy kudarcot is felidézek: hosszú éveken keresztül kísérleteztünk ötven felettiek számára tánctanfolyamok indításával. A fiatalok sem könnyen ismerkednek a mai világban, de ötvenen túl talán még nehezebb a társkeresés, a közösségbe való belépés. Talán az új vezetésnek lesznek majd újabb, jobb ötletei. A másik, amit megtanultam, hogy nemcsak három dimenziója van egy városnak, hanem négy. Egy város életéhez nemcsak az tartozik hozzá, hogy lekaszáljuk a füvet, befoltozzuk a kátyút, hanem hogy megismerjük a történetét, múltját. Ennek a helytörténetnek a felidézése, ébren tartása jóval fontosabbnak tűnik ma a szememben, mint tizennyolc évvel ezelőtt, amikor idejöttem polgármesterként, noha akkor is történelemtanár voltam. Úgy látom, azáltal lesz élhetőbb egy utca, egy városrész, oly módon lesz a lakóhelyből otthon, ha ezt a negyedik dimenziót elevenen tartjuk, láthatóvá tesszük. Ezért lehetünk büszkék a megújult Lóvasútra és az ott működő helytörténeti gyűjtemény munkájára, kiadványaira, a Hegyvidék lap ilyen jellegű tevékenységére, vagy akár az utcán kihelyezett táblákra, amik ma már korszerűen, QR-kódok segítségével mutatják be az épületek múltját, történetét.
• Egymás tisztelete és a múltunk bemutatása fontosabb annál is, mint hogy mi minden épült a kerületben?
• Miközben az eredmények kapcsán mindig az jut eszünkbe, mit építettünk, a lelkek legalább olyan fontosak, akik munkavállalóként szolgálják ezt a közösséget, jó stílusban, kellő tiszteletet adva a másiknak, egyúttal meg is követelve ezt a tiszteletet a másiktól. Legyen az egyszerű adófizető állampolgár, vagy éppen politikus, új főnök, aki nem engedhet meg magának bármit. Sőt, minél magasabb posztra tétetett valaki, annál inkább köti őt a tiszteletadás és az udvariasság parancsa. Egy „nagyüzemben” természetesen mindig van feszültség, például hogy melyik utat tegyük rendbe, az intézményeinkben mit és hol újítsunk fel előbb. Ezzel együtt azt tudom mondani, hogy összességében példamutatóan teljesített az önkormányzat az elmúlt évtizedekben. És ez nem a polgármester vagy a politikusok érdeme, hanem egy nyugodt, emberi hangon kommunikáló „vállalati kultúra” érdeme, amit nehéz létrehozni, és reményeim szerint elpusztítani is nehéz.
• Milyen helyzetben van most az önkormányzat? Mekkora tartalékokkal adják át a „kasszát” az új vezetésnek?
• Nemrég zajlott le egy minden részletre kiterjedő állami számvevőszéki vizsgálat, ami eddig mindössze három önkormányzatban folyt Magyarországon: a fővárosiban, a dunaújvárosiban és nálunk. Minden területen valamennyi dokumentumot, szabályzatot, rendeletet átvizsgálták a számvevőszéki ellenőrök, összesen 132 ezer oldalt töltöttünk fel az ÁSZ oldalára. Ez alapján kaptunk egy elég jó bizonyítványt, ami arról szól, hogy az önkormányzat különböző szakterületei hogyan működnek, hol kell adott esetben korrigálni, javítani. Ezeket az elmúlt időszakban meg is tudtuk tenni. Ami a pénzügyeket illeti, nagyon nehéz időszak van mögöttünk, mert a koronavírus-járvány minden korábbi működést szétrázott, aztán pedig a nyakunkba szakadt egy olyan energiaár-robbanás, amihez foghatót korábban nem láttunk. A kormány intervenciói szerencsére megóvták a lakosságot ettől a sokktól, de azért érdemes felidézni, hogy a villany- és a gázárak az önkormányzatoknál, a cégeknél, a közintézményeknél tizenegyszeres áron mentek. Azaz egy hónap alatt közel annyit fizettünk ki a kulturális intézmények, az óvodák, a bölcsődék fűtésére, mint korábban egy év alatt. Ezen a helyzeten nemcsak az intézmények működésének korlátozásával tudtunk úrrá lenni – a leghidegebb téli hónapokban erre sor került néhány helyen –, hanem azzal is, hogy újabb energetikai korszerűsítési munkát végeztünk el, tehát előre futottunk, és nem hátra. Nem volt könnyű az elmúlt ötéves ciklus, ezzel együtt pénzügyileg is jó állapotban tudjuk átadni az önkormányzatot, szemben azzal, amit olvastam az újságban, hogy „kiüríti a kasszát”, feléli a vagyont a távozó hegyvidéki vezetés. Az I–VII. havi beszámolóból látszik, hogy július végén 4,4 milliárd forint készpénz és lekötött forrás volt az önkormányzat számláján. Ehhez szeptemberben nagyjából 1 milliárd forint helyi adó, októberben pedig várhatóan 3,2 milliárd forint iparűzési adó folyik majd be. Rendelkezünk még közel 2 milliárd forint értékű OTP-részvénnyel is, így bőven lesz pénze a következő önkormányzatnak. Az OTP-részvényeket még a szocialista-szabaddemokrata kormányzattal huzakodva, nagyon nehéz tárgyalásokkal szereztük meg a belterületi földingatlanokért cserébe. Ezek azok a részvények, amiken az önkormányzatok jelentős része az elhíresült Tocsik-ügyben igen nagy árkedvezménnyel adott túl. Mi megőriztük ezeket, 120 ezer OTP-részvény mind a mai napig a rendelkezésünkre áll. Javaslom az új vezetésnek, hogy ő se költse el. Önmagában az a tény, hogy biztonsági hálóként van egy értékes részvénycsomagunk, többet ér, mintha felhasználnánk és elköltenénk.
• Az ingatlanértékesítések lényegében szünetelnek a választás óta. Az ebből tervezett bevételek hiánya nem borítja fel a költségvetést?
• A választáson nyertes új vezetés azt kérte tőlünk, hogy álljunk le az ingatlanok eladásával. Felhívtuk a figyelmüket arra, hogy a költségvetés egyensúlyának megőrzéséhez másfél milliárdos ingatlanbevételre van szükség. Az év első felében teljesítettük az értékesítési tervet, így még nagyjából 700 millió forintnyi ingatlanértékesítési bevételre van szükség. A listákat, értékbecsléseket átadjuk, az már az ő döntésük lesz, hogy teljesítik-e a tervet. Nagyon sokáig azonban nem lehet húzni a feladatot, hiszen nem fél év, hanem negyedév áll majd rendelkezésükre. Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt két évtizedben soha nem kellett felhalmozási bevételt működésre fordítani. Sőt, a működésben tudtunk néha olyan takarékosak lenni, hogy abból fejlesztést, felhalmozást hoztunk létre. Tehát amikor önkormányzati telket vagy ingatlant értékesítettünk, abból mindig vagyontárgy lett, és nem éltük fel, nem költöttük el napi működésre. Ezáltal jelentősen gyarapodott a kerület a mögöttünk hagyott években.
• Az átmeneti időszakkal kapcsolatban az egyik leggyakrabban felhozott ellenzéki kritika, hogy az önkormányzat az új ciklusra átnyúlóan vállal további kötelezettségeket, legutóbb például a hegyvidéki fizetőparkolási rendszer működtetéséhez szükséges szoftvertámogatásra írt ki közbeszerzést. Erre miért van szükség?
• A választás után az ellenzéknek azt a felelőtlen kérését, hogy egyetlen újabb közbeszerzést se írjunk ki, nyilvánvalóan nem lehetett teljesíteni, hiszen ennek az lett volna a következménye, hogy szeptembertől az óvodákban, bölcsődékben nincs ebéd, a parkolási cég leáll az ősz során, és a kazánokat sem tartja karban senki. Csak arra tettem ígéretet, hogy a három nagy, több évre szóló, 5 milliárd körüli keretközbeszerzést nem írjuk ki, ami összesen 15 milliárd forintnyi, hosszú távú kötelezettséget jelent. „Minden jótett elnyeri a maga büntetését”, mert onnét kezdve, hogy elhangzott ez a vállalásom, elkezdték helytelenül azt állítani: megígértem, hogy nem írunk ki semmilyen közbeszerzést. Annak ellenére, hogy ezt naponta dörgölték az orrom alá Kovács Gergely pártelnök úr különböző Facebook-posztjai, ilyen felelőtlen, a működést alapjaiban kockáztató ígéretet soha nem tettem, és butaság is lett volna. A parkolási közbeszerzést azért kellett kiírni még szeptemberben, mert ezt nem lehet két nap alatt lebonyolítani. Novemberben lejár a korábbi szerződés, ezért annak érdekében, hogy működőképes maradjon a parkolási rendszer, időben el kell indítani az új eljárást. De arra kértem a kollégáimat, úgy időzítsék ezt, hogy a döntést már a következő önkormányzati vezetés hozza meg. Az új vezetés el is ismeri, hogy ők fognak dönteni, de a közbeszerzési törvényt félreértve vagy félremagyarázva azt állítják, hogy nekik itt már ajánlattételi kötöttségük lesz, és ezért nem tudnak nemet mondani a bejövő ajánlatra. Nem, rosszul látják, nem lesz ilyen kötöttségük, amikor átveszik az irányítást, nyugodtan mondhatnak nemet, ha ezt látják jobbnak.
• Mi a véleménye arról, hogy a leendő polgármester korrupcióval vádolja a hivatal egyes munkatársait?
• Az, hogy a hivatal munkatársait nyilvánvalóan hamisan és minden alap nélkül korrupcióval vádolják, felháborító. Ehhez nem fogunk és nem is lehet hozzászokni, akárhányszor is történik meg. Azt állították például, hogy pénzért adtak ki építési engedélyeket a munkatársaim. Nos, se pénzért, se ingyen nem adtak, mert nem az ő dolguk évek óta, és fel sem merülhet ilyen. Az is gyalázatos, hogy az év főépítészének választott kerületi főépítészt azzal vádolják meg, hogy a saját hasznára szabályozott városrészeket. Szomorú ezt mondani, de Kovács pártelnök úr megjelenésével, a szemenszedett hazugságokkal, a másikat emberi méltóságában sértő, semmibe vevő, valótlan állításokkal olyan elfogadhatatlan politikai stílus jelent meg a Hegyvidéken, az önkormányzat világában, amire itt sohasem volt példa. Elképesztő, hogy a leendő polgármester a még meg sem szerzett hatalmával fenyeget meg közalkalmazottakat, köztisztviselőket, miközben meghirdeti az általuk betöltött állásokat a saját pártja szimpatizánsai körében. Az, hogy nem is érzékeli ezt a problémát, egészen riasztó. A hatalom neveli, felelősségre szoktatja, és a szabályok tiszteletére kényszeríti az embert, ezért optimista vagyok a tekintetben, hogy ezek itt csak a kezdeti csetlések-botlások. Sok mindent el tudunk nézni egy ellenzéki politikusnak, de azt gondolom, hogy október 1-je után már nem szabad ilyeneket csinálni. Az már egy más liga, felelősség, követelmény. Nem „jópofizunk” mások tisztességével és becsületével.
• Mit tud veszíteni a kerület azzal, ha nem megfelelően él az új vezetés a ráruházott felelősséggel?
• Mérhetetlen pénzt, időt, energiát, emberi idegsejtet és lehetőséget emészt fel a vádaskodás, a gyalázkodás és a bizalmatlanság kultúrája. Amikor egy kérdés helyett egyből gyalázatos váddal, hazugsággal illetem a másik felet, az olyan mértékű bizalmatlanságot szül, mintha úgy akarnánk autót vezetni, hogy sose lehetünk biztosak abban, hogy a szembejövő autó jobbra hajt-e, vagy balra, amikor a felezővonalnál találkozunk. Lehet, hogy ez a fajta kultúra rövid távon hoz politikai nyereséget, de hogy egy várost így, a bizalmatlanságtól, a félelemtől vezéreltetve nem lehet működtetni, az biztos. Egy kerületi önkormányzat állandó kommunikációra van kényszerítve, hiszen együtt kell működnie nemcsak a saját intézményeivel, polgáraival, hanem a főváros vezetőivel, akik a nagy hálózatos közszolgáltatásokért felelnek, valamint a kormánnyal is. Tehát aki csak politikai harcmezőnek tekinti a mindennapokat, az vesztésre áll ebben az együttműködésben. Sokan ezt is hányták Karácsony Gergely szemére, hogy az állandó politikai küzdelemmel elszalasztja a kormánnyal való együttműködésben rejlő lehetőségeket. Amikor együtt tudott működni – lásd például az országos és a vármegyei, valamint a fővárosi bérletek összehangolását –, annak páratlanul jó eredménye lett. Az évek óta félkészen álló Biodóm épületének csődje ugyanakkor azt mutatja, hogy a politikai acsarkodásból, adok-kapokból nem születnek kompromisszumok és megoldások. Különösen igaz ez egy kerületi vezető esetében, akinek szót kell értenie a kormányzat különböző szereplőivel. A fővárossal és a kormánnyal való együttműködésre biztosan szükség lesz a Böszörményi út fejlesztése esetében is, amennyiben az önkormányzat pályázata támogatást nyer az Egészséges utcák program keretében. Ez 2,5 milliárd forint önerő nélküli uniós forrást jelent. Nagy probléma, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökének, bár több kísérletet is tettünk rá, nem tudtuk bemutatni a programot. Ennek ellenére remélem, hogy október 1-je után az új vezetés képes lesz zökkenőmentesen átvenni a pályázati folyamatot, valamint a megvalósítást. Biztos vagyok abban, hogy a kompromisszumkényszerrel az új polgármester is szembesül majd. Azt remélem, nem telik el túl sok idő, míg rájön arra, hogy az elkötelezettség és az akarnokság között van különbség: neki az elsőt kell megtalálnia, és elkerülnie a másodikat.
• Már csak néhány nap, és elérkezik az önkormányzati átadás-átvétel pillanata. Hogyan zajlik egy ilyen procedúra?
• Készülünk az október 1-jei átadásra, ami hosszú és részletes ismertetése lesz a folyamatban lévő ügyeknek. Közel húsz év történetét nem tudjuk elmesélni egy nap alatt, de az előkészítés alatt álló legfontosabb ügyeket személyesen ismertetjük az új önkormányzati vezetéssel. A mögöttünk hagyott három hónapban, a választások óta eltelt átmeneti időszakban már lehetővé tettük, hogy az új vezetés megismerkedjen az irodavezetőkkel, személyesen találkozzanak, átbeszéljék az irodák tevékenységét, és az irodai munkatársakkal is összefuthassanak. Ugyanez megtörtént a nagyobb önkormányzati cégek vezetőivel és az intézményvezetőkkel is.
• Szeptember utolsó napjával véget ér közel két évtizedes polgármesteri munkája. Ez egyben politikusi pályafutásának is a végét jelenti?
• Nem titok, hogy én nem Kovács Gergelynek akartam átadni a polgármesterséget, hanem Fonti Krisztina alpolgármesternek, de a polgárok máshogy döntöttek. Fonti Krisztinának az önkormányzat képviselőjeként nehéz feladata lesz, sok türelmet és kitartást tudok csak kívánni neki. Én nem változtattam a szándékomon, hogy igyekszem a politikából kivonulni, és egy egyszerűbb életet élni, a nyilvánosságot és a politikai küzdelmeket kerülve.
• Eddigi élete nagyrészt a politizálásról szólt, miért szakít ezzel teljesen?
• Ezt a kérdést kétfelől lehet megközelíteni. Az egyik, hogy már harminc évvel ezelőtt is komoly dilemma volt számomra, hogy pedagógus érdekvédőként, PDSZ-es aktivistaként váltsak-e a pártpolitikára. Akkor úgy éreztem, ez megtehető, mert jó lelkiismerettel lehet politizálni. Ám a politikai küzdelmek, viták stílusa, lefolyása, az, amit megengednek maguknak egymással szemben a politikai szereplők, mára radikálisan megváltozott az internet és a közösségi média felelőtlensége következtében. Ezt egyre kevésbé érzem a saját magam világának. A döntésem másik oldala, hogy az én életem is véges. Hatvankét éves vagyok; ha nem akarom, hogy innét, a polgármesteri hivatalból vigyenek el szívinfarktussal, és legyen időm arra, hogy még valami mást kezdjek az életemmel, mert van bennem kíváncsiság más területen is, lépnem kell. Ha még egy újabb ciklusba belevágtam volna, a végén jóval nehezebb lenne váltani. Közelebb a hetvenhez már nem olyan könnyű újat kezdeni, bár látjuk, vannak kalandvágyó politikusok nyolcvan év környékén is. De én nem bízom ennyire a génjeimben meg a jó szerencsében.
• Korábbi nyilatkozatai alapján tudjuk, hogy a polgármesteri munkája után ismét az oktatásra fókuszál, óraadóként visszatér egykori munkahelyére, a Toldy Ferenc Gimnáziumba. Megkezdte már a tanítást?
• Igen, érettségi előtt álló diákoknak tartok órákat. Nagyon izgultam az első alkalommal, ami valószínűleg látszott is rajtam. Kifejezetten jó, inspiráló érzés ismét a fiatalokkal foglalkozni, de nehéz is amiatt, hogy az agyam egyelőre még a hivatali ügyeken jár.
• Az érettségi előtt álló fiataloknak a mai politikai viszonyokról is beszél?
• Azt gondolom, valójában csak ez érdekli őket, hiszen a jelenben élnek, és már mindent tudnak a történelemről, amit tudni kell belőle. A kamasznak az a dolga, hogy nekivesse a vállát a felnőttvilág oszlopainak, és próbára tegye azokat, mennyire erősek. Mindent meg kell kérdőjelezniük, ami rém idegesítő, de ettől lesz ez a világ a sajátjuk. Ebben a munkában jó diskurzussal lehet segíteni őket. Nem azt kell mondani, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, nem szükséges megvédeni a jelenkor jogi, politikai vívmányait, hanem el kell magyarázni nekik, miért alakultak így a közös dolgaink.

z.

Következő lapszámunkban a 2024. október 1-jétől hivatalba lépő új polgármesterrel, Kovács Gergellyel készült beszélgetésünket olvashatják.