Évszázados törökmogyorót rejt a Hegyvidék
Ha valaki a koros fák hazai listáját böngészi, feltűnhet neki egy XII. kerületi törökmogyoró-példány, amely 6 méteres törzsátmérővel büszkélkedik. Némi további kutakodással az is könnyen kideríthető a világhálóról, hogy ez a méret jelentősen meghaladja Európa legnagyobbnak tartott törökmogyoróinak vastagságát. Persze, mielőtt elhamarkodott kijelentéseket tennénk, érdemes alaposan körüljárni a növényt.
Sok XII. kerületi polgár küldött leírást szép, érdekes fákról a Hegyvidéki Zöld Iroda kérésére, ezek közül többet már be is mutattunk lapunkban. Ennek kapcsán bukkant fel az a termetes, mégis rejtőzködő, nevezetes törökmogyorófa, amely a nyírfák és mogyorófélék nálunk még ma is kevésbé ismert rokona.
A nevéből is sejthető módon Kis-Ázsiából származik, Törökország a legnagyobb termelője. Nálunk nem őshonos, bár határaink közelében vadon is előfordul mint elegyfa. Hazánkban évszázadok óta ültetik, főleg ellenálló díszfaként, amely jól bírja a városi klímát.
Kevés ismert kártevője van, a meszes talajon is megél, rövidebb ideig a szárazságot is elviseli károsodás nélkül. Termése a bokron termő mogyoróéra hasonlít, ehető, ráadásul pörkölve igen jó ízű, mégis a leggyakrabban a mókusok „aratják le” és falják fel a csomókban fejlődő, rojtos terméságakat. Szaporításának legegyszerűbb módja a magvetés, de a csemeték rosszul viselik az átültetést, ezért érdemes helyben vetni, vagy faiskolában megvásárolt konténeres facsemetét ültetni.
A XII. kerületben ritka növénynek számít. Leglátványosabb képviselői a Hollós úton és a Virányosban állnak. Ezek a főváros 1977 óta védett törökmogyorófái, Budapest más részein nem élnek hozzájuk fogható korú és méretű példányok.
A Jókai Klub tőszomszédságában lévő, Hollós út 3. szám alatti törökmogyoró-csoport összesen tizenkét egyedet számlál, némelyikük törzsét sötétzöld köpenybe burkolja a rá futó borostyán. A jelenleg hatályos védetté nyilvánítási jogszabályok és lajstromok szerint a Virányos út 25.-ben három védett törökmogyoró él – bár a szabályozás idején leírt példányok, sajnos, inkább csak éltek. A védelem dacára ma már kiszáradt torzójuk sem őrzi emléküket. A Gyöngyvirág úti egykori iskola kertjében is állt egy hasonló sorsú, nagyjából 120-130 éves törökmogyoró, amely nem élvezett sem fővárosi, sem kerületi természetvédelmi oltalmat, amikor az ingatlan új hasznosítása megkezdődött…
A túlélők legnagyobbika, a cikkünk bevezetőjében szereplő matuzsálem a Béla király úton él, sajnálatos módon jelenleg szintén nem védett, de legalább jó egészségi állapotnak örvend. Szinte a földfelszínnél elágazik, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a szabványos, 130 centiméteres magasságban történő törzsmérést, mivel ebben a magasságban már csak a gyökérnyaki átmérőnél sokkal kisebb vastagság mérhető.
Mindezeket is figyelembe véve a szakemberek által rögzített 600 centiméteres adat a kontinens legnagyobbja, ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a törzskörméret és az életkor összefüggése nem lineáris. Ennek szemléltetésére két példa: a legöregebb ismert európai törökmogyoró Ausztriában él, kora kb. 465 év, törzskerülete 3,2 méter. A pontosan adminisztrált amszterdami botanikus kerti törökmogyoró alig vékonyabb, 3 méter átmérőjű, de „csak” 240 éves, azaz hasonló törzsvastagság mellett életkora az osztrák példányénak mintegy fele.
A mi 6 méteres fánk korát tehát nehéz lenne megmondani a mérete alapján. Egészen pontos adatokat csak az évgyűrűk megszámolásával lehetne kapni, így marad a bizonytalanság. Mindenesetre egyáltalán nem kizárt, hogy a Hegyvidéken ez nemcsak a legvastagabb, de Európa legkorosabb törökmogyorója is. Ha mégsem így lenne, akkor is kivételesen tekintélyes faóriás büszke szomszédai lehetünk.
BI.