Fotókon a természetben átélt hajnal csodája
„Tóth Lászlónak köszönhetően a természet beköltözött a Hegyvidéki Kulturális Szalonba. Fotóit szemlélve csodálatos színeket, madarakat, állatokat, tájakat látunk” – e szavakkal köszöntötte új kiállításukat Menyhárt Éva, a szalon vezetője.
„A természet szeretetét azzal a levegővel szívtam magamba, ami gyerekként a Muhi körüli erdőkben és mezőkön körülvett. Mindig is érdekeltek a madarak” – idézte a fotós gondolatait, majd arra a kérdésre, hogy kicsoda Tóth László, mi ösztönözte, hogy kimenjen a természetbe, és meglesse ezeket a csodálatos pillanatokat, utána pedig, nekünk ajándékozva az élményt, elénk tárja, amit lefotózott, tömören meg is adta a választ: természetfotós és igazi madárkutató.
Tóth Lászlót kisdiákkora óta lenyűgözi a madarak sokszínűsége. Barátjával az erdei fülesbaglyok városi megtelepedését kutatta, éveken keresztül műfészkeket helyeztek ki, amelyekben a szárnyasok sikeresen nevelték fel fiókáikat.
Ha ideje engedi, a Kis-Hortobágy természetvédelmi munkáiban vesz részt önkéntesként, olyan ritka fajok visszatelepítésében segédkezik, mint a szalakóta, a fekete gólya vagy a kék vércse. Odúkat, műfészkeket, költőládákat helyeznek ki számukra, karbantartják ezeket, és a sikeres fészkelések végén, ha eljön az ideje, meg is jelölik, megfigyelik a fiókákat – közben pedig remek alkalom nyílik a fotózásra.
Szenvedélyes fotósként gyerekkora óta csak fényképezőgéppel mozdul ki a lakásából. Elmondása szerint könnyű dolga van a városi madarak fotózásával, de hogy ne a véletlenen múljon, madárlesek kihelyezésével éri el, hogy könnyen el tudja kapni a fotózásra érdemes pillanatokat, amiket Máté Bence, Magyarország leghíresebb természetfotósa vértelen vadászatnak nevez. Tóth László pályázatokon is részt vesz a képeivel, díjakat kap, és bár ösztönzik az elismerések, nagyon örül ezeknek, szerinte egyik díj sem ér annyit, mint a természetben átélt hajnal csodája.
Számos kérdés megfogalmazódik bennünk mindarról, amit látunk a szalonban, de a leghitelesebb, amit ő mesél. Erre is sor került, mert a régi jó barát, Hornyák Eszter köszöntőbeszédében a fotós engedélyével felolvasta az ő egyik élményét. Nemrég osztotta meg vele a történetet, amely megmutatja, mi minden van egy-egy fotó elkészülte mögött. Az izgalmas, sőt veszélyes, ám derültségre is okot adó sztorit hallva elmondhatjuk, ilyenekből Tóth László bizony összeállíthatna egy kötetet is, annyira élvezetesen fogalmaz!
„Tegnap nekiindultam negyed négykor az Ágastónak” – így kezdődik az élménybeszámoló egy hajnali fotózásról. Mondatai nyomán szinte látjuk magunk előtt a gáttól a tóig érő fűtengert, az egymillió szúnyogot és a fotós ebből adódó megpróbáltatásait. De ez még semmi! A rutinfeladatok elvégzése – lesösszerakás, mellescsizma felvétele – után a vízig vivő saját készítésű rámpát a sötétben először nem találta meg… Aztán ahogy beért a leshelyére, száz-kétszáz madár szárnycsapásokkal búcsúzott tőle, pedig akkor még hajnali négy óra tíz perc volt, és csak négy óra ötvenkor kel a nap!
A kaland tovább folytatódott a sűrű hínárban. Csak igen lassan lehetett haladni a gyakorlatilag egybefüggő „mezőn”, ami a tófenéktől a víz színéig ér, 1 méter 40 centi mély. „Szerkőtelep – az sajna nem volt idén. Hattyúcsalád, gémek, kacsák és halászó szerkők, fiatalok is meg kormoránok csaptak néha zajt. Jött egy kiskacsa. Kelt fel a nap, ez legalább szép volt” – fogalmazott, majd arról írt, hogy hirtelen vizelési inger szakította félbe a fotómasinával való lövöldözést, ezért ki kellett mennie a partra – ám a sűrű hínárban elnehezültek a léptei, és „mintha jött volna vele az egész tó”, szinte helyben lépkedett…
„Már láttam az újságok címlapjait: Fotóst ölt 3 négyzetméter hínár – emlékét örökké őrizzük!” A kaland szerencsére katarzissal végződött: kiért a partra! „Még ehhez ma túl fiatal vagyok, hogy a mellescsizmába pisiljek…” – kommentálta az esetet.
A Hegyvidéki Kulturális Szalonban csak egy nagyon kicsi része kapott helyet annak a több tízezer természetfotónak, amit otthon, különböző adathordozókon őriz. S hogy mik láthatók itt? Ezekről is mesélt. A Segítség! című képén például a gólyatöcs egy gulipánfiókát ebrudal ki a fészkelőhelyéről. A kiállítás plakátján lévő portré (Kukucs) pedig úgy készült, hogy észrevette őt az állat, és egyre közelebb merészkedett...
Sz. D.
Tóth László Szemtől szemben című kiállítása október 1-jéig tekinthető meg a Hegyvidéki Kulturális Szalonban (Törpe utca 2.).