Újjászületés és mesterséges rémálom az Élet-térben

Csoportos fotókiállítással ünneplik a Galéria 12 képzőművészei a magyar fotográfia napját (augusztus 29.). Az Élet-tér című tárlat megnyitóján Borza Teréz Ferenczy Noémi-díjas alkotóművész, a Galéria 12 Egyesület elnöke köszöntője után a fotográfia kezdeteire emlékezett Maczkó Erzsébet fotó- és képzőművész, a kiállítás kurátora. Magyarországon az első felvétel, egy dagerrotípia 1840-ben készült, a Dunát és a budai várat ábrázolta. Az élettér témája mindenkit foglalkoztat – mondta –, a sokféleség jól érzékelhető a most bemutatott képeken is.

„Könnyű helyzetben vagyok, mert Maczkó Erzsébet nagyszerű művészeket gyűjtött egybe. Van köztük grafikus, építész, festőművész, videós, fotóművész, mégis egy gondolatkört képviselnek; bárki legyen a szerző, a fotográfia nyelvét használta, ez köti össze a műveket” – kezdte szakmai bevezetőjét Eifert János.

Az Élet-tér cím filozófiai, szociológiai, művészeti és társadalomtudományi szempontból is kérdéseket vet fel – folytatta a Balogh Rudolf-díjas fotóművész, hozzátéve, hogy a különböző stílusú és hangvételű fotográfiákon feltűnik az is, hány nyelvet beszélnek a művészek. A lényeg, hogy a mondanivaló, a végeredmény élvezhető és befogadható, s tanulságos módon érinti meg a szemlélőt.

Aknay Tibor Élet-tér című képe remek szociofotó, amellyel rokoníthatók Pató Károly felvételei (Fenekek, Két generáció): az egyiken kedves iróniával mutat be két női ülepet, míg a másik drámai töltéssel ábrázolja az élet nem éppen napfényes oldalát. Az alkotók sajátos eszköztárát elemezve Beregi Edinának a panelélet drámáját idéző, Panel című munkáját hozta fel példaként Eifert János.

Herendi Péter Gumiszoba című képét nézve joggal merülhet fel a kérdés, hogy ez fotó vagy grafika, de ha formai szempontból nem is értenénk a gondolatokat, a színélmény, a kompozíció lehengerlő hatású. Érdekes társítások dicsérik a rendezést: Nagy Albert Napnyugta a téli Balatonon című fotóján a fények, a hideg és a meleg színek kontrasztja dominál, s mindez békésen megfér Kecskeméti Kálmán fekete-fehér párizsi felvételei mellett, amelyeken az emberi lét terei jelennek meg. Problémákkal terhelt természeti környezetet ábrázol Maczkó Erzsébet Víz-partja, amihez szintén jól illik az egykor épített tér, Rainer Péternek a Radetzky Laktanya – életterem lebontott része című fotográfiája.

Szamos Márton Mesterséges rémálom című képe szellemes fordulattal gúnyolja ki az AI-t, olyan művészi erővel, hogy megbocsátjuk: a mű a mesterséges intelligencia szoftver segítségével készült. A legtöbb munka éppen attól hat ránk, hogy a szabályokat felrúgva alkották meg – tette hozzá Eifert János, Hupján Attila Inside-Outside panorámaképére kitérve, amely technikai megoldásával emeli ki az ábrázolandó pusztulást, szegénységet, elhanyagoltságot. Megint más szempontból vonja be a nézőt Árendás József felvétele, mert milyen szívesen tocsognánk mi is a szökőkútban kánikulában!

Jól illenek az összeállításba Tahin Gyula mezei virágai, holott amúgy ízig-vérig természetfotók. A Tóth József Füles és Pálffy György által jegyzett Tóth Józsika újjászületése című kollázs a nyáron díszpolgárrá avatott Tóth József Füles sajátos humorával mutatja be újjászületését. A tárlat témájához csatlakozott Kádár Katalin az Ablak/6 és Németh Andrea a Valahol Európában című fotójával, valamint Eifert János, aki a Földanya című művét hozta el. A megnyitó végén a jelenlévők felköszöntötték a nemrég kerek születésnapját ünneplő Szél Ágnest, aki – Fényre növő címmel – hamisítatlanul rá jellemző, légies alkotását állította ki.

Sz. D.

Az Élet-tér című válogatás megtekinthető: szeptember 14-ig, vasárnap és szerda kivételével mindennap 16.00–22.00 óráig a Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbárban (Hajnóczy József utca 21.). Webcím: galeria12.hu