Egy tonnát cipelve sprinteltek a magyar serpák a Normafánál

A serpa egy népcsoport, amely nagy számban él Nepál északkeleti részén, a Himalája magasabban fekvő területein, Tibetben, Bhutánban és Indiában. Számuk nagyjából 125 ezerre tehető. Jól ismerik a Himalája hegyeit, kivételes hegymászók, akik nagyszerűen alkalmazkodtak a rendkívüli magassághoz és az ebből adódó egyedi körülményekhez.
Számukra természetes a ritka levegő, így jobban bírják az oxigénhiányt, mint a nem helybéliek, miként a nagy hideg, a fagyott hó és a jég sem tántorítja el őket a hegymászástól. Nagy a munkabírásuk, gyerekkoruktól kezdve járják a hegyeket, tisztában vannak a túlélési technikákkal, és valamennyi útvonalat ismerik, így nincs náluk jobb kísérő, ha fel akarunk jutni a Himalájára.
Kötélpályákat építenek, kialakítják a táborokat, viszik a mászáshoz szükséges felszereléseket, segítik az expedíciókat céljaik elérésében. Ebből a szerepből adódóan a „serpa” jelentése bővült is az idők folyamán: az etnikai csoporttól függetlenül minden helybeli kísérőre használják a Himalájában. Sőt, a szó ma már arra is utal, hogy valaki közvetítő, előkészítő jellegű tevékenységet végez, kísér, terhet hord – azaz valamilyen értelemben serpáskodik.A Normafa Sherpa Sprint, amely az egyetlen ilyen extrémsport-verseny Budapesten, a serpák előtt is tiszteleg, egyúttal lehetőséget ad arra, hogy a „magyar teherhordók” megtapasztalják, milyen nehéz is ez a mesterség. Mert bár a Normafa messze nem olyan magas, mint a Himalája, és júniusban a faggyal sem kell megbirkózni, azért a majd’ két kilométeren belüli 318 méteres szintkülönbséget leküzdeni embert próbáló feladat. Különösen akkor, ha a távot futva és több tíz kilónyi teherrel kell megtenni.
A versenyt szervező Jardán Zsolt elmondta, hogy korábban rendszeresen részt vett serpaversenyeken a Tátrában, ott támadt az az ötlete, hogy Magyarországon is legyen valamilyen hasonló megméretés. „Több mint tizenöt évvel ezelőtt Egerben kezdtünk, aztán 2014-ben a Normafánál megtartottuk az első budapesti versenyt. Eltelt tíz esztendő, közbeszólt a koronavírus és sok más is, de most ismét itt lehettünk. Időközben finomítottunk a szabályokon, hiszen például a Tátrában csak 60 kiló teherrel lehet versenyezni, mi viszont bevezettük a 40 és a 20 kilós futamokat is, hogy még többen kipróbálhassák magukat” – beszélt az előzményekről az extrém sportoló.A férfiak szabadon választhattak, hogy mekkora súllyal a hátukon futnak, míg a nők, bármilyen edzettek is voltak, mindannyian 20 kilós terhet kaptak. A súlyokat speciális hordkeret rögzítette. Természetesen a verseny szervezett és biztonságos körülmények között zajlott, kísérőkkel, barátokkal és persze szurkolókkal körülvéve.
A súlyoknak megfelelően eredetileg külön futamok indultak volna, ám a rossz időjárás miatt az egész mezőny egyszerre startolt el a Zugligeti Libegő alsó épületétől. A cél a János-hegyi Erzsébet-kilátó melletti területen volt, azaz összesen 1,9 kilométert kellett megtenni. Az útvonal többnyire a Zugligeti Libegő alatti gyalogösvényen haladt, majd a felső végállomást megkerülve a lépcsősoron ért fel a kilátóhoz. A minél nagyobb biztonság érdekében a hegyre vezető meredekebb szakaszokon köteleket feszítettek ki a szervezők, és több helyen fabakokat is leraktak, amelyek segítségével egyedül le lehetett tenni a terhet, majd újra felvenni azt.
Húsz kiló súlyt megmozgatva, 30 percen belüli idővel ért célba Nagy László, aki elmondta, hogy ez volt élete első serpaversenye: „Jól ismerem Jardán Zsoltot, régóta noszogat, hogy jöjjek el, és próbáljam ki magam. Most végre beadtam a derekamat, és egyáltalán nem bántam meg. Igazán nagyszerű kihívás, az ember a határait feszegetheti! Nagyon fontos, hogy mindezt teljes biztonságban tehetjük, amiért minden elismerés megilleti a szervezőket. Pedig a pálya igencsak meredek volt, a rossz idő miatt csúszott is rendesen, mégsem éreztem egy pillanatig sem, hogy valami baj történhet.”Az ötszörös kajakrodeó magyar bajnok arról is szólt, hogy nem volt különösebb taktikája. A táv elején igyekezett az élbollyal maradni, amelynek tagjai igencsak belekezdtek. „Bevallom, meglepődtem a tempón, az alsó, kiépített részen már 160 körül volt a pulzusom, és ez nekem a plafont jelenti. Aztán később sem lett kevesebb, mondhatni, végig csúcson kellett pörögni. Amikor pedig már elöl voltam, csak arra figyeltem, hogy meglegyen a kellő távolság köztem és a többiek között” – emlékezett vissza a fontos pillanatokra a 20 kilós terhet cipelő futók mezőnyében első helyen végző Nagy László.
Zárásként még hozzátette, hogy a Normafa Sherpa Sprint remek erőfelmérő, és mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki kíváncsi a teljesítőképességére. Ígérete szerint ott lesz a következő versenyen is, és azon már 40 kilóval áll majd rajthoz.

MM.