Ki menti meg a gondozót?

A demens beteg gondozása akkor is folytatódik, amikor ő már egyáltalán nem, vagy egyre kevésbé ismeri fel ápolóját. Ez a különbség bármely más ápolási tevékenységhez képest. A szellemi leépülés kognitív gyakorlatokkal, étrendváltással, rendszeres mozgással, gyógyszeres kezeléssel lassítható – fontos tehát a korai felismerés, hiszen így egyrészt kecsegtetőbb eredményt hoznak az életmódbeli változtatások, másrészt több idejük marad a családtagoknak arra, hogy felkészüljenek a rájuk váró feladatokra.
Minderről Devecsery Ágnes, az Észak-budai Szent János Centrumkórház Egészségfejlesztési Irodájának szakembere beszélt a „Ki menti meg a gondozót?” című előadásában. Mint mondta, az ápolás tartós stresszhelyzet, aminek súlyos szervi következményei lehetnek: a többi között szív- és érrendszeri betegségek, emésztési problémák, neurológiai betegségek léphetnek fel. Vannak korai jelek, amik a stresszállapotra utalnak, ilyen a koncentráció elvesztése, az alvászavar, a feledékenység, az emésztési zavarok, az ingerlékenység, a fájdalom az állkapocsban és/vagy a nyakban.
Gyakran „belép a képbe” olyan stresszcsökkentő szerek használata, mint az alkohol vagy a nyugtatók. Különösen veszélyes a Xanax és a Frontin, amiket könnyen felír a háziorvos például azoknak, akik nem tudnak elaludni. Sajnos könnyen rá lehet szokni ezekre, még akkor is, ha kezdetben nagyon kis adagot szedünk.
Az állandó stressz mentális elváltozásokat is okoz. A leggyakoribb a depresszió, erre utal a motiválatlanság, a kedvetlenség, vagy amikor valaki sokat sír. Vannak kevésbé közismert jelek, mint a feledékenység, az ingerlékenység, a nyűgösség, a pesszimizmus.Egy másik következménycsoport a szorongás és a pánikbetegségek, ezeknek szomatikus jelei az izzadás, a heves szívdobogás, a nehézlégzés, a halálfélelem, a remegés. Gyakori az alkalmazkodási zavar, ami hasonlít a poszttraumás stresszhez, amikor valamilyen traumatikus eseményt élünk át.
Mit lehet tenni, hogy mindez ne következzen be? A szakember szerint néha muszáj kilépni a mókuskerékből. Legalább egy pihentető tevékenységet rendszeresen végeznie kellene a gondozónak. Jó választás lehet az úszás, a futás, a jóga, az autogén tréning, az olvasás.
Pszichés következmény a kiégés, ami a „túlgondozás” eredménye, és ugyanazokat a tüneteket mutatja, mintha egy munkahelyen történne. Túlzott mértékű lesz az önfeláldozás, háttérbe szorulnak a saját fizikai és lelki szükségletek, a gondozói szerep miatt elvész az empátia, eluralkodik a közömbösség nemcsak a külvilág, hanem a családtagok irányába is. Az ember fásulttá, intoleránssá válik, visszahúzódó lesz, akár normál stresszhelyzetre is dühkitöréssel „válaszol”. Elhatalmasodik az üresség és a reménytelenség érzése, csökken a teljesítmény, önértékelési zavarok jelentkeznek. Elfogy az érzelmi, az empátiás, a kognitív kapacitás, azaz a gondozó eléri a határait.
Mindenkit meg kell menteni ebből a helyzetből, hogy ne történjen meg a teljes kiégés! – figyelmeztette a Hegyvidéki Kulturális Szalonban tartott előadás közönségét Devecsery Ágnes, aki a gyász megjelenéséről is beszélt. A demens emberek esetében a gyász nem a halállal kezdődik, hiszen az állapotromlásukkal valójában folyamatosan elvesztünk belőlük valamit. Ezért a gondozó és a családtagok elhúzódó gyásszal szembesülnek. A veszteség hírére először tagadással reagálnak, aztán jön a harag, utána az alkudozás, a depressziós időszak, végül az elfogadás.
Ha ezek közül valamelyik megmarad, és sokáig tart, az elakadást meg kell szüntetni, de még jobb megelőzni. Ebben segíthet a feladatok megosztása, a magunkkal való foglalkozás bűntudat nélkül, a társas és szociális kapcsolatok fenntartása. Az önismereti, önsegítő csoportok – mint például a Hegyvidéken az Alzheimer Café –, a pszichológiai támogatás szerepe is rendkívül fontos. A szakember kiemelte, hogy a gondozói feladatnak vannak pozitív hozadékai is az énképre, a személyes kötelékekre, az elfogadásra vonatkozóan.A XII. kerületi támogatásokról adott helyzetképet Kocsis Judit idősügyi referens, aki felhívta a figyelmet, hogy az önkormányzat az idén is meghirdette az Otthon megöregedni pályázatot (a részletes kiírás ezen az oldalon feljebb olvasható – a szerk.). Ennek keretében az igénylők, jövedelmük függvényében, anyagi hozzájárulást kaphatnak lakásaik akadálymentesítéséhez. Olyan munkálatok elvégzéséhez járul hozzá az önkormányzat, mint például a küszöbök eltávolítása, a fent lévő konyhaszekrények lejjebb helyezése, kapaszkodók felszerelése.
Már két helyen, a Normafánál és a Kiss János altábornagy utcában működik nappali intézmény, amiben integráltan foglalkoznak a demenciával küzdőkkel és azokkal az idősekkel, akiknek nincs ilyen problémájuk. A hozzátartozók ily módon legalább napközben tehermentesülnek, emellett a résztvevők egymást is tudják segíteni.
A Hegyvidéki Szociális Központon keresztül lehet igénybe venni a házi segítségnyújtást, míg eszközök kölcsönzésére is mód nyílik a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál. Utóbbi honlapján elérhető a webnővér-szolgáltatás, és videók segítségével elsajátíthatók a gondozási ismeretek.
„A gondozók sokszor magukra vannak hagyva, nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel – összegzett Kocsis Judit. – Ha eljönnek a hegyvidéki Alzheimer Café programjaira, megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül. Megoszthatják egymással a tapasztalataikat, támogatni tudják egymást, nem utolsósorban pedig szakemberektől kapnak segítséget, amit azonnal kamatoztathatnak.”

sm.