A kihagyások művészetének mestere
Időszakos kiállításoknak helyet adó Gadányi Jenő-terem jött létre 2019-ben az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI). Ezen a nyáron Szakrális természet címmel láthatók itt a névadó festőművész munkái a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinika Mozgásszervi Rehabilitációs Nappali Kórház és a Gadányi Jenő Művészeti Műhely Alapítvány rendezésében.
„A terem megvalósítása betegünk, Harsai Ilona iparművész javaslatára történt, az ő ötlete és a mi kívánságunk találkozott itt. Általa ismertük meg Rainer Péter építész-belsőépítészt, Gadányi Jenő unokáját, a Gadányi alapítvány elnökét. A terem időszakos kiállításain tizenkettedik kerületi művészek vesznek részt, szebbé téve az itt kezelt betegek, terapeuták, munkatársak és látogatók életét” – mondta köszöntőjében dr. Szögi Beáta osztályvezető.
Az augusztus végéig látható emlékkiállítás rendezője, Rainer Péter a mostani tárlatvezetés keretében felvázolta Gadányi Jenő (1896–1960) életrajzát, aki élete utolsó másfél évtizedében a Németvölgyben lakott. Diákéveit megszakította az első világháború, katonaként megsebesült, gyógyulása után érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolán anyai nagybátyja, Vaszary János volt a mestere. 1927-ben, párizsi tanulmányútja után rendezte első önálló kiállítását Frankfurt am Mainban.
„Művészete csupa bensőséges izgalom, ellentétes erők aktív küzdelme, tüzes lobogás” – írta róla később Kassák Lajos, legszenvedélyesebb méltatója és barátja. Rainer Péter idézett Gadányinak egy 1954-es grafikai kiállítására írt saját szövegéből is, amelyben Dürerre, Goyára és Rembrandtra hivatkozva a szemlélők rajzzal szembeni előítéleteit szerette volna feloldani. Meglátása a most kiállított tizenhét alkotásra is vonatkozhat, miszerint a rajz a kihagyások művészete, tőmondatokban fogalmaz.
Munkái a természeti látványból indulnak ki, elsősorban tájképek – leginkább belső világának képei –, csendéletek, félabsztrakt, absztrakt, ritkábban figurális kompozíciók. Az organikusnak nevezhető, színes grafikák zöme vegyes technikával – vízfestékkel és grafittal – készült, és az 1940-es, 1950-es évekből, a békásmegyeri és későbbi időszakából való. Ez a legtermékenyebb korszaka – magyarázta a művész unokája –, gátlások nélkül, szabadon dolgozott a színekkel, formákkal.
Gadányi művészetének megértésében lényeges, hogy bár a mű a látványból indul ki, ő mégsem ezt, hanem az élményt festette meg. Gyakran járta a természetet, felskiccelte a kompozíciókat a vázlatfüzetébe, majd otthon a „firkákból” idézte vissza az élményt. Kis méretű, 8-10 centiméteres, nonfiguratív monotípiákat is készített, amelyek ennek ellenére is monumentálisak. Akadtak olyan munkái, amikkel nem volt elégedett, ezeket odakészítette a kályhához, hogy majd begyújt velük. Nagymama jó párat megmentett közülük... – mesélte Rainer Péter.
Gadányi Jenő a 20. századi magyar festészet egyik meghatározó, mindvégig a maga útját járó, elveiből soha nem engedő egyénisége volt. A Szanatórium utcai kiállítóterem kapcsán pedig idézhetjük a kortárs festőművész, Egry József szavait: „Egy nemzetnek nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.”
Sz. D.
Gadányi Jenő kiállítása augusztus 30-ig tekinthető meg az OORI nappali kórházának „N” épületében (Szanatórium utca 19.) nyitvatartási időben. Előzetes egyeztetés szükséges az alábbi telefonszámon: 06-1/391-1950. Gadányi-album rendelhető a Gadányi Jenő Művészeti Műhely Alapítványtól: gadanyi@gmail.com, 06-1/355-2078.