Nem mind csíp, ami szúnyog!
Kezdődik a vérszívó rovarok inváziója a Hegyvidéken is. Nem kell azonban bezárt ablakok és szúnyoghálók mögé menekülnünk, otthon is vannak lehetőségeink, amikkel hozzájárulhatunk a kellemetlen rovarok számának csökkenéséhez.
Nyár elején egyre gyakrabban érezzük bőrünkön a szúnyogok megjelenését, és a viszketés még sokáig emlékeztet a nem kívánt találkozásra. Sokan rögtön vegyszeres irtás után kiáltanak, ami valóban hatékony módszer lehet, de nemcsak a csípőszúnyogokat, hanem rengeteg egyéb – hasznos, viráglátogató, beporzó – rovart is elpusztít. Mégsem kell beletörődni az idegesítő frekvencián zenélő-zümmögő vérszívók győzelmébe, hiszen sok egyszerű módszerrel gyéríthetjük számukat, és tarthatjuk távol őket közvetlen lakókörnyezetünktől.
A hazai szúnyogok közül sem mindegyik faj tartozik a csípőszúnyogok közé, azaz nem emlősök – köztük az ember – vérével táplálkozik. A velünk élő mintegy félszáz vérszívó mellett egyre több hír szól az inváziós moszkitókról, amik megjelentek, és már meg is telepedtek köztünk, a Hegyvidéket is birtokba vették.
Három fajukat különítjük el, de a laikus számára mind ugyanolyanok: csíkos a lábuk, és csípnek. Akit behatóbban érdekel a jövevények pontos mibenléte, az az Ökológiai Kutatóközpont „Szúnyogmonitor” oldalán tanulmányozhatja az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog határozóbélyegeit és különbözőségeit.
Ha már van szúnyog, és ismerjük a szunyogmonitor.hu honlapot, akkor egy kép beküldésével hozzá is járulhatunk a rovarok terjedésének vizsgálatához. Elég a „MosquitoAlert” okostelefonos applikáción vagy a szunyog@ecolres.hu e-mail-címbre elküldeni a róluk készült képeket és a fogás pontos idejét, helyét (földrajzi hely és élőhely).
A fényképek készítésénél fontos, hogy minél jobban látszódjon a tor háti része és a test oldalsó része, azaz lehetőleg legyen egy-két felülnézeti és oldalnézeti fotónk is. A szakemberek ezek alapján meghatározzák a leletet, és felviszik az adatbázisba, amiről látványos ábrák készülnek a honlapon.
Mit tehetünk a szúnyogok ellen? Többet, mint gondolnánk, ugyanis nagyrészt mi teremtjük meg számukra a szaporodás feltételeit azzal, hogy kisebb-nagyobb vízgyűjtőket biztosítunk a lárváknak. Persze nem a muskátli naponta kiszáradó alátétjéről, vagy a rendszeresen cserélt vizű madáritatóról van szó, hanem például a kert végében felejtett autógumiról, talicskáról, esetleg a homokozóban heverő játékokról. Ezekben meggyűlik az esővíz, és akár egy hosszabb nyaralás végére már ki is kelnek a szúnyogok.
Ugyanígy optimális szaporodóhelyet jelentenek a le nem zárt esővízgyűjtő hordók, az eldugult ereszcsatornák, a vízhatlan fóliával letakart kerti bútorok, amikben megáll a csapadékvíz. Kerületünk egyik komoly veszélyforrása lehet a Farkasréti temető, ahol ezernyi vázában áll a víz olykor hetekig, hónapokig. Ha homokkal, apró kaviccsal feltöltjük ezeket, és arra öntjük a vizet, akkor is fel tudja szívni azt a virág, viszont a szúnyog számára a nedves homok nem felel meg peterakásra. A telelő vérszívók ellen érdemes gondosan elzárni a fagymentes pincéket, garázsokat, alagsori helyiségeket.
Ezeknek az intézkedéseknek a megtétele nem igényel különösebb erőfeszítést, mégis – ha mindannyian odafigyelünk – hathatósan csökkentheti a kerületben kikelő szúnyogok számát. Persze ettől nem sodorjuk a kihalás szélére őket, mert a messzebbről, a széllel idesodródó példányok velünk maradnak, ám ezek száma elenyésző egy-egy ott felejtett langyos vizes keltetőből rajzó tömeghez képest.
Habár a tapasztalatok szerint a moszkitók kevés figyelmet fordítanak a jogszabályokra, azért jó, ha mi tudjuk, hogy a fertőző betegségek terjesztése miatt kötelező a szúnyogirtás – magánterületen a tulajdonosnak! Szélsőséges esetben akár a jog erejével is kötelezhető gyérítésre az az ingatlantulajdonos, akinek a telkén háborítatlanul tenyésznek szúnyogok.
Ha már szóba kerültek a fertőzések, érdemes tudni, hogy az inváziós fajok valóban sok tropikus betegséget terjeszthetnek, de ehhez beteg emberekből kell vért szívniuk. Mivel hazánkban ezek a nyavalyák szinte ismeretlenek, nem az ijesztő nevű betegségektől való rettegés az irtás elsődleges oka.
A szaporodóhelyek megszüntetése mellett távol tarthatjuk a kellemetlen rovarokat úgy is, ha megfelelően válogatjuk össze a kert vagy az erkély virágait. Több kedvelt kerti gyógy- vagy dísznövény áraszt olyan illatot, amit a csípőszúnyogok messzire elkerülnek. A citromfű vagy a citromillatú muskátli a legismertebb szúnyogűző, de a sokoldalúan hasznosítható levendula, az őshonos kakukkfű, a hatalmas bokrokat nevelő rozmaring és a mediterrán konyhában elengedhetetlen bazsalikom is elriasztja a kellemetlen rovarokat.
A díszhagymák, a napsárga virágokat nevelő körömvirág és a szintén nyáron virágzó sarkantyúka mellett a hűsítő nyári teák készítésére alkalmas mentákat is érdemes nevelni a szúnyogmentesítés érdekében (is). Ha a büdöske (bársonyvirág) neve mögött évezredek alatt kikristályosodó tapasztalatot feltételezünk, akkor – legalább ebben – mi, emberek, egyetértünk a szúnyogokkal.
A forró nyári hónapokban egyre nagyobb hangsúlyt kap a kert öntözése, úgyhogy ilyenkor nagyon figyeljünk oda a kis tócsák megszüntetésére is. A szúnyogriasztó növények telepítésével pedig nem járhatunk rosszul, mert ha véglegesen nem is szüntetik meg az inváziót, virágaik látványával enyhítik a viszketést, és számtalan hasznukkal sokszorosan meghálálják a gondoskodást.
(Barta)