Amikor a gyerekek egymást bántják: KÖZünk van hozzá!

• Mennyire gyakori a bullying az iskolákban, gyermekközösségekben?
• Nagyon. Minden közösségben jelen vannak a csírái, a folyamatok és viszonyok alakulása attól függ, hogy a felnőttek – pedagógusok, szülők, rokonok, gyerekekkel foglalkozó szakemberek, edzők – hogyan reagálnak, képviselik-e egyértelműen, hogy a másik bántása nem oké. Mutatnak-e olyan követhető példát, ami segít a gyerekeknek kiállni önmagukért vagy valaki másért, akit bántanak, és segítenek-e nekik a konfliktusok kezelésében.
• Pontosan melyek a megnyilvánulási formái, hogyan lehet felismerni?
• Nehéz felismerni, mert leginkább rejtetten zajló, szándékosan és tudatosan sértő, ártó, rendszeresen és ismétlődően előforduló viselkedések sorozatáról van szó, amit ha nem állítanak meg a felnőttek, normává válik a gyerekek körében. Nem konfliktus vagy vita, hanem olyan megnyilvánulás vagy viselkedésmód, aminek tudatosan az a célja, hogy félelmet keltsen, vagy kárt okozzon a másikban. Jellemző a klikkesedés, az egészségtelen versengés, egymás lenyomása és kiszorítása, a kiegyensúlyozatlan hatalmi dinamika. Bárhol megjelenhet – iskolában, edzésen, táborban vagy az online térben. Bárkiből lehet áldozat, nincs olyan, hogy „áldozattípus”. Lehet fizikai, szóbeli, szexuális vagy kapcsolati zaklatás. A konkrét viselkedések szintjén ilyen például a kiközösítés, kizárás egy csoportból, megalázás, gúnyolódás, bántó gesztusok, pletyka, hamis információk terjesztése, kényszerítés, zsarolás, a másik cuccainak elvétele vagy megrongálása, fizikai erőszak.
• Mi az oka, miért juthat el idáig egy közösség?
• Összetett okok állnak a háttérben. Alapvetően a gyerekek körül lévő felnőttek feszültsége csapódik le az iskolában, ha a pedagógusok és más munkatársak nem reagálnak megfelelően, tabusítanak, bagatellizálnak, vagy nincs eszközük, nem tudják, mit tegyenek ezekben az érzékeny, komplex helyzetekben, esetleg azt gondolják, hogy majd megoldódik magától, vagy hogy ez természetes velejárója az iskolai életnek. Pedig nem az! Ha a közösségben nem alakul ki bizalmi légkör, a gyerekek nem mernek szólni, nincs észlelő- és jelzőrendszer, nem tudják ezeket a helyzeteket egymás között kezelni, akkor nekünk, felnőtteknek kell megtanítani őket, személyes példát mutatni, meghúzni és tiszteletben tartani a határokat, kereteket állítani. Ebben tehát nagy felelősségünk van.
• Kiknek tud segíteni a szervezetük, és hogyan?
• A KÖZünk van hozzá?! közösségi igényekre épülő szervezet, amely egy programból nőtt ki, mert azt érzékeltük, hogy szükség van a komplex, sokszereplős támogatásra. Minden érintett szereplővel dolgozunk, gyerekekkel csak közösségi szinten, szülőkkel, pedagógusokkal egyéni és közösségi szinten is. Részükre előadásokat, workshopokat, tréningeket tartunk, és lehetőségük van egyéni tanácsadásra, esetkísérésre, mediációra. Felnőttekkel és gyerekekkel is sokat használjuk a dráma- és színházi nevelés eszközeit, összeszőve a resztoratív technikákkal. Minden esetben együtt gondolkodunk a pedagógussal az osztály helyzetéről, mert nem elég a gyerekeknek tartani egy-két foglalkozást. A változás a felnőttek nélkül nem megy, ráadásul a szülők és a pedagógusok együttműködése lenne fontos. Úgyhogy nálunk minden gyermekprogram kötelező eleme a felnőttekkel való közös gondolkodás. Célunk a szülők bevonása is, sokszor veszünk részt alternatív szülői értekezleteken, amiken amellett, hogy megismerhetik a bullying természetét, lehetőségük van arra, hogy részletesebben és mélyebben beszélgessenek egymással és a pedagógussal a közösség helyzetéről. Gyakran segítünk osztályoknak a saját csoportszabályuk elkészítésében, amit az igényeik és a szükségleteik alapján együtt alkotnak meg a gyerekek és a pedagógus.

sm.