„Zseni volt, és egy tiszta ember”

Albert Flóriánhoz hasonlították – sokan jobbnak is tartották a Császárnál –, a nyugati sajtó világraszóló karriert jósolt neki, a háromszoros aranylabdás Johan Cruijff pótlására leigazolta az Ajax, de hiába játszott sztárcsapatokban, a Fradi egykori legendás 8-asa mégsem ért fel a csúcsra. Varga Zoltán, vagy ahogy mindenki nevezte, Varga Zoli korszakos zseniként a közönséget elvarázsolta, a világgal azonban nem tudott megbékélni. Barátja jóvoltából mostantól márványtábla őrzi emlékét a Rőzse utcában, ahol élete utolsó hét évében élt.
A barát, Tama József a táblaavatón elmondta, hogy szeretett volna egy bélyeget is megjelentetni Varga Zoltán 80. születésnapjára, ami nem sikerült, azonban a Rőzse utcai társasház hozzájárult az emléktábla elhelyezéséhez. Tokió olimpiai bajnoka, a VVK-győztes, 12-szeres válogatott labdarúgó 2003-ban költözött ide előző lakásából. Innen ment arra az öregfiúkmeccsre, amelynek a szünetében örökre megállt a szíve.Koltay Gábor filmrendező a személyes élményeit is felidézte, hiszen ott volt az Albert Flórián 50. születésnapja alkalmából megtartott gálamérkőzésen. A Császár meghívott mindenkit, aki számított, így korábbi csapattársát is, annak ellenére, hogy nem épp a legjobb viszonyban álltak. A telt házas mérkőzésen bevonuláskor a hangosbemondó név szerint köszöntötte a játékosokat. Jött a 8-as, Varga Zoltán, és 20 ezer ember kezdett óriási üdvrivalgásba, egy emberként tapsolt. Az elképesztő ünneplés nem szűnt meg, ami mégiscsak kínos volt, hiszen mindez Albert születésnapján történt. Aztán nagy nehezen elcsendesedtek a szurkolók, de utána is hangos tetszésnyilvánítás kísérte Varga minden labdaérintését.
Koltay akkor úgy érezte, hogy ha van igazság a Földön, akkor Varga Zoltán egyszer a Fradi edzője lesz, és a csapat Európa élvonalába emelkedik, mert nála van a tudás és az a lelki, szellemi többlet, ami szükséges a sikerhez. Aztán el is jött a várt pillanat, edzőként sokszor nagyobb tapsot kapott, mint a játékosai. De ez sem tartott sokáig, egy Vasas elleni vereség után a Fradi-szurkolók összeverekedtek: az egyik részük Varga Zolit éltette, a többiek szidták – a rendőrök elnéző mosolya mellett.
„Mindent tudott a játékról, technikailag is megelőzte a korát. Amikor a tokiói olimpiáról disszidált, nem vádoltuk ezért, inkább megdöbbentünk, hogy nem várta meg, amíg olimpiai bajnokok leszünk. Olyan ember volt, aki kimondta a véleményét. A mi bűnünk, hogy nem ismertük fel, nem tettünk meg mindent érte, hogy a tehetségéhez méltó pályafutása legyen” – fogalmazott a filmrendező, hozzátéve: amiről nem beszélünk, az nincs, az kiesik a köztudatból, a nemzet tudatából. A jelen felelőssége, hogy megismertesse a maiakkal Varga Zoltánt.
Az egykori csapattárs, Horváth László „Api” szerint ma is nagyon sok Varga Zolira lenne szükség, minden hibájával együtt, valamint arra is, hogy az ilyen embereket képesek legyünk integrálni. Elmesélte, hogy 1962 augusztusában ismerkedett meg Vargával, jó barátok lettek. Ificsapat, tartalékcsapat, felnőttcsapat, nemzetközi mérkőzések – abban az időben egyenes volt az út, és sajnálatos, hogy ma már ez nincs így.
1963-ban együtt nyerték meg az Umberto Caligaris Kupát, ami nagy dolognak számított. Az akkori ifiből kilenc játékos lett NB 1-es, ez manapság elképzelhetetlen. Pedig Horváth szerint erre lenne szüksége a magyar labdarúgásnak. Varga Zoltánról elmondta még, hogy nem tanult focizni, született tehetség volt. Rengeteget gyakoroltak edzés után is, és mindig tudott újat mutatni, csupa nagyszerű dolgot. Ugyanakkor sajnos hitt a rossz tanácsadóknak. Jószívű volt, de akik körülvették, kihasználták. „Higgyék el, zseni volt, és egy tiszta ember” – hangsúlyozta Horváth László.
Korábbi játékosa, Szeiler József Varga Zoltánra, az edzőre emlékezett. Amikor trénerként először ült a Ferencváros kispadján, a meccs előtt jelezte, hogy még nem változtatna a taktikán, mert nem ismeri eléggé a csapatot. Aztán a szünetben mégis adott néhány tanácsot, és így tudtak 2–0-ra nyerni. A másnapi edzésen pedig a játékosok máris megtapasztalhatták, micsoda technikai tudással rendelkezik. Méterekkel a kapu mögül úgy rúgta meg a labdát, hogy miután az lepattant, visszagurult a hálóba.„Rendkívül nagyra értékelte a munkát – emelte ki Szeiler. – Szerette azokat, akik akartak dolgozni, akik edzés után is kint maradtak a pályán. Én ilyen voltam, ezért álltunk annyira jó viszonyban. Néha még kellemetlen is volt a túláradó szeretete.”
Emiatt az öltözőben is kialakult a kettősség, mert egyes játékosok nem törekedtek a maximumra, nem akarták megmutatni a valós tudásukat. „Fantasztikus ember volt egy olyan világban, ami nem igazán értette meg” – zárta méltatását a Fradi exkapusa.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték virágaikat az emlékhelyen. Köztük volt az önkormányzat képviseletében Novák István képviselő-tanácsnok is, aki örömének adott hangot, hogy egy civil kezdeményezésnek köszönhetően kaphatott márványtáblát Varga Zoltán.

sm.