Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Bronzerem_a_tudomanyos_olimpian1

Bronzérem a tudományos olimpián

Molnár Kristóf a magyar csapat tagjaként ezüstérmet szerzett három évvel ezelőtt a Nemzetközi Junior Természettudományos Olimpián, majd egyéniben tavaly bronzérmes lett a Kazahsztánban rendezett Nemzetközi Biológia Diákolimpián, ami a létező legrangosabb verseny ezen a szinten. Teljesítményéért az év elején miniszterelnöki ösztöndíjat kapott. Az egykori városmajori diák ma már a SOTE orvosi karán tanul, és a tudományos munkától sem távolodott el.


  • A természettudomány volt az első szerelem?
  • Azért ezt nem mondanám, még akkor sem, ha a tantárgyakról van szó. Kisiskoláskoromban a matematika érdekelt, az első osztálytól kezdve matekversenyekre jártam. Másodikosként ötödik lettem az országos Zrínyi Ilona matematikaversenyen, ez máig meghatározó élmény számomra. Más tárgyak is vonzottak, hetedikben a Városmajori Gimnázium csapatával elsők lettünk az országos Bolyai anyanyelvi csapatversenyen. Nem üres szóvirág: valóban rengeteget köszönhetek az általános iskolai és a gimnáziumi tanáraimnak. A Virányosban Vajdáné Szili Mária és a többiek folyamatosan segítettek, gyakoroltattak, ami szerintem az alfája és ómegája nemcsak a matematikának, hanem általában a természettudománynak.
  • Ezek szerint mindig is szeretett versenyezni.
  • Nagyon! A versenyzés eleinte leginkább tapasztalatszerzést jelentett, egyúttal feszültségoldást, mert be kell vallanom, a dolgozatok előtt rendesen stresszeltem magam. Aztán ahogy jöttek az eredmények, úgy tűnt el a drukk.Bronzerem_a_tudomanyos_olimpian2
  • Matematikával indult, fizika, kémia és biológia lett belőle. Miért?
  • Amíg a Virányos Általános Iskolába jártam, tényleg a matematika volt a fő tárgyam. Aztán hetedikben átmentem a Városmajori Gimnáziumba, és mondhatni, kinyílt a világ. Ott kezdtem el komolyan foglalkozni a természettudománnyal, amiben nagy szerepe volt a tanáraimnak, akik meglátták bennem az érdeklődést, a tehetséget, és elkezdték egyengetni az utamat, megmutatták a lehetőségeket. Volf Annamária, Pálfiné Kovács Erika, Ábrám László, Karácsonyi Virág, dr. Jánossyné dr. Solt Anna tulajdonképpen a mentoraim voltak. Szakkörökön vehettem részt, és ezeken rengeteg pluszt kaptam, amiket a versenyeken, de akár az érettségin is tudtam hasznosítani.
  • Új tantárgyakban ugyan, de a versenyzés megmaradt, méghozzá egyre magasabb szinten.
  • Mint említettem, szeretek versenyezni, és ez a többi természettudományi tárgyra is igaz. Rengeteg alkalmam volt kipróbálni magam. Hatosztályos képzésre jártam, ez idő alatt legalább ötven verseny országos döntőjébe jutottam be, rendszerint az első tízben végeztem. Három éve a magyar csapat tagjaként részt vehettem a Nemzetközi Junior Természettudományos Olimpián, és sikerült ezüstérmet szerezni. Egy kicsi üröm volt az örömben, hogy a koronavírus-járvány miatt online rendezték meg a versenyt, így azért nem volt teljes az élmény.
  • Tavaly viszont már nem lehetett hiányérzete emiatt.
  • Így igaz, a Nemzetközi Biológia Diákolimpiára kiutazhattunk Kazahsztánba. Ez egyébként a legrangosabb biológiaverseny, amin már részt venni is megtiszteltetés.
  • Hogyan lett a magyar küldöttség tagja?
  • Egy többfordulós válogatón keresztül. Sőt, már annak is volt feltétele, hogy ezen ott lehessünk: be kellett jutni az OKTV második fordulójába. A válogatón választották ki azt a négy embert, aki mehetett a versenyre.
  • Ami, gondolom, óriási élmény volt.
  • Valóban így van! Több mint egy hetet töltöttem Kazahsztánban, maga a verseny két napig tartott. Az első napon négyszer másfél órán át kellett gyakorlati feladatokat megoldani. Az állatanatómia és fiziológián egyebek mellett boncolási feladatot is kaptunk, a bioinformatikán a biostatisztika módszerével kellett bemutatnunk a betegségek és az adatok közötti összefüggéseket, valamint DNS-szekvenciákat terveztünk. Volt még molekuláris biológia és biokémia is, úgyhogy egy percig sem unatkoztunk. Az elméleti részben kétszer 3 óra 15 perc állt rendelkezésre, hogy megoldjunk ötven feladatot, egy feladat legalább egyoldalas volt, grafikonokkal, ábrákkal. Azonkívül, hogy elég alapos elméleti tudást követelt, ugyanúgy számított a problémamegoldó készség, a gyorsaság.Bronzerem_a_tudomanyos_olimpian1
  • Volt olyan feladat, amitől tartott?
  • Eleinte féltem a boncolástól, hiszen erre nehéz felkészülni a középiskolában, ennek ellenére kifejezetten jól sikerült. A bioinformatika is tetszett, mert az egyébként is érdekel.
  • Számított az éremszerzésre?
  • Éremért utaztam, ez volt a célom, és örülök neki, hogy sikerült megszerezni.
  • A dicsőség mellett mi a hozadéka ennek a szép eredménynek?
  • Már az is nagyszerű érzés, hogy ott lehettem, egész életemben emlékezni fogok erre. És persze ez egy csúcsverseny, ahová nyolcvan országból mintegy háromszáz diák érkezett, erre azért a nagy egyetemek is odafigyelnek. Ami a konkrét pluszt illeti, január végén a Belügyminisztériumban volt a tudományos olimpikonoknak szóló díjátadó, oklevelet és miniszterelnöki ösztöndíjat kaptunk.
  • Városmajori gimnazistaként indult az olimpián, az ösztöndíjat pedig már egyetemistaként kapta.
  • Igen, a Semmelweis Egyetemre vettek fel, orvosnak tanulok. Ha már szóba kerültek az előnyök, óriási segítség a tanulmányaim elején, hogy az olimpiának köszönhetően sok mindent tudtam az elsőéves anyagból. Így könnyebben mentek a vizsgák.
  • Orvosnak tanul, de mi lesz így a kutatással?
  • Úgy érzem, jó úton haladok, orvos szeretnék lenni, ám a Szent-Györgyi program keretében kutatok is az egyetem biokémiai tanszékén. A véralvadás, a homeosztázis, a trombózisok megelőzése és megértése érdekel. Nem zárom ki a kutatást sem az életemből; a legjobb az arany középút lenne a praktizálás és a tudományos munka között.

MM.