Közösség- és csapatépítés a szociális központban
„Elhivatott munkájának köszönhetően az időskor nem csupán a gondoskodásról, hanem a közösségi élményekről is szól a Hegyvidéken. Programjaival, kezdeményezéseivel aktív, tartalmas időskort biztosít az érintettek számára” – hangzott el az önkormányzat március 15-i ünnepségén a Hegyvidéki Szociális Központ vezetőjének munkája kapcsán. A Hegyvidéki Közösségépítő Díjat kiérdemlő dr. Fojtíková Katarínával a XII. kerületi idősellátás kihívásairól és lehetőségeiről beszélgettünk.
– A koronavírus-járvány miatt az idősek két évig nem látogathatták a kerületi gondozási központokat. Nehéz volt visszatérni a régi kerékvágásba?
– A járvány lecsengése után gyakorlatilag újjá kellett építeni a nappali ellátást, hiszen az a két év, amíg az idősek nem tudtak kimozdulni, elmenni a programokra, komoly visszaesést okozott az intézmény életében. Nagyon nehéz volt visszacsábítani őket, mert féltek attól, hogy ha közösségbe mennek, megbetegszenek. Ezért, hogy megteremtsük a biztonságos működés feltételeit, orvosi igazolást kértünk a tagoktól, valamint fertőtlenítőket, maszkot biztosítottunk mindenkinek. Nem utolsósorban pedig olyan programokat hirdettünk, amik vonzók számukra.
– Milyen újítások történtek az idősek klubjaiban?
– A koronavírus-járvány után mindenki előtt nyitottá váltak a klubjaink: már nem kötjük megállapodáshoz a jelenlétet, alkalomszerűen minden XII. kerületi lakos látogathatja a programjainkat. Sikerült elindítani a demenciával élő idősek integrált nappali ellátását a Normafa Gondozási Központban, amit még az intézményvezetői pályázatomban tűztem ki célul. Újrakezdtük a számítógépes képzést, aminek a tematikáját teljesen átdolgoztuk – ebben a korábbiakhoz képest jóval nagyobb hangsúllyal szerepelnek a digitális világ kihívásai, veszélyei, a csalások elleni védekezés, a biztonságos internethasználat. Találtunk egy munkatársat a Németvölgy Gondozási Központba, aki havi rendszerességgel viszi múzeumokba, kiállításokra az odajárókat. Ezek a kulturális programok rendkívül kedveltek az idősek körében.
– A Hegyvidéki Közösségépítő Díj március 15-i átadásakor elhangzott, hogy kiemelt szerepet vállalt a generációk közötti párbeszéd erősítésében. Hogyan valósította meg ezt?
– Közösségi szolgálat keretében vontunk be középiskolás fiatalokat a nappali ellátásba. A srácok főként az okostelefonok használatát segítenek elsajátítani az időseknek, míg a lányok a bevásárlásban segítenek a nyári szünidőben. Ez egy nagyon jó szocializációs, érzékenyítő program, megnyitja az idősek világát a gyerekek előtt, az idősek pedig örülnek, hogy fiatalokkal találkozhatnak, ezáltal egy kicsit kizökkenhetnek a mindennapi problémáikból. Tavaly indult az Ifjúsági Közösségi Térrel közös programunk, az idősek havonta találkoznak a fiatalokkal. Legutóbb farsangi jelmezeket készítettek együtt, előtte társasjáték és mézeskalácssütés volt a program. Márciusban közösen palántáztak virág- és zöldségmagokat, amiket aztán ki lehet majd ültetni a Normafa Gondozási Központ magaságyásaiba. Ez a kezdeményezés is a fiatalok érzékenyítéséről szól, és arról, hogy a generációk közelebb kerülhetnek egymáshoz.
– Vannak újabb tervei?
– Szeretném fellendíteni az életet a klubokban olyan programokkal, amik még jobban kiszolgálják az idősek igényeit. A demenciával élők ellátását a Németvölgy Gondozási Központra is kiterjeszteném – a tárgyi feltételek már adottak, a személyi feltételeket kell még bővíteni. Nem titkolt vágyam továbbá a demenciával élők hozzátartozóinak támogatása. Szakemberek segítségével terápiás csoportokat indítanánk, amelyekben az érintettek megbeszélhetik egymással a problémáikat, és tudatosíthatják magukban, hogy nincsenek egyedül a nehézségeikkel.
– Intézményvezetőként minden energiáját leköti a szervezet működtetése, vagy azért részt tud venni a gondozási központok mindennapi életében?
– A klubok nagyobb megmozdulásain mindig ott vagyok, legyen szó karácsonyi ünnepségről, szilveszterről vagy farsangról. Nem egy távoli, elérhetetlen intézményvezető vagyok az idősek számára, hanem az az ember, akivel bármikor találkozhatnak. A szántódi üdülésekre is rendszeresen kísérem őket, én is egyike vagyok a segítőknek, ugyanúgy részt veszek a programok szervezésében, vagy épp az asztalterítésben és a mosogatásban, mint a munkatársaim.
– Magyarországon köztudottan eléggé alulfizetettek a szociális szféra dolgozói, ami mellé sokszor komoly lelki és fizikai teher is társul. Mennyire nehéz munkatársakat találni a Hegyvidéki Szociális Központba?
– Bár továbbra sem könnyű a szociális dolgozók helyzete, sikerült megszüntetnünk a korábbi súlyos létszámhiányt. Amikor idejöttem, több mint tizenöt betöltetlen álláshelyünk volt, ez a szám jelenleg kettő, ráadásul fiatalokat is fel tudtunk venni gondozónak. Intézményvezetőként a kezdetek óta fontos feladatomnak tartom, hogy jól működő csapatot építsek a kollégákból, amivel aztán az idősek közösségét is tudjuk fejleszteni. Úgy érzem, mostanra elég jól összeálltunk, annak köszönhetően is, hogy csupa olyan emberrel dolgozhatok együtt, aki szívvel-lélekkel, példás odaadással végzi a munkáját.
ko.
Dr. Fojtíková Katarína Komárnóban született, első diplomáját magyar tannyelvű általános iskolai tanárképző szakon szerezte Csehszlovákiában. Felsőfokú tanulmányait Magyarországon folytatta, és 2002-ben a pécsi jogi karon szakokleveles családvédelmi tanácsadói képesítést, majd 2007-ben jogász diplomát szerzett. 2011-ben a gyermekvédelem, 2017-ben pedig az idősek szociális ellátása területén szakvizsgázott. Tizennyolc éven át dolgozott a gyermekvédelemben: először a XII. kerületben az egykori Zirzen Janka Gyermekotthon, majd a II. kerületben a Cseppkő utcai gyermekotthon munkatársa volt. Közel hat évig a súlyosan és halmozottan sérült emberek bentlakásos ellátását végző, XXII. kerületi Reménysugár Habilitációs Intézet működtetésében vett részt. 2017 februárjában csatlakozott a Hegyvidéki Szociális Központhoz, ahol 2018-ban intézményvezető-helyettesi, majd 2021 júniusa óta intézményvezetői pozíciót tölt be.