Rémutazás gyermekeink világába
Már most az év egyik legjobb minisorozatának tűnik a Kamaszok, amely egy brutális gyilkosság kapcsán a legégetőbb kérdéseket veti fel a szülő-gyerek viszonyban.
Aki úgy dönt, hogy mozgóképmaratont tart, és egyben nézi végig a Netflixen márciusban debütáló Kamaszokat, ne csak azért vegyen ki szabadnapot, mert ezt kívánja a minisorozat hossza. Garantáltan gondolkodási időre lesz szüksége, amíg feldolgozza a látottakat.
Pedig sem élveboncolást, sem erőszakot, semmi ilyesmit nem látunk benne. „Pusztán” kérdéseket feszeget. Mit tudunk valójában kamaszkorú gyermekeink hétköznapjairól? Ismerjük-e az általuk fontosnak tartott értékeket? Követjük-e a trendeket, amelyek alapján meghatározzák önmagukat a világban? A Kamaszok brutálisan őszinte válaszait látva lesújtva állunk.
A Mérgező várost is jegyző Jack Thorne pazar forgatókönyvet írt, szerzőtársa pedig nem más, mint a Blöff, a Boardwalk Empire és Az ír zseniális karakterszínésze, Stephen Graham, aki a 13 éves Jamie Miller esendő édesapját játssza. Egy reggel a rendőrség rátöri az ajtót az angliai kisvárosban lakó Jamie családjára, mivel a fiút az iskolatársa ellen elkövetett brutális gyilkossággal vádolja. E pillanattól egészen a sorozat végéig egy-egy részben az Orson Welles és Michelangelo Antonioni védjegyévé váló hosszú snittben (Jancsó-snitt), vagyis vágások nélkül követhetjük a cselekményt.
Melyikünk fogadná kétkedés nélkül a vádat, miszerint serdülőkorú gyermekünk, aki az iskolából hazatérve naphosszat a monitort bámulja, egy késsel kegyetlenül meggyilkolt egy másik gyereket egy parkolóban? A lehetetlennel határos. Jamie apjának, Eddie-nek sem megy. Ahogy a nyomozást vezető Luke Bascombe nyomozó lába is földbe gyökerezik, amikor társával körbenéznek Jamie sulijában. Erőszakot és káoszt látnak. A nyomozót tarkón vágja a valóság. Fogalma sincs a körülményekről, miközben a saját fia is az oktatási intézmény diákja.
A film alkotói egyre csak kérdésekkel bombáznak minket. Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit művelnek a srácaink a suliban? Tudjuk-e, mit szimbolizál egy Instagram-posztban a narancssárga, vagy épp a lila szívecske? Mit jelent az inceleknél a 80-20 arány? Jamie ügyében ez is fontossá válik, de csak azután, hogy Bascombe nyomozónak gyorstalpalót tart a fia az alfageneráció digitális érzelemnyilvánítási protokolljáról. Jamie hidegrázós pszichológiai profilozását figyelve pedig kiderül számunkra, hogyan értelmezi a környezetet és a tetteit egy iskolai és digitális bullyingtól szenvedő 13 éves fiú.
Jamie és családja sorsát végigkövetve mi is egyre több kérdést teszünk fel magunknak. Ha az idősebb gyerekemből szeretetre méltó kisfelnőtt lett, ugyanazokkal a pedagógiai módszerekkel célt érek-e majd az öccsénél? Mennyire hagyhatom bezárkózni a fiamat-lányomat a szobájába, a saját lelkivilágába, egyedül hagyva önmaga értelmezésével? A Kamaszok elemi erővel mutat rá, hogyan képes (félre)szocializálni egy szorongó fiatalt az internet népe, és hogyan torkollhat ez a folyamat tragédiába.
-yb-