Soha ne tegyünk élelmet a madárodúkba!
Odúkihelyezés, itatás, etetés és porfürdő biztosítása – ha mindezeket elvégezzük, máris megtettük a madarak érdekében és védelmében, amit egy városi környezetben lévő kertben meg lehet tenni. Az önkormányzat által szervezett legutóbbi előadás főleg az odúkról szólt, valamint a széncinegéről, amelynek már tart a költési időszaka.
Az érdekes szakismeretek mellett egy „B” típusú odúval is gazdagodhattak mindazok, akik megtöltötték a polgármesteri hivatal alagsori nagytermét, hogy végighallgassák Sarlós Dávid ornitológus előadását a madárvédelem aktuális kérdéseiről. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa négy dolgot említett, ami lefedi a kertekben végezhető gyakorlati madárvédelmet: odúkihelyezés, itatás, etetés és porfürdő biztosítása. Ezúttal az odúkról és az április elején ezekben zajló eseményekről esett a legtöbb szó.
A madarász elmondta, hogy a legszélesebb körben használt odú a 32 milliméteres röpnyílással ellátott „B” típus, amelyben fészkelhet a széncinege, a kisebb kékcinege, a mezei veréb, a csúszka, de ritkábban az örvös légykapó és a nyaktekercs is. Ez utóbbi egyébként az egyetlen költöző harkályfélénk, és abban is különleges, hogy nem váj odút magának. Persze a mesterséges odút nemcsak költésre használják a szárnyasok, hanem az esetek mintegy ötödében téli, védett éjszakázóhelyként is. Etetőként viszont soha, ezért ne is tegyünk eleséget az odúba!
A kertekben, parkokban elhelyezett odúk leggyakoribb vendége a széncinege, amelynek már megkezdődött a költési időszaka. A tojók nagyjából naponta raknak egy-egy tojást a főleg mohából álló fészekbe, amíg el nem érik a 10-14 darabos fészekaljméretet. Az ezt követő két hétben testükkel melegítik a tojásokat.
A kikelő fiókákat nagyjából egy hónapig etetik. Ebben az időszakban a szülők fejenként és naponta 250-300 alkalommal hoznak élelmet a kicsiknek. A fiókák optimális tápláléka főleg fehérjedús hernyókból áll, a városi környezetben azonban nagyobb arányt tesznek ki a különböző egyéb rovarok – például szúnyogok, egyenesszárnyúak, hártyásszárnyúak –, ami miatt itt kevesebb utódot tudnak felnevelni a párok, mint a középhegységi erdőségekben. A megérkező szülő mindig a legéhesebb fióka szájába teszi az élelmet, amit úgy tud eldönteni, hogy az tátja legnagyobbra a csőrét.
Az első fészekalj nagyjából május végén repül ki. Ekkor a pár az előző fészek tetejére új fészket rak egy második, kisebb – 6-8 tojásból álló – fészekalj számára. Az élősködők számának a mérséklése érdekében a felhalmozott fészekanyagot ősszel ki kell takarítani a mesterséges odúból. A költési időszakban legfeljebb hetente egyszer nyissuk ki az odút, és nézzük meg a cseperedő fészekaljat. Ha nem nyúlunk az állatokhoz, akkor ezek az „incidensek” nem zavarják meg a költés menetét, és nem veszélyeztetik a sikert.
A tapasztalatok szerint kertvárosi környezetben nem érdemes kettőnél több ilyen odút kihelyezni egy kertbe, mert a széncinkék territoriális állatok, azaz nem kolóniákban élnek, hanem páronként magányosan. A második odú csak abban az esetben népesül be, ha épp a kertben van két pár területének a határa.
Fontos, hogy a kert madarainak egész évben legyen vize, de az etetést márciusban abba kell hagyni, mert a magvak nem alkalmasak a fiókák felnevelésére. Azokra majd novembertől lesz újra szükségük, amikor a hideg miatt amúgy is megnő az étvágyuk, és a közelebbi-távolabbi környéken csökken a természetes táplálékok kínálata.
Ha ezekre a szempontokra figyelünk, akkor valóban madárbarát lesz a kertünk, és – miként az előadás résztvevői közül sokan meséltek is erről – közelről is megfigyelhetjük a szárnyasok táplálkozását és szaporodását. Sarlós Dávid arra is buzdította hallgatóságát, hogy mindenki ossza meg tapasztalatait a „TURDUS” okostelefonos alkalmazás segítségével. A „Természetles” programban például az összes regisztrált felhasználó rögzítheti, hogy mit látott akár a kertjében, akár máshol. Már megkezdődött a tavaszi kampány, amelynek során a Költő utcai Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei ismét rengeteg értékes információhoz juthatnak hozzá a lakossági megfigyelésekből.
(Barta)