A tavaszi kert büszkesége
Ahol kibontja szirmait a liliomfa, ott biztosan feltűnést okoz. Hatalmas virágai a csupasz ágak végén fejlődnek, és illatukkal is hirdetik a kikelet eljövetelét.
A liliomfát – különösen az idősebb kertész generációk – gyakran emlegetik tudományos néven is. Azonban a 17. századi francia botanikus nevéből kölcsönzött Magnolia nemzetségnév kiejtése sokak számára okoz fejtörést.
A növényrendszertan egyik úttörője, Pierre Magnol a Montpellier-ben lévő botanikus kertben sétálva valószínűleg franciásan, „manyolnak” ejtette a nevet. A liliomfa esetében is gondolhatjuk, hogy így helyes, ám a latin tudományos neveknél felmerül a latinos kiejtés alkalmazásának lehetősége is, ami esetünkben a fonetikus „magnólia” lenne. A növényrendszertan főszabálya, hogy egységesen ez utóbbit követjük, és nem igyekszünk a nevekben felbukkanó személyneveket nemzetiségük szerint kiejteni. Így is épp eléggé kihívás lehet két eltérő anyanyelvű botanikusnak megértenie egymást, még ha mindkettejük által jól ismert növényről beszélnek is. Tehát a magnólia, az magnólia, ahogyan a mediterrán Bouggainvillea (murvafürt) sem „buggenvillya”, és a virágboltokban kapható csodaszép Mandevilla (tölcsérjázmin) sem „mandevíllya”.
A nyelvészetből visszatérve a kertbe: érdemes tudni, hogy a liliomfa könnyen gondozható, hálás növény, ha az ültetésnél nem rontunk el mindent. Ugyanis kedveli a savanyú földet, ami a Hegyvidéken nem jellemző, ezért a csemete elhelyezesénél fontos a jó előkészítés és a megfelelő hely kiválasztása.
Már akkor, amikor a kertészetben kinézzük a legjobbnak ígérkezőt a számtalan fajtából, érdeklődjünk az adott változat mésztűréséről. Sokkal jobban járunk egy esetleg kevésbé látványos virágokból ezernyit bontó díszfával, mint egy csodaszép virágú, de sínylődő (és ezért virágot is alig mutató) egyeddel.
Az ültetőgödörbe tegyünk például fenyőfélékhez, hortenziákhoz vagy hangához ajánlott savanyú földet. Az is jó lehet, ha fenyőkéreggel takarjuk a földfelszínt a törzs körül, vagy egy nagyobb fenyő alá telepítjük a liliomfát, ahol a lehulló tűlevelek folyamatosan savanyítják a talajt. A liliomfa egyébként jól tűri a félárnyékot is, viszont sok tápanyagot és rendszeres öntözést igényel. Metszeni nem szükséges, ha mégis le akarunk róla vágni néhány ágat, azt a virágzás után érdemes megtenni.
A legtöbb kertészetben beszerezhető liliomfa virágának nem kell reklám, de az egészséges, kis fa lombja is tetszetős, és a nyár derekára kifejlődő rücskös termések is látványosak. Így az év nagy részében öröm lesz ránézni.
B.