„Egy paradicsom, amit el nem cserélnék Semiramis függő kertjeiért”
Átmenetileg megszakítjuk a nyolcvan évvel ezelőtt Budapesten történtek rovatbéli felidézését, mégpedig egy jeles bicentenárium ünnepeltje „kedvéért”: 200 éve, 1825. február 18-án született Jókai Mór. A 2025-ös évet Jókai-emlékévvé nyilvánította az Országgyűlés. Magyarország egyik legkiemelkedőbb irodalmi alakja 1854-től 1904-es haláláig az összes nyarat szeretett Svábhegyén töltötte, amelyet minden lakóhelyénél jobban kedvelt, itt érezte magát igazán otthon. A villáját körülvevő, régi bányából átalakított tündérkertjénél nincs árulkodóbb bizonyíték az író természetszeretetére, amely több művében is megjelenik.
Jókai Mór (1825–1904) a márciusi ifjak egyike, regényíró, országgyűlési képviselő, a magyar irodalom egyik legtermékenyebb és legolvasottabb írója. Több lakása és háza állt Pesten, de legkedvesebb lakóhelye svábhegyi birtoka volt, ahol számos művét írta.
A telket az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán regények honoráriumából vásárolta meg 2200 pengőforintért Schweitzer hegedűgyárostól 1853. augusztus 4-én. A hely akkor még csak egy elhagyatott, bozótos, gazos bányaterület volt, egy rozzant házikóval, de kétkezi munkájával Jókai néhány év alatt igazi mintagazdaságot, kis édenkertet hozott létre itt.
A házat teljesen átépítették és bővítették, egy csinos nyári lakot, valóságos kis villát varázsoltak a birtokra a mai Költő utca 21. szám helyén. A környék egyik legszebb épülete rövid időn belül a korabeli társadalmi élet egyik törzshelyévé vált. Jókai nem szeretett vendégeket fogadni pesti otthonában, a Svábhegyen viszont – különösen szüret idején – mindig szívesen látta barátait és előkelő látogatóit. Járt nála többek között Tisza Kálmán, gróf Zichy Nándor, Nyáry Pál, Egressy, Szerdahelyi, Mikszáth, a rokon Fesztyék és a szomszéd, Benza Károly is, akikkel boldogan osztotta meg szőlőjét, borait és saját gondozású gyümölcsfája terméseit. Mikszáth Kálmán úgy fogalmazott a házról, hogy „egyike volt a Sváb-hegy szebb villáinak, tündérszép kilátásával verandájáról, a hegy lábainál elterülő várossal”.
Jókaiék csak a nyarakat töltötték a Svábhegyen, télen általában a belvárosban laktak, így évente kétszer költöztek, áprilisban fel a hegyre, majd novemberben vissza. A kertjét és a kertészkedést az író legalább annyira az életművének tekintette, mint az írásait. Igazi megnyugvást talált a növények és a gyümölcsök között.
A villát Jókai második felesége, Nagy Bella érkezésekor, 1889-ben kicsit átalakították, de inkább a szobákat és a funkciókat változtatták meg a nyári lakban. Az épület és a birtok értékét mutatja, hogy 1895-ben harmincezer forintot ajánlottak érte, de Jókai visszautasította, mondván, még egymillióért sem tudna magának sehol jókedvet és jó egészséget vásárolni, amit ez a hely megad neki. Néhány évvel később, 1897-ben pedig így fogalmazott: „egy paradicsom, amit el nem cserélnék Semiramis függő kertjeiért”.
Jókai Mór ötven nyarat töltött a Svábhegyen, egyike volt azoknak, akik rengeteget tettek a környék felvirágoztatásáért, vonzó kiránduló- és üdülőhellyé válásáért. Élete legboldogabb napjai-hónapjai kötötték őt ide, és bár végrendeletében azt kérte, a hársfái között temessék el, végül a Kerepesi temetőben lelt örök nyugalomra.
Halála után egy ideig Nagy Bella gondozta a kertet és a villát, aztán 1922-ben eladta a Költő utcai birtokot. A házat jelentősen átalakították, majd számos tulajdonosváltás után 1950-ben államosították, és több lakásra osztották. Bár a második világháborúban nem sérült meg, az évtizedek folyamán olyannyira megrongálódott, hogy – vitatható döntéssel – 1966-ban lebontották.
Az egykori Jókai-villa helyén kétszintes irodaépület jött létre, amely most a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság központja. Az egykori présházban a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai Emlékszobát alakított ki, ez jelenleg nem látogatható. A kert különleges hangulata és a szoba is hozzájárul ahhoz, hogy a hely 2007 óta védett történeti kert.
Kerületi Jókai-emlékek
A kertben még állnak azok a fák, amiket az író ültetett. A Róna József szobrász által készített Anakreón-szobor arca Jókait mintázza. A műalkotást egy Jókai Mórnál töltött vacsora ihlette, amelyen az öreges költő jókedvűen ült a karosszékében. Miután Róna felajánlotta neki, hogy az ő arcával mintázna meg egy Anakreón-szobrot, Jókai így szólt: „Anakreon! Ez az én emberem! A bor és a szerelem dalnoka! - mondotta nevetve.”
A szobor már az 1890-es évek végén elkészült, de csak az író halála után, az 1920-as évek vége felé került a kertbe, az akkori tulajdonos, Fleissig Sándor kérésére. Talapzatán egy alig olvasható, kopott, német nyelvű tábla található. A szövegét Kahlich Endre helytörténész fordította le és adta közre 2007-ben. Ez áll rajta (lefordítva): „Ahol itt a rózsa nyílik / Hol a szőlővessző és a babér összefonódik / Hol a gerlice hívogat / Hol a kis tücsök gyönyörködtet / Minő sírhely van itt / Hogy mind az istenek itt élnek / Mit szépen beültettek és gondoztak / Anakreon nyughelye ez / A tavaszt, a nyarat és őszt élvezte itt a költő / Végül a téltől felette a domb védte meg.”
A kertben lévő, oroszlános díszítésű, műkő emlékpad és asztal felállításának ideje ismeretlen. A legenda szerint páratlan panoráma nyílt innen, továbbá számos munkáját írta meg Jókai ezen a helyen – ami már csak azért is valószínűtlen, mert a pad nem igazán alkalmas írásra, az ülőrész messze van az asztaltól. Mindenesetre sok szép Jókai-mese és néhány kedves festmény született itt.
Az egykori présházon található Ligeti Miklós 1904-ben alkotott portrédomborműve Jókairól, amiből számtalan példány ismert. A mű kihelyezésének pontos dátumát nem tudjuk, de az biztos, hogy 1925-ben már a Jókai-kert egyik kőkapuja felett volt látható. Valószínűleg az 1970-es években került fel a présházra.
Az egyik legünnepélyesebb Jókai-emlék a száz évvel ezelőtt, 1925-ben felállított tábla volt a költő akkor még létező villáján. Az emléktábla-avatásról így írt a Pesti Hírlap az 1925. július 1-jei számában: „Jókai legszeretettebb otthonának, a Svábhegynek közönsége Péter és Pál délutánján áldozott a költő emlékének és ez a bensőséges ünnepség volt eddig a centennáris ünnepségek egyik legkedvesebbike. Az ünnepség, melynek első és legjelentősebb része a volt híres Jókai-villában zajlott le, mozgósította az egész Svábhegyet. A Költő-utcán végig az összes házak felvirágozva, zászlódíszben állanak, az egyik ház ablakában virágok és gyertyák közt néhány Jókai-kötet, egy másik kis háznak pedig egész kerítése is virágfüzérekkel ékes: Krén Károly, Jókai egykori kocsisának háza ez. A Jókai-villa hatalmas parkjában nagyszámú, előkelő közönség gyülekezett a koszorúval körülfont márvány emléktábla alatt, melyet a villa jelenlegi tulajdonosa, Fleissig Sándor, kincstári főtanácsos illesztetett e szentelt hajlék falába.”
Az emléktáblán Jókai Mór Negyven év visszhangja című könyvéből olvashatók sorok: „Édes szép zöld fáim! Ha egyszer valaki idegen azt kérdezné miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok meg neki, hogy ti is ott voltatok akkor.” Az emléktábla most a Duna-Ipoly Nemzeti Park irodaházának bejárata mellett látható, pontosan ott, ahol egykor az író villája állt.
A legrégibb köztéri Jókai-szobor az 1906-ban Jankovits Gyula által készített mellszobor az Eötvös út és a Normafa út találkozásánál. A szecessziós díszítésű kőposztamensen lévő bronzportrét a Budapest Hegyvidéki Turista Egyesület állíttatta. A ceremóniáról Az Ujság című lap is beszámolt 1906. szeptember 9-én: „Áll tehát az első Jókai-szobor is, a Svábhegy egy csöndes, árnyas ligetében, mely kedves sétálóhelye volt a költő aggastyánnak. Szép szeptemberi nap szolgált aranyos keretül a leleplező ünnepélynek. A szobor talapzata terméskő; a költő mellszobra, e szép, nyájas vonások érezben vannak megörökítve. Szerény, de értékes mű, Jankovich Béla szobrász alkotása; nem méltó a költői óriáshoz, de kegyeletes megemlékezése egy szűkebb körű, kicsiny társaságnak, a Budapest vidéki Turista Egyesületnek, mely e szép alkotással megelőzte az országot, a hálás magyar közönséget. Áll tehát a költő szobra. A fogaskerekű mentén árnyas ligetté borulnak össze a svábhegyi vén fák. E kedves zugocskát kereste ki a turista-egylet, itt építtette meg a szobor talapzatát. Méltóbb helyet nem is találhatott neki. Nagy szíve teljes melegével szerette Jókai Mór a mi Svábhegyünket, ott töltötte legboldogabb, legnyugalmasabb óráit. Ott kertészkedett, oltott, gyomlálgatott. Ismerte minden regét, minden fácskáját. Ott alkotott, idilli csöndben, nyugalomban. Utolsó regényeinek egyikében a Svábhegy dicséretét zengi, csodálatos leíró művészetével. Szép gondolat volt, hogy itt megörökítették a költő képmását.”
Az egykori villához közel épült fel 1858-ban a Diana utcai iskola, amely 1974. március 13-án vette fel az író nevét, egyaránt emlékeztetve Jókai lakóhelyére és az iskola érdekében végzett támogatói tevékenységére is. Az oktatási intézményben több Jókai-ábrázolás és -szobor is látható, az épület előtti Eötvös parkban pedig 2000 novembere óta áll Párkányi Péter szobrászművész alkotása. A téglából készült, íves ülőpad egyik oldalán az idős Jókai bronzszobra, míg a másik oldalon egy iskolásgyerek bronzalakja látható.
F. G.
Jókai és a Hegyvidék címmel előadás lesz a Hegyvidéki Kulturális Szalonban február 26-án 14.30-kor. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tavasz végén helytörténeti kiállítást és emlékkonferenciát rendez nagy írónk tiszteletére.