Miért szeretjük Stefániát?

A fasírt kifejezés német-osztrák jövevényszó, amely így is honosodott meg a magyar konyhai szakszavak között, feltehetően a 19. század első felében. A legkedveltebb hazai változat a főtt tojással töltött, mutatós, fűszeres, egyben sült darált hús: a Stefánia vagdalt.

Stefánia a belga királyi hercegnő, József nádor legkisebb lánya, a későbbi belga királyné gyermeke volt, és fiatalon hozzáadták őt Ferenc József fiához, Rudolfhoz. Ezzel egyben Sisi menye is lett, aki viszont nem kedvelte, bizalmasai között csak belga tehénnek nevezte. Rudolf öngyilkossága után az özvegy trónörökösné elmenekült a bécsi udvarból, majd rangon aluli házasságot kötött Lónyai Elemér földesúrral, akivel boldogságban élt élete végig.

Stefánia kedvelte az országot és a magyar konyhát, több ételt is kreált, ezek fő jellemzője a beledolgozott főtt tojás volt. A legismertebb a Stefánia vagdalt, de se szeri, se száma a „Stefánia-módon” készült ételeknek.

STEFÁNIA VAGDALT

50 deka darált sertéshúsból a szokásos módon 1 kockákra vágott, tejbe áztatott, majd kifacsart zsemlét 1 fej apróra lereszelt vöröshagymával, 1-2 gerezd áttört fokhagymával, 1 csokor apróra vágott petrezselyemmel, sóval, borssal, egy kevés pirospaprikával és 1 tojással összedolgozunk. Egy kevés mustárt is adhatunk hozzá.

A húsmasszát összegyúrjuk, és a felét egy őzgerincformába nyomkodjuk. A közepébe 3 meghámozott főtt tojást ültetünk, majd a maradék húst vizes kézzel jól elsimítjuk a tetejükön. Előmelegített, 175 °C-os (légkeveréses sütőben 160 °C-os) sütőben kb. 1 óra alatt megsütjük. Amikor elkészült, a formából kiborítjuk, és csak néhány perc állás után szeleteljük fel.

(pákozdi)