A kommunizmus áldozataira emlékeztünk

Az ezredforduló óta február 25-e a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban. Ami vele történt, az a demokrácia és a szabadságjogok semmibevételének jelképévé vált, és a kommunizmus közel ötvenéves időszakát jellemezte.

Az emléknap alkalmából a XII. kerületi önkormányzat nevében koszorút helyezett el Kovács Gergely polgármester és Kocsik Tekla alpolgármester gróf Esterházy János Gesztenyés kerti szobránál. A Hegyvidékhez is kötődő felvidéki politikus – aki 1939-ben az Istenhegyi út 5. szám alatt vásárolt villát a családjának – a két világháború közötti időszakban és a második világháború idején állhatatosan küzdött a kisebbségi sorba taszított magyarok jogaiért.

De nem csak emiatt szállt bátran szembe az általa „istentelennek és embertelennek” tartott törekvésekkel: 1942. május 15-én egyedül ő nem szavazta meg a szlovákiai zsidók kitelepítését. A háború alatt magyarok, zsidók, lengyelek, csehek és szlovákok százait mentette meg, emellett pedig nyilatkozatban emelt szót Magyarország német megszállása ellen.

A második világháború után a szlovák kormány koholt vádak alapján – mint „háborús bűnöst” – kiadta a Szovjetuniónak, ahol egy szibériai munkatáborba hurcolták. Távollétében a szlovák bíróság 1947-ben kötél általi halálra ítélte, majd 1949-ben a szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki „kegyelemben” részesült, életfogytiglani szabadságvesztést kapott.

Esterházy János Csehszlovákia szinte összes börtönében raboskodott, 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg. Hamvait nem adták ki a családjának, maradványait halála után ötven évvel, 2007-ben találták meg a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírjában.

nn.