Olló és bátorság kell a metszéshez

A klímaváltozás a hobbikertekben végzett metszést is befolyásolja – kezdte legutóbbi ismeretterjesztő előadását Kosztka Ernő, a „kalapos kertész” (ahogyan önmagát szokta nevezni). Illusztrációként a szőlő példáját hozta fel, amelyről szüleink még levágták a fürtöket takaró leveleket. Ennek az volt a lényege, hogy a szemek több napfényt kapjanak, gyorsabban érjenek, sok cukor halmozódjon fel bennük.
Manapság inkább meghagyjuk ezeket a leveleket, hiszen például a múlt nyáron megtapasztalt száz hőségnap alatt a kék szőlő bogyói akár 70 fokosra is melegedhettek, tönkretéve a legtöbb értékes ízanyagot. A jövőben tehát a kertész dolga az lesz, hogy a fürtöket – metszéssel – alaposan beárnyékolja a túlmelegedés ellen.A kertész szakma egyik alapvetése is megingott a közelmúltban. Sokáig azt vallották a szakemberek, hogy a fák növekedését a biológia határozza meg, amit metszéssel lehet kissé irányítani. Mára azonban uralkodóvá vált a nézet, hogy – szakszerű – metszéssel „felülírható” az élővilág tudománya, azaz olyan növekedésre is késztethető a gyümölcsfa, amire a korábbi meglátások szerint biológiailag alkalmatlan. Ezért aztán még inkább felértékelődik a kertben szorgoskodó hobbikertész szaktudása, aminek a pallérozására remek alkalmat kínált a polgármesteri hivatal alagsorában most tartott elméleti oktatás és gyakorlati bemutató.
Az előadáson szó esett a gyümölcsfaoltványok alanyairól is. Mivel kerületünkre jellemző a meszes, alacsony humusztartalmú talaj, érdemes olyan alanyokra oltott csemetéket választani, amik ilyen körülmények között érzik jól magukat. Például őszibarack esetében inkább a keserűmandulára oltott egyedek érvényesülnek, mivel a mandula jól érzi magát az ilyen köves, sekély termőrétegű domboldalakon. Az alanyok a későbbi növekedés szempontjából sem közömbösek, hiszen például a törpésítők ugyanazon fajta esetében visszafogottabb növekedést eredményeznek, mint az erőteljesebbek.
A metszés megkezdése előtt fel kell mérni a korona számára rendelkezésre álló helyet. Ha ez szűkös, akkor a központi tengelyes koronaforma kialakítása ajánlott, míg zavartalan terebélyesedés esetén a nyitottabb változatok is választhatók. Általánosságban elmondható, hogy az almát, körtét, birset, cseresznyét központi tengelyes koronára nevelik, míg a kajszit, az őszibarackot vagy a szilvát inkább váza formára. A metszést a rügy felett 3-5 milliméterrel kell elvégezni, úgy, hogy a metszlap a rüggyel átellenes oldalra vezesse az esővizet. Így a metszlap – kezelés nélkül is – száraz és egészéges marad.Az ültetés évében a metszéssel meghatározhatjuk a későbbi korona helyzetét is. Ha nem szeretnénk a fa alatt üldögélni, csak esetleg füvet nyírni, akkor érdemes minél alacsonyabb elágazásra törekedni, hogy ne kelljen magasra mászni a termésért. Ha a kertben fontos szempont, hogy közlekedni is lehessen a fák alatt, akkor magas törzset kell hagynunk (és beszerezni egy létrát a szürethez).
Általában 80 centiméter magasságban szokás indítani a koronát, itt vágjuk el a függőleges tengelyt, hogy az oldalra növő vezérágak kialakulását segítsük! A következő évben ezeket az áakat lerövidítjük, és a felfelé törő tengelyt ismét kb. 80 centivel az alsó ágemelet fölött metsszük le. Váza koronaforma esetén a központi tengelyt eltávolítjuk, és az oldalhajtásokat igyekszünk megfelelő térállásba alakítani.
A metszés időzítésével kapcsolatban a szakember azt javasolta, hogy a fiatal fákat lehetőleg tavasszal metsszük, mert ez növekedést indukál, azaz gyorsabban fejlődik a növény. A kifejlett fák esetében azonban már nem a növekedés a szempont, ezért ezeket jóval az új növekedési szezon előtt, azaz nyár végén lehet metszeni. Például a termésben lévő meggyet vagy cseresznyét augusztusban érdemes metszeni, mert abban az időszakban indul meg a rügydifferenciálódás. Ha ezt később tesszük meg, akkor eltávolítjuk azokat a rügyeket, amiknek a nevelésébe a fa addigra már sok energiát fektetett.

(Barta)