Több mint rocky, több mint tánc
Zene, tánc, akrobatika, show – valahogy így lehetne jellemezni az akrobatikus rock and rollt. Ennek a különleges sportágnak az egyik jeles képviselője Blága Zara, a Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium tanulója, aki fiatal kora ellenére már Európa- és világbajnoknak mondhatja magát. Nem mellesleg átvehette a „Magyarország tehetsége” és a fővárosi „Élen a tanulásban, élen a sportban” díjat, sőt a XII. kerületben is kapott kitüntetést tanulmányi és sporteredményeiért. Vele beszélgettünk táncról, zenéről, versenyekről és eredményekről.
- Szereted a zenét?
- Igen, nagyon szeretem, többféle stílust is hallgatok, a hangulatomtól függően.
- Akkor ebben valószínűleg benne van a rock and roll is, ami pedig talán nem kifejezetten a mai fiatalok stílusa. Hogyan lett mégis kedvenc?
- Ezzel nem teljesen értek egyet, szerintem nagyon sokan szeretik a rock and rollt. Persze azért az igaz, hogy nem kifejezetten a mai fiatalok kedvence a negyvenes-ötvenes évek zenéje, de a legnagyobb slágereket mindenki ismeri. A mai akrobatikus rock and rollt azonban nemcsak a klasszikus dalokra lehet táncolni, hanem – a megfelelő ütemre felgyorsítva – akár a legújabb számokra is.
- Innen már egyenes út vezetett a tánchoz?
- Pont fordítva. Először a mozgásformát szerettem meg, utána a zenéket, amikre táncolunk. Elsős koromban lementem egy próbaedzésre, és az óra végén már tudtam, hogy ez az én világom! Tetszett, ahogy a nagyobbak gyakorolták a koreográfiájukat, ahogy szinkronban mozgott a kezük és a lábuk.
- Az rendben van, hogy egy fiatal lány táncol, viszont az akrobatikus rock and roll esetében azért többről van szó. Vagyis... Valóban többről van szó?
- Igen, ez több, mint tánc. Mi táncsportnak nevezzük az akrobatikus rock and rollt, hiszen valóban egyszerre tánc is és sport is. A lényeg az összehangolt kéz- és lábmunkán, az akrobatikákon van, rengeteget gyakorlunk, hogy pontosak, szépen kidolgozottak legyenek a mozdulataink. Nagyon kemény edzéseken erősítjük, nyújtjuk magunkat, fejlesztjük az állóképességünket, hogy ugyanazzal az intenzitással tudjuk végigtáncolni a koreográfiát.
- Hogyan találtál rá a táncra, más sportágak nem is érdekeltek?
- A volt általános iskolámban a nevelőedzőm, Telek Virginia tartja a rock and roll oktatást, nála kezdtem, és azonnal megszerettem. Nem volt kérdés, hogy ennél a sportágnál maradok. Hat éve már a kisebbek edzésén segédkezem. Szabadidőmben futni szoktam a barátnőimmel, szeretek korcsolyázni és röplabdázni is, de csak hobbiként. Magyar- és világszinten is az egyik, ha nem a legeredményesebb egyesületben, a Rock and Magicben táncolok a kezdetektől, hatéves korom óta.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy bemutassuk az akrobatikus rock and rollt!
- Abban különbözik a klasszikus rockytól, hogy előre megírt és hosszú ideig gyakorolt, komoly akrobatikákkal teletűzdelt koreográfiákat mutatunk be. Jellegzetes táncos elemek például az alaplépés, a térdemelések, a helycserék, a földről indított ugrások, az ugráskombinációk, a forgások, a karmunkák. Az akrobatikák szabályai pedig kategóriánként változnak, de mindig nagyon látványosak.
- Mi a lényeg: az együtt mozgás, a látvány, az akrobatikus elemek, vagy netán valami egészen más?
- A hangsúly a táncon, a szinkronitáson és a show-n van. Mi egy koreográfiát egy témára szoktunk felépíteni, ami lehet egy film, egy mese, vagy lehetnek egy előadó, együttes legjobb számai, és ezekhez válogatjuk a zenét. Egy koreográfiában akár több stílusból összeállított és felgyorsított ütemű zenére táncolunk, a pontosságra, az egyszerre mozgásra, a látványra és a téma bemutatására hangsúlyt helyezve.
- Mennyire nehéz ez a sportág?
- Nehéz, mert összetett, ugyanakkor nagyon szép és különleges. Komoly állóképesség, ritmusérzék, kéz- és lábkoordináció kell hozzá, és természetesen kitartás, hogy mindig a legjobb formánkat hozzuk.
- Hogyan zajlik egy verseny, hogyan értékelik a teljesítményt?
- A kisebbek először területi, majd országos versenyeken indulnak, később a legjobb csapatok és párosok – a hazai eredményeik alapján – világkupán, Európa- és világbajnokságon is megmérethetik magukat. A versenyeken általában délelőtt van az elődöntő, a hét legjobb pontszámot elérő csapat jut a döntőbe. Ha nagyon sok az induló, akkor középdöntőt is rendeznek a szervezők. A döntő késő délután vagy este következik. Az utolsó pillanatig gyakorlunk, készülünk, fejben is számtalanszor átismételjük, hogy a lehető legjobban tudjunk szerepelni a közönség és a bírók előtt. A pontozók a lelátóról, magasan ülve nézik a formációkat, hogy jól lássák a különböző látványos elemeket, és úgy értékelnek. Minden bíró több szempontra ad pontszámot, amelyet a végén összesítenek, és ez alapján kapjuk meg a helyezésünket.
- Az eddigi eredményeid alapján van mire büszkének lenned.
- Formációs táncosként – számos országos és magyar bajnoki dobogós helyezés mellett – a csapatommal kétszer voltam junior Európa- és kétszer világbajnok, felnőtt korosztályban 2023-ban Eb-3. és vb-4., tavaly pedig, Lengyel Veronika egyesületi elnök és Tóth Bence szakosztályvezető fantasztikus koreográfiájának és munkájának köszönhetően, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is elsők lettünk.
- Az, hogy edzésben vagy, fitten tartod magad, nyilván az iskolában is az előnyödre válik, amit a díjaid is bizonyítanak. Hogyan lehet ilyen hatékonyan összeegyeztetni a sportolást és a tanulást?
- A sport rendszerességre és kitartásra tanít, amit nagyon jól tudok hasznosítani a tanulás terén is. Szoros az időbeosztásom, így mindig folyamatosan készülök az órákra. Arra törekszem, hogy mindenhol kihozzam magamból a legjobbat. Az iskolában a tanáraim is maximálisan támogatnak, elfogadják, hogy a versenyzés egyben sok utazással is jár. Nagy örömet jelent, de rengeteg munka áll amögött, hogy háromszor voltam „Magyarország jó tanulója, jó sportolója”, tavaly pedig „Magyarország tehetsége” díjazott, ezek mellett kitüntetett a XII. kerület, ahová gimnáziumba járok, a XI. kerület, ahol élek, és a főpolgármester úrtól is megkaptam az „Élen a tanulásban, élen a sportban” elismerést.
sm.