Emlékezés a nyilas tömeggyilkosságok áldozataira
Maros utca, Városmajor utca, Alma utca – a három helyszínen nyolcvan évvel ezelőtt közel négyszáz embert, főként zsidó polgárokat öltek meg a XII. kerületi nyilasok. A rémtettek áldozataira rendhagyó programmal, az érintett címek végiglátogatásával emlékezett az önkormányzat.
1945 januárjában, amikor a szovjet csapatok már bekerítették a várost, a XII. kerületi nyilasok a Hegyvidék történetének legszörnyűbb tömeggyilkosságait követték el. A gyilkosok január 12-én összesen nyolcvannégy embert, köztük orvosokat, ápolókat és betegeket öltek meg a Maros utca 16. szám alatti, egykori zsidó kórházban. Január 14-én a Városmajor utca 64–66. alatti Bíró Dániel Kórházban gyilkoltak meg százötven embert, január 19-én pedig az Alma utca 2/b alatt működő ortodox szeretetotthon nyolcvanegy lakóját terelték a városmajori parkba, és mészárolták le őket.
A Nyilaskeresztes Párt XII. kerületi szervezetének tagjai nem „csak” ezeket a gyilkosságokat követték el. A háború után tömegsírt tártak fel a szervezet Városmajor utca 37. szám alatti központjánál is, ahol 1944 novemberétől kezdve gyűjtötték össze, fosztották ki és kínozták meg a városrészben bujkáló zsidókat. Sokakat ott végeztek ki, de az emberek többségét a Duna-partra hurcolták, ahol a vízbe lőtték őket.
A XII. kerületi nyilasok 1944–45 fordulóján körülbelül két hétre az Andrássy út 47.-be helyezték át központjukat, ám ahogy szorult az ostromgyűrű, visszaköltöztek Budára, a Németvölgyi út 5. szám alá. Innen kiindulva követték el a Városmajor környéki tömeggyilkosságaikat, de konkrétan ez az épület is véres tettek helyszíne volt.
„Egyszerűen felfoghatatlan, mi vett rá pár tucat állampolgárt, mesterembereket, vagy éppen cipészeket, villanyszerelőket, iparossegédeket arra, hogy korábbi, egyébként általában tisztességes életüket feladva válogatás nélkül gyilkolják embertársaikat. Épp a felfoghatatlanság az, ami miatt beszélnünk kell erről” – mondta Kovács Gergely polgármester az önkormányzat megemlékezésén. Szerinte a XII. kerület Budapest egyik legszerethetőbb városrésze, ahol jó élni, ezzel együtt „nem tagadhatjuk el a kerület történetének legsötétebb időszakát sem, mert azzal az áldozatok emlékét tagadnánk meg”.
„Amikor a nyilas székház mellett álló turult akarja valaki elfogadhatóvá csomagolni, vagy amikor a nyilas parlament tagjának állítanak emléktáblát irodalmi tevékenységére hivatkozva, akkor az áldozatok vértanúságát relativizáljuk. A múlt elfogadásával azok emlékét is megtagadnánk, akik hősökké váltak, mert emberek tudtak maradni azokban a napokban” – jelentette ki a polgármester.
Az önkormányzat megemlékezésén jelen lévők az áldozatok emléke előtt tisztelegve sorra felkeresték a nyolcvan évvel ezelőtti tömeggyilkosságok helyszíneit, ahol Földváry Gergely történész, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője szólt az ott történt eseményekről. Beszélt Fekete Mihály XII. kerületi lakó is, aki elmondta: kerámiastúdiót üzemeltető szülei, amikor 1944 márciusában bejöttek a németek, feladták az iparukat, és onnantól hamis keresztleveleket, házasságleveleket készítettek zsidók számára, emellett keresztények részére is gyártottak hamis igazolásokat, hogy ne vigyék el őket katonának. Katolikus édesapja és zsidó édesanyja neve is szerepel az Apor Vilmos téri Igazak Falán, ami a második világháború alatt üldözött zsidóság mentésében részt vevő embereknek állít emléket.
nn.