„Petőfi tanyája sosem volt e hajlék…”
A kerület utcáit járva lépten-nyomon emléktáblák hívják fel a figyelmünket arra, mennyi nagyszerű író, költő, színész, képzőművész, tudós, sportoló, orvos, tanár, fontos egyházi vagy állami tisztséget betöltő személy és embermentő hős élt errefelé, s hogy milyen sok kiemelkedő, örömteli vagy tragikus esemény kötődik egy-egy helyszínhez. Aki nemcsak véletlenszerűen, hanem céltudatosan szeretné felfedezni ezeket a kőbe, fába vagy fémbe vésett feliratokat, annak érdemes beszereznie az Emléktáblák a Hegyvidéken című könyvet, amit a Budapesti Városvédő Egyesület jelentetett meg a Hegyvidéki Önkormányzat anyagi és a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény szakmai támogatásával.
„Korábban már volt egy adatbázisunk körülbelül háromszáz emléktáblával, ez a Budapesti Városvédő Egyesülettel közösen végzett munkával közel ötszázra bővült” – mondta el a Hegyvidék Galériában megtartott könyvbemutatón Földváry Gergely, aki szerzőként Beöthy Máriával, Rosch Gáborral és Tüske Tamással közösen jegyzi a kiadványt. A helytörténeti gyűjtemény vezetője megemlítette, hogy a városvédő egyesület korábban a II. kerület emléktábláit gyűjtötte össze egy könyvben. Míg azonban a szomszédos kerület összeállításában a táblák a rajtuk szereplő nevek szerint vannak ábécérendbe helyezve, a hegyvidéki kiadvány az utcák szerinti katalogizálás elvét követi, ami hasznos lehet egy-egy környék emlékeinek felfedezése során. Ezzel együtt névmutató is szerepel a könyv végén, hogy témájuk szerint is könnyen kereshetők legyenek az emléktáblák.
A XII. kerületben a legtöbb emléktábla az Alkotás utcában sorakozik (összesen hatvanhárom), ezek többsége azonban egyetlen helyen, a Testnevelési Egyetem kampuszán található. Ha azt nézzük, hogy egy közterületen hány címhez kötődik valamilyen tábla, akkor a Városmajor utca viszi a prímet, ahol összesen negyvenhármat dokumentáltak a kutatók.
„Az utcákon látható emléktáblákon kívül az iskolákban, egyetemeken, kórházakban, a KFKI-ban és más intézményekben lévő táblákat gyűjtöttük össze” – hívta fel a figyelmet a helytörténeti gyűjtemény vezetője. Hozzátette, hogy a táblákon kívül más érdekes feliratok, például a szobrok talapzatán, kopjafákon, templomkapukon szereplő szövegek, valamint a nemzetiszocializmus áldozatainak emléket állító botlatókövek is láthatók a kiadványban.
A legrégebbi, 1847-ből származó XII. kerületi emléktábla a Béla király kútjánál, a kis kútház oromzatán foglal helyet. Ez azok közé tartozik, amiknek a feliratát kikezdte az idő, és már csak nehezen, vagy egyes részleteiben egyáltalán nem olvashatók. Nem kevés, mintegy ötven ilyen tábla került a szerzők látókörébe, kutatómunkájuknak köszönhetően azonban sikerült rekonstruálni ezek szövegét.
Az összeállításban mintegy száz olyan emléktábla is szerepel, ami ma már nem áll a helyén, viszont archív fotókon sikerült rátalálni. Ilyen például az az Ady Endre emlékére készített tábla, amit az Alkotás utca 7/b szám alatti, egykori Délivasút kávéházban, a költő törzsasztala felett állított fel 1936-ban a vendéglátóhely tulajdonosa. Előkerült egy fénykép a hajdani Svábhegyi Nagyszállóban lévő tábláról is, miszerint 1896-ban itt tartózkodott Erzsébet királyné. Egy képen felbukkan továbbá a Kossuth-dombormű, ami az 1930-as években került a régi Árnyas vendéglő falára – a legenda szerint ebben a vendégfogadóban tartott illegális összejöveteleket Kossuth Lajos.
Egy elhíresült, az eredeti helyén már nem látható Petőfi-tábla történetével is megismerkedhetünk a könyvből. Petőfi Sándor ugyan rengeteget járt a Hegyvidéken – például a Vadászmajor fogadóban, ahol ma a Zugligeti Általános Iskola áll, és a Petőfi-bicentenárium évében, 2023-ban új emléktáblát avatott az önkormányzat –, arra azonban eddig senki sem talált bizonyítékot, hogy a néhai 58-as villamos zugligeti végállomása felett, a Zugligeti út 100. (korabeli számozása szerint Zugligeti út 20.) szám alatt egykor működő Petőfi tanya nevű vendéglőben megfordult volna a költő.
Noha ilyesmit a vendéglátóhely üzemeltetője sem állított soha, humoros reklámfogásként azért kitett egy emléktáblát, ezzel a szöveggel: „Petőfi tanyája / sosem volt e hajlék, / Nagy nevének e lak / csak parányi emlék.” Sajnos a tábla az 1980-as években, egy felújítás alkalmával lekerült a házról, ám szerencsére nem tűnt el: az épület akkori tulajdonosa beadta a XII. kerületi helytörténeti gyűjteménybe, így sikerült megőrizni az utókornak.
Földváry Gergely biztos abban, hogy még számos a könyv szerzői előtt ismeretlen emléktábla rejlik a XII. kerületi intézményekben és lakóépületekben, ezért arra biztat mindenkit, hogy ha ilyenről tudomása van, jelezze a helytörténeti gyűjteménynek. Bár újabb, frissített tartalmú könyv kiadása egyelőre nincs tervben, készül viszont egy online adatbázis. Ebben a mindenki által hozzáférhető, térképalapú rendszerben az információk folyamatosan bővíthetők lesznek, továbbá nemcsak az emléktáblákra lehet majd könnyen rákeresni, hanem a Hegyvidék más kulturális és történeti értékeire is, például a szobrokra és a védett épületekre.
-ko-
Az Emléktáblák a Hegyvidéken című könyv megvásárolható a Budapesti Városvédő Egyesület Böszörményi út 13. szám alatti irodájában és a varosvedo.hu weboldalon.