Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Cselekvesi_terv_keszul_a_drogproblemak_kezelesere2

Cselekvési terv készül a drogproblémák kezelésére

A kutatások szerint minden életkorban nőtt a dohányzás, az alkohol és az illegális szerek fogyasztásának gyakorisága. Ez is indokolja, hogy cselekvési tervet készítsen a XII. kerületi önkormányzat, a főváros drogstratégiájához kapcsolódva. Az ez utóbbi kidolgozásában részt vevő dr. Szécsi Judit szociális munkással, az ELTE egyetemi adjunktusával beszélgettünk a függőség tüneteiről és következményeiről, valamint a megelőzés lehetőségeiről.

  • Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az egész világon Magyarországon a legmagasabb az alkoholisták aránya, a teljes lakosság több mint ötöde küzd különböző fokú alkoholfüggőségi zavarokkal. A XII. kerületben is ilyen súlyos a helyzet?
  • Biztosra vehető, hogy függőségek tekintetében a XII. kerületben is az alkoholfogyasztás okozza a legtöbb problémát. Itt kevésbé a főzött pálinkát, inkább a minőségi borokat és a tömény italokat isszák az emberek. A fogyasztás körülményei is eltérnek az átlagostól: errefelé gyakorlatilag mindenki bezárkózik, otthon issza meg a fél üveg remek viszkijét, ami persze semmivel sem egészségesebb, mintha nyilvánosan tenné ezt. Az is igaz viszont, hogy itt sokkal jobb egészségi és egzisztenciális állapotról indulnak az emberek, így a szétcsúszás is sokkal később tűnik fel másoknak. A probléma a családi kapcsolatrendszerekben jelentkezik a legkorábban.Cselekvesi_terv_keszul_a_drogproblemak_kezelesere1
  • Hogyan zilálja szét a családi kapcsolatokat?
  • Aki függővé válik, egy idő után kicsekkol a családi életből. Még ha az illető fizikailag része is a családnak, érzelmileg nem elérhető. Nem kérdezi meg a gyerekétől, mi volt az iskolában, nem beszél vele, egyre türelmetlenebbé, agresszívabbá vagy fáradtabbá válik. A szenvedélybetegséggel érintett családokra jellemző, hogy a látszatra próbálnak ügyelni: arra megy el a családtagok energiája, hogy mentegetik, védik az illetőt, fenntartják a normális működés látszatát. A gyerek például egy idő után egyetlen barátját sem hívja el az otthonába, vagy ha az apa nem megy el iskolai programokra, az anya azzal menti ki őt, hogy sokat dolgozik. Ez a helyzet borzasztóan megterhelő az egész család számára, mégis rendszerint mindenki bevonódik ebbe a kis „játékba”, az egész család e köré kezd szerveződni.
  • Miként hat a gyerekekre szüleik szenvedélybetegsége?
  • A gyerekek kénytelenek alkalmazkodni ehhez az általuk nem befolyásolható élethelyzethez. Négyféle tipikus túlélési stratégiát különböztetünk meg, ezek természetesen nem vegytiszták, keveredhetnek is. Vannak a „fekete bárányok”, akik deviáns módon viselkednek, agresszívak, az iskolában nem tanulnak, trollkodnak az órán. Egy másik típus a „hős”, akiről nem is gondolnánk, hogy probléma van a családjában – ő komoly, felelősségteljes, jól tanul, vigyáz a kisebb testvérekre, lényegében szülői szerepeket vesz fel. Van az „elfeledett gyermek”, akivel látszatra nincs gond, észre sem vesszük őt, csendben van, nem tudjuk, ki a barátja, mi van vele. Beleolvad a környezetébe, mintha ott sem lenne. A családban is így viselkedik, hogy ne érje baj, ne legyen balhé. A negyedik a „bohóc” típus, aki mindig elüti a komoly kérdéseket. Nem biztos, hogy az ilyen gyerekeknek feltétlenül szenvedélyproblémával küzdő szüleik vannak, de érdemes odafigyelni rájuk. A deviáns gyerek tüneteit könnyű észrevenni, vele foglalkozni kell, ám az „elfeledett gyermeknél” vagy a „hősnél” nem biztos, hogy azonnal észrevesszük a gondot. Pedig a gyerekek az adott helyzetben és később, felnőttként is nagy árat fizetnek ezekért az alkalmazott stratégiákért. Sokszor van bűntudatuk; minél kisebbek, annál inkább azt gondolják, miattuk van probléma a családban. Ezt a bűntudatot, szorongást oldani kell, emiatt ugyanis nemcsak tanulási problémák, hanem súlyos lelki, szomatikus betegségek is kialakulhatnak a későbbiekben. Fontos tehát, hogy ne hagyjuk egyedül őket a gondjaikkal, hiszen a megoldás sem az ő felelősségük.
  • A pedagógusnak mi a szerepe olyankor, amikor egy diákja az otthoni állapotoktól szenved?
  • A felismerésben van nagyon nagy szerepük. Nem kell attól félniük, hogy nekik kell megoldaniuk a problémát, de támogathatják a gyerekeket, segíthetnek megismerni egy másik alternatívát, kapcsolódást, problémamegoldást. Az ő feladatuk az is, hogy megpróbálják szakemberekhez irányítani az érintetteket.
  • Milyen eszközökhöz nyúlhat az iskola, ha egy gyerekről kiderül, hogy drogozik?
  • Biztos nem az a megoldás, hogy eltávolítják, különösen akkor nem, ha csak egyszeri botlásról, kipróbálásról van szó. Akit ilyen eset miatt kirúgnak, könnyen negatív spirálba kerülhet, és ez a felnőttek felelőssége lesz. Ha ugyanis egy gyerek elveszíti a kortárs kapcsolatai jelentős részét, a pozitív mintákat, a célokért való erőfeszítéseket, akkor „belelökjük” a droghasználatba. Hiszen mit csinálna otthon az iskola hiányában? Mi marad neki a kötelességek közül?Cselekvesi_terv_keszul_a_drogproblemak_kezelesere2
  • Egy oktatási intézmény mit tehet annak érdekében, hogy eltérítse a gyerekeket a függővé válás útjáról?
  • Az iskolában beszélni kell a különböző szerek veszélyeiről. Normális körülmények között nem a pedagógusoknak, hanem felkészült szakembereknek kellene rendszeresen, több alkalomból álló prevenciós foglalkozásokat tartaniuk az osztályokban. Sajnos azonban a „pedofiltörvény” elfogadása óta kiszorultak az iskolákból ezek a programok, mert csak a rendőrök és a védőnők juthatnak be az oktatási intézményekbe. Ám nem lehet kizárólag rájuk húzni ezt a feladatot, a kezeléssel, ellátással kapcsolatos új fejleményeket, jelenségeket ugyanis nem ők, hanem az addiktológiával foglalkozó szakemberek ismerik leginkább.
  • Manapság mik a legnépszerűbb szerek a fiatalok körében?
  • Rendkívül elterjedtek a nikotintartalmú, cigarettahelyettesítő termékek, mint az Elf Bar, vagy a Poco. A cigipárna, vagy snüssz is népszerű, aminél a mesterséges nikotin az összetevő. Ennek hosszú távú hatásáról keveset tudunk. A snüsszt az iskolában, óra alatt is tudják használni a fiatalok, hiszen nincs füstje, mint a cigarettának, gyakorlatilag észrevehetetlen. A második legjelentősebb szer az alkohol. Legtöbbször töményt isznak a gyerekek, amelyhez könnyen hozzá tudnak jutni, ezzel együtt veszélynek teszik ki magukat, mert náluk sokkal kisebb mennyiség idézhet elő mérgezést, mint a felnőtteknél. Egyre divatosabbak a töménytartalmú, előre csomagolt koktélok, alkoholos italok is. Az illegális szerek között a marihuána vezet, ami könnyen hozzáférhető, és a gátlásoldó hatása is népszerűvé teszi a serdülők körében.
  • A marihuánán kívül melyek ma a legelterjedtebb illegális szerek?
  • A középosztályra egyértelműen a marihuána fogyasztása jellemző, az olcsó, új pszichoaktív szerek a mélyszegényeknél, periférián élőknél terjednek. A marihuánát követik gyakoriságban a metamfetamin-származékok, az ecstasy, ami tipikus partidrog. A felső társadalmi rétegek szere a kokain, ami drága és nagyon addiktív, erősen „rá lehet tekeredni”. Nyugat-Európában nagyon jön fel a kokain, az elmúlt négy-öt évben megduplázódott a használat. A tavaly felvett hazai adatsorokban ez még nem látszik, de vélhetően ez a trend Magyarországon is megjelenik majd. A kokain kevésbé a fiatalkorúak, mint inkább a felnőttek körében van jelen.
  • Mi indokolja, hogy a főváros drogstratégiájához kapcsolódóan cselekvési tervet dolgozzon ki a XII. kerületi önkormányzat?
  • A legfőbb ok, hogy a kutatások szerint minden életkorban nőtt a dohányzás, az alkohol és az illegális szerek fogyasztásának gyakorisága. Ugyanakkor bármilyen szerhasználatnak, függőségnek összetett okai vannak, amit csak komplexen, számos szakterületet érintően lehet kezelni. Érdemes tehát összevontan, addiktológiai stratégiában gondolkodni, ami egyaránt foglalkozik a legális és a jóval kisebb elterjedtséggel bíró illegális szerek használatával összefüggő viselkedési addikciók prevenciójával és kezelésével. Ehhez kapcsolódóan időről időre cselekvési tervet kell készíteni. Ez a XII. kerület esetében a fővárosi stratégiában meghatározott – a kerület számára is releváns – célokat, elérendő eredményeket bontja le konkrét lépésekre, tevékenységekre, amik ahhoz szükségesek, hogy eljussunk az általános célokhoz. Ha azt szeretnénk például, hogy minél többen tudjanak az új pszichoaktív szerek káros hatásairól, akkor pontosan meg kell határoznunk, hogy hol és melyik korosztálynak milyen formában adjuk át a szükséges ismereteket.

-vá-