„Sok infantilis ember vesz körül, és gyanúsan jól megértjük egymást”
A Pompásan buszozunk című kötet sajátosan „garaczilacis” történetei szippantották be Maros Andrást a kortárs irodalom világába, amikor maga is lépegetni kezdett a pályán. Így aztán nem meglepő, hogy a Hegyvidéki Kulturális Szalon új programsorozatában Maros András első vendége Garaczi László József Attila-díjas író, drámaíró, költő volt.
Azt nagyjából tudjuk, milyen egy író-olvasó találkozó. De milyen lehet egy író-író találkozó? Maros András író, a Hegyvidéki Kulturális Szalon munkatársa, programszervezője olyan beszélgetéssorozatot tervezett, amiben műhelytitkokról, az írói lét szépségeiről, nehézségeiről faggatja aktuális vendégét. Első meghívottja Garaczi László volt, és Katona László színművész közreműködött a beszélgetésben.
Garaczi Lászlóval Maros a Műhelykör felolvasóestjein találkozott először, később összefutottak focipályán, a magyar íróválogatott meccsein is. A fiatal Maros András áhítattal hallgatta a már befutott szerzőket, majd remegő kézzel fogta a papírt, amikor először felolvasott Benedek Szabolcs, Hazai Attila, Ménes Attila, Erdős Virág, Nagy Ildikó Noémi és Garaczi László értő jelenlétében.
Idősebb kortársak hatásáról beszélt vendége is. Garaczi László magyar–történelem szakra járt, majd levelezőn az ELTE-n filozófiát tanult. 1980 őszén ismerkedett meg az egyetemi lapot szerkesztő, kreatívírás-műhelyként működő Jelenlét körrel; ennek tagjai – Kukorelly Endre, Petőcz András, Földényi F. László – ma ismert irodalmárok.
Bulik emlékeit, versszerű szövegeket írogatott egy füzetbe, ezekből olvasott fel. „Kukorelly félrevont a végén – idézte fel –, és azt mondta: figyelj, Laci, le kell gépelni, anélkül az nem vers, csak egy összetintázott papírdarab!” Sokáig nem gondolt komolyan az írói pályára, de a családi indíttatás is közrejátszhatott, apai nagyapja Kecskeméten magyar–történelem tanár és iskolaigazgató volt. Az első olvasmányok euforikus hatására felfedezte, hogy „a realitás mellett más világokba is bekuckózhatja magát”.
Az internet előtti időszakban óriási presztízst jelentett, ha valaki publikált, privilegizált státuszként villant fel az írói pálya. Garaczi megemlítette az 1981-ben betiltott Mozgó Világot és a Párizsi Magyar Műhelyt, amelyet első nyugati útján keresett meg. A Magyar Nemzetben megjelent egy verse, Nagy László és Pilinszky hatását tükröző rímes-strófás, de főleg vidéki folyóiratokban publikált.
Első két könyvét – Plasztik és A terület visszafoglalása a madaraktól – a Magvető adta ki, egy sorozat részeként. A színházi munka Dobák Lívia dramaturg felkérésére indult be, aki egy avantgárd fesztiválon figyelt fel rá. Kitanulta a drámaírást, a forgatókönyvírást. Prédales című darabját 1998-ban a Katona József Színházban Máté Gábor rendezte, majd felkérésre, ösztöndíj kapcsán születtek további művek. A Plazma nagyon sok helyen ment, az RS9-ben most játsszák a Magyar mátrixot, Marosvásárhelyen a MetaXát.
„Sok infantilis ember vesz körül, és gyanúsan jól megértjük egymást” – idézte Maros Garaczitól, áttérve a humor kérdésére. Nálunk vajon miért fanyalognak az ítészek a magas irodalomba ágyazott humoron? A 90-es évek elején megjelent egy híres kritika a Holmiban, A semmi könyveiről címmel, Bán Zoltán András tollából, ebben a többi között Garaczi művéről közölt hosszú, földbe döngölő kritikát: „Vicceskedő író, nem több, mint a kor Rejtő Jenője.”
A megállapítás azért furcsa, mert Garaczi első könyveiben van ugyan groteszk vonás, vannak játékos nyelvi elemek, de alapvetően elég brutális világokról írt. Igaz, fiatalon az ember meg akarja mutatni, mire képes, nyelvileg megtekeri, erős hatásokra tör, de az abszurd stílus önmagában semmit sem mond a minőségről.
A beszélgetőtársak kitértek a magyar irodalom sajátosságainak okaira is. Történelmünk – leegyszerűsítve – bukások, tragédiák, elvesztett forradalmak sorozata, önkényuralom és mindenféle szörnyűség jellemzi az utolsó két-három évszázadban, az irodalom viszont diadalmenet, sikeresen képes ábrázolni a magyar valóságot. Fantasztikus íróink vannak! E torzulás miatt sokaknak az az irodalom számít jónak, ami nagy komolysággal beszél történelmi, társadalmi traumákról, és az író egy vátesz, lángoszlopként mutat utat a népnek.
A humor sok embert húz be az olvasás világába – hangsúlyozta Maros András. Swift tinédzserkori alapélmény, Dickens Pickwick Klubja meg, egyes szemelvényeivel, stand-up comedyként is megállná a helyét. Szóba került, hogy a humoreszkek Karinthyját és az Utazás a koponyám körül Karinthyját sem könnyű összerakni, és hogy Garaczi lemur-sorozata egy posztmodern Tanár úr kérem.
Megtudtuk, hogy Garaczi fegyelmezett író, a mindennapi munka számára meditációs idő is. Mesélte, hogy az első változat általában egy hónap alatt kész, de pár év, amíg abból könyv lesz. Kéziratát újraolvasva könyörtelenül kihúzza a kitüremkedő fölösleget.
S hogy mi várható legközelebb Garaczi László írói műhelyéből? Jelenleg feleségével, Nagy Ildikó Noémivel közösen írnak regényt. Erről annyit árult el most, hogy különösen ügyelnek a narrátor karakterére.
Sz. D.