Tovább tisztult az Istenhegyi úti rézsű

A buszról szemlélve talán nem tűnik annak, mégis különleges városi kaszálót láthatunk az Istenhegyi úton, az osztrák iskolával szemben. Itt már 2018 óta természetközeli kezelési módokkal kísérletezik a Hegyvidéki Zöld Iroda.
A beavatkozások eredményét évről évre azonos eljárással monitorozza dr. Csontos Péter terepbotanikus, aki a begyűjtött adatokból tudományos igényű állapotfelmérést készít. Ebben a dokumentumban a területen történtek naplószerű felsorolása is megtalálható, amiből kiderül, hogy tavaly épp ilyenkor indultak fejlődésnek a fürtös gyöngyike levelei, amelyek aztán tömegesen bontották lila virágaikat február végén.
A felmérések három 4x4 méteres kvadrátban történtek március és október között, így a tavaszi növényborítást kétszer, a nyárit és az őszit egyszer-egyszer nyílt lehetőség alaposan szemügyre venni. A vizsgálódások alkalmával összesen 33 növényfaj került szem elé – és ezek között 2024-ben nem volt parlagfű! Ennek a gyomnak nem kedvez a zárt növényállomány, így most először nem is talált élőhelyet a kaszálóréten.A természetesség szempontjából szintén örömteli az egynyári fűfélék további visszaszorulása. Ezeket az egyszikű fajokat is az egyre jobban megerősödő őshonos vadvirágok térnyerése szorította háttérbe. Ha már fűfélék, akkor említést kell tenni a fenyércirokról, amely tetszetős, de agresszíven terjedő, nemkívánatos gyomnövény. Először az Istenhegyi úton átvezető zebra építésekor jelent meg a lépcsőépítéssel megbolygatott talajon, majd onnan elterjedve bukkant fel egyre több helyen.
A rézsű fajainak természetvédelmi érték szerinti besorolása egy degradált gyep képét mutatja. A természetességet jelző és a degradációra utaló fajok csoportjainak egymáshoz viszonyított aránya hű képet fest a helyzetről, hiszen ez a gyepfolt még a kezelések ritkítása esetén is bolygatott élőhelynek számít.
A járókelők és a kutyák látogatásai, a szélére kerülő zöldhulladék vagy az egyéb alkalmi behatások miatt nem várhatjuk, hogy a rét egy településektől távoli, eldugott tisztás természetvédelmi értékét mutassa. Örömteli ugyanakkor, hogy így is folyamatosan növekszik a természetvédelmi értéke, gyarapodik az értékesebb fajok egyedszáma, és például már csak egyetlen faj, a lucerna képviseli a kevésbé ide való gazdasági növényeket.
Összefoglalva: 2024-ben tovább javult a gyep állapota, ami igazolja az évi legfeljebb kétszer végzett kaszálás, a magas tarló és a szakaszolt kezelés alkalmazásának sikerességét. A terepbotanikus – a korábbi gyakorlat fenntartása mellett – a széna elhordását javasolja erre az esztendőre, hogy a gyep kevésbé legyen vonzó a nitrogénigényes gyomok számára.
A lósóska hatalmas példányai nem tesznek jót az őshonos gyepnek, ezért májusban a töveket célszerű egyesével eltávolítani. Az előző évben nagyon elszaporodó seprence visszaszorítása érdekében az első kaszálást a fehér, viszonylag kis fészekvirágzatú gyom magtermése előtt kell végrehajtani.
A már említett, erősen inváziós hajlamú fenyércirok eltávolítása ígérkezik a legnagyobb kihívásnak, hiszen a föld alatti gyöktörzsekből akkor is újra kihajt, ha a föld feletti részeit gondosan kitépték. Ma még viszonylag kevés és jól körülhatárolható telepét a gyökereivel együtt kell kiásni, és a helyére őshonos fajokat ültetni.
Túlzásnak tűnik ennyit vesződni egy ilyen jelentéktelennek látszó kis réttel? A területen felbukkanó értékes vadvirágaink – például az egyre gyakoribb egyenes pimpó sárga virágai – kárpótlást jelentenek a sok fáradtságért, miközben a kezeléssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatgyűjtés felbecsülhetetlen ismeretanyagot szolgáltat. Ez a tudás a Hegyvidék természeti értékeinek megőrzéséért folytatott erőfeszítések kapcsán másutt is kamatoztatható.

(Barta)