Alkalmazkodás az építészet eszközeivel
Hogyan tud alkalmazkodni fizikai környezetünk a változó körülmények miatt átalakuló igényekhez? Erre az összetett kérdésre kerestek különböző módon válaszokat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterszakos építészhallgatói a diplomamunkáikban, amik közül a legjobbakat Árkay-díjjal és dicséretekkel jutalmazta az önkormányzat.
„A diplomamunkám kapcsán a lomtalanítás kérdésével kezdtem el foglalkozni, aminek a rendjét mostanában akarják megváltoztatni a fővárosban. Kíváncsi voltam, milyen alternatív megoldásokat lehetne ehhez biztosítani” – mesélte Véghelyi Borbála, aki Árkay-díjat kapott a Bútormentő című koncepciójáért. Terve azt mutatja be, hogyan lehetne a főváros szívében, a Dob utcai transzformátorházban egy közösségi térként is működő bútor-újrahasznosító központot létrehozni.
A bútormentő állomás a város más részein is megvalósítható, így egy hálózat jöhetne létre; Budán például a Déli pályaudvar melletti vasúti területen található egy épület, ami erre a célra átalakítható lenne. A végzős építészhallgató érdeklődésünkre kitért arra is, hogy a korábbi években az Árkay-pályázatok kapcsán már foglalkozott XII. kerületi helyszínek megújításával. Például csapatmunkában a Böszörményi út zöldítésére, élettel való megtöltésére készített tervet, amire díjat is kapott az önkormányzattól.
A dicséretben részesített Veres Dóra azt a kérdést boncolgatta, mit lehet kezdeni egy olyan elhagyott ipari épülettel, mint a húsz éve bezárt parádsasvári üveggyár. „A tervem arra ad lehetőséget, hogy a régi ipari épületet visszavegye a természet, az épített környezet is elkezdjen természetként viselkedni. Egy termálfürdőt terveztem, ami a helyi erőforrásokra támaszkodik” – magyarázta a hallgató, aki korábban szintén részt vett már Árkay-pályázatokon. Egy csapat tagjaként ő az egykori Istenszeme fogadó új tartalommal történő megtöltéséhez dolgozott ki tervet, egyéni munkában pedig a Mátyás király úti Waldorf iskola bővítésére készített koncepciót. Mindkettő második helyezést ért el a szakmai zsűri döntése alapján.
Vokó Lili, aki egy józsefvárosi lakótömb újszerű rehabilitációjára tett javaslatot, ugyancsak dicséretet kapott vizsgamunkájáért. „Kiindulási pontom volt, hogy a teljesen nyílt utcák és a teljesen privát lakóházak mellett olyan terek is kialakuljanak, amik a kettő között átmenetet teremtenek. Ezek találkozási lehetőséget kínálnak a lakók, környékbeliek számára, így elősegítik a lokális közösségek létrejöttét” – beszélt tervéről a fiatal építész.
„Újra és újra bizonyosságot nyer, hogy a magyar építészeti gondolkodásnak nemcsak múltja és jelene van, amire büszkék lehetünk, hanem van jövője is” – fogalmazott Vadász Gábor alpolgármester, aki Péterffy Márton főépítésszel közösen adta át az Árkay-díjat és a dicsérő okleveleket. Mint hozzátette, az Árkay-díj nemcsak egy szakmai elismerés, hanem élő partnerség a felsőoktatás és az önkormányzat között, azzal a céllal, hogy honorálja a kortárs társadalmi és városi kihívásokra reflektáló, kimagasló szakdolgozatokat.
Az alpolgármester azt is elmondta, hogy az idei tizenhárom diplomamunka az alkalmazkodás problémakörét járta körül, más-más nézőpontból, eszközökkel és léptékben; közös volt viszont bennük a szellemi bátorság és a szakmai igényesség. Mindegyik kérdéseket vet fel, de nem elbizonytalanít, hanem gondolkodásra ösztönöz. Szerinte ez a kortárs építészet talán legfontosabb küldetése, aminek „nemcsak válaszokat kell adnia, hanem felelős kérdéseket kell megfogalmaznia”.
nn.