Sebaj Tóbiástól a homokanimációs performanszokig

Ha azt halljuk, groteszk gyurma-bábfilmek, vagy drámai hatású, festői homokrajz-performanszok, természetesen Cakó Ferenc neve jut először az eszünkbe. Ám az idén 75 éves animációs filmrendező életműve még ennél is gazdagabb: fest, és rézkarcokat is készít. A két közkedvelt gyurmafigura – Sebaj Tóbiás és Zénó – életre keltőjét, a homokrajz-animáció kitalálóját egy derűs este keretében mutatta be a Hegyvidéki Kulturális Szalon vetítéssel egybekötött közönségtalálkozóján Kardos Anikó moderátor.

Cakó Ferenc a festőművész édesapjától sajátította el a rajzolás, festés alapjait. A Képzőművészeti Szakközépiskola elvégzése után felvételizett a Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakára, ahol társaival amatőr filmfesztiválokon nyert díjakat, és ahonnan a Pannónia Filmstúdió bábműtermébe vezetett az útja. Mesteréhez, Foky Ottóhoz már rövidnadrágos kamaszként rendszeresen bejárt.

Munkahelyén az ikonikus bábfilmsorozatok – Mirr-Murr, A legkisebb ugrifüles, Sebaj Tóbiás, Zénó – gyártása közben különböző anyagokkal – gyurmával, homokkal – kezdett kísérletezni. A többi közt Cannes-ban az Ab ovóért Arany Pálmát, Annecyben, a világ legnagyobb animációs fesztiválján az Ad Astráért Kristály-díjat, Berlinben az édesanyja emlékére készült Hamu című alkotásáért Arany Medvét, míg a Valenciai Filmfesztiválon életműdíjat vehetett át.

Óriási technikai ugrás történt a filmgyártásban, ma már az animációsok komputerrel dolgoznak, ami egészen más világ, más gondolkodás – beszélt az új generációról a Kossuth-díjas grafikusművész. Hozzátette, hogy szereti a komputerrel készült műveket is, mert fantasztikus látványvilágot tudnak produkálni, ugyanakkor a kézzel készült munkákat közelebb érzi magához.

Vizuális művészetének sajátja az a kézműves technika, ami a homokkal történő képalkotás terén újat hozott a magyar animáció történetébe. Élő homokanimációs performanszaival 1996 óta nyűgözi le a nagyvilágot. Folyamatosan átalakuló homokrajzai dinamikus képzőművészeti látványalkotások. S hogy miért olyan festői ezek hatása? Mint mondta, mikroszkóppal szemlélve a homokszemek olyanok, mint a borostyán, ezért lehet az üveglapon az átvilágított homokkal ilyen szép árnyalatokat, faktúrákat létrehozni.

Gyakran kérdezik tőle, hogy grafikusként miért nem rajzfilmet készít. Kiderült, hogy vonzotta a 3D-animáció. Csukás István Mirr-Murrjánál dobták a mély vízbe, a szakmát a nulláról kellett megtanulnia. Egy tíz másodperces jelenethez 120 animációt csináltak, így egy Mirr-Murr- vagy Tóbiás-epizód három-négy hétig készült. „Megy a tévében az egyik animációm, nézi a család, közben kenik a vajas kenyeret, és pont nem látják, amin egy hétig dolgoztam” – idézett fel egy jellemző élethelyzetet Cakó. Bődületesen aprólékos munka – fogalmazott –, tetejébe az anyag nem mindig hagyja magát… A gyurma olvad, ragad, gusztustalan, a kollégák először idegenkedtek is tőle. Így az első 13 részt szinte egyedül ő készítette.

Sok apró trükköt bevetnek, mire valami szép, érthető mozgássá válik a filmben – és akkor még szó sem esett a hangról! Jó, ha a filmben narrátor mesél, de a Sebaj Tóbiásnál kitalálta, hogy „blabla” szöveget ad a figura szájába. A sztorit Csukás István írta, ám mivel nem mindent lehet egy primitív kis figura mozgatásával elmesélni, a filmkészítés során itt-ott át kellett alakítania. Hangokkal átadni egy szituációt komoly színészi teljesítmény, Tóbiást és Zénót Haumann Péter és Szombathy Gyula szólaltatták meg, zseniálisan.

Van-e vállalkozó a Zénó és a hírek című epizód „szinkronizálására”? – kérdezte meg ezen a ponton a műsorvezető a közönséget. Némi meglepetésre jelentkezett egy úr, és remekül teljesítette is a feladatot. (Mint megtudtuk, operaénekes, a neve: Schwimmer János.)

Homokanimációs performanszaival itthon szimfonikus zenekarok kíséretében is fellép Cakó Ferenc. Egymásból kibomló, festői szimbólumai intenzíven hatnak az érzelmekre. Hogyan találta ki ezt a csodálatos műfajt? A mindenkit izgató kérdésre elmondta, szeretett volna rajzolással mesélni, zenével együtt. Kezdetben úgy ment, mint a házi diavetítés, mert nem volt még projektor – most már egész házfalra vetítik, amit ő az üveglapra homokkal rajzol.

Összművészeti színpadi előadást először – a nézők között egyébként helyet foglaló – Bartha Katalin hegedűművész ötletére rendeztek, több tévécsatorna felvette, lassan alakult, egyre többen megismerték. Mostanra a fél világ leutánozta.

Azért, hogy élőben is könnyedén menjen a rajzolás, egy 30-40 perces előadásra egy hétig gyakorol. Fontos, hogy a zenével együtt fejezze be a művet, mert például ha egy dinamikus karmester gyorsabban vezényel egy tételt, mint ahogyan a rajzoló megtervezte – előfordult már! –, akkor menet közben kell módosítania úgy, hogy a közönség ne vegye észre. „Ilyenkor aztán – jegyezte meg – rendesen le lehet izzadni.”

Szepesi Dóra