„Ki vagyok én?” – Hobo 80

Földes László Hobónak az irodalom éppúgy otthona, mint a zene. József Attila, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, Pilinszky János, Faludy György, Vladimir Viszockij, Allen Ginsberg, François Villon tolmácsolójaként azt vallja: „Nem verseket mondok, hanem olyat mondok, aminek köze van az életemhez.” A Juhász Anna Irodalmi Szalon MOMkultban tartott ünnepi estjén, vendégekkel kiegészülve, ezt az immár nyolcvan éve tartó életutat járta körbe a műsorvezető és a sajátos humorú bluesénekes, előadóművész, dalszerző, „gazember” – kinek hogy tetszik. A program második felében egy kis részletet láthattunk abból a filmből, ami az életéből készül, címe: Viharban születtem.
Juhász Anna kapcsolódása Hobo világához a versek által jött, hiszen az édesapja Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költő. Hogy mutasson be valakit, aki ugyanolyan elhivatottsággal szerepel 12 ezer rajongó, mint egy kis faluban ötven, száz ember előtt? Összefoglalva négy betű: Hobo. „Csinálom a dolgom, de a hétköznapok embere, csavargó vagyok” – idézte vendégét.Ezután közösen felvázolták a múltat: Földes László 1968-ban kezdte zenészi pályáját a Kex együttesben. Soha nem gondolta, hogy verseket fog mondani, vagy lemeze lesz. „A közönség jóindulatából kifolyólag fölvitte a jóisten a dolgomat, és évtizedek óta azt csinálom, amit szeretek. Élet-halálra játszom, mindegy, hogy a Budapest Arénában vagy egy kis faluban.”
Versmondásban olyan mesterei voltak, mint Latinovits Zoltán, Mensáros László színművészek. Ha csak egyetlen ember van, akit megérint a vers, már megérte – véli. Mintegy 1100 József Attila-estet tartott („a Hajmási Pétert se játsszák ennyiszer”), és ez azért van, mert „Attilának olyan versei vannak, amiket többféleképpen lehet elmondani, a lényeg az őszinteség”.
„Én nem tanultam verset mondani, énekelni sem, nem tudok zenélni. Azért úsztam meg ezt a sok-sok évtizedet az önök elnézése mellett, mert fontosabbnak tartottam a dolgot, amit csinálok, saját magamnál – szólt a közönséghez. – Nem készültem se előadónak, se zenésznek, született exhibicionista vagyok.” Pilinszkyvel szólva végig az maradt, amiként kezdte. Nem változtatták meg sikerek, bukások, tragédiák az életében, a száműzetése, a zenei világban történő változások. „Ugyanaz vagyok, aki voltam, de nem azért, mert hú, de keménynek tartom magam, hanem mert nem tudok más lenni.”
Az idén 120 éve született József Attilára többször is visszatértek az est folyamán. Juhász Anna szerint ő fordulópont a magyar irodalomban, sokunknak belépő az olvasáshoz, mert úgy érezzük, hogy amit mond, tétje van. Az őszinteség és erő Hobo összes előadását, a könyveit, irodalmi estjeit, koncertjeit is jellemzi.Az ünnepelt beszélt a versekkel történő első meghatározó találkozásáról: „Középiskolában a kollégiumban pocsékul voltam, és beleakadtam, hogy »Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad.« Vagy a »Nincsen apám, se anyám...« – ezeket úgy olvastam, mint egy bajba jutott ember üzenetét egy másik bajba jutott embernek… De nagyon fontos a humor is, hogy az emberek nevessenek ebben a szörnyű világban. A nevetést nem lehet betiltani.”
Az egyik vendég, Kiss Zoltán gitáros és Hobo A kis vörös kakast adták elő. Ezt a Rolling Stones-számot Hobo a 60-as évek elején hallotta először; nagyon bírta, hogy ilyesmiről is szólhat dal, amikor ilyenek mentek, hogy „Én mindenkiben csalódtam, nem sajnált senki”, vagy „Mások vittek rossz utakra engem”. Mindenben, amit azóta csinál, benne van a pimasz kis kakas, meg a Vadászat, a Circus Hungaricus, József Attila.
Továbbra is tele van ötletekkel. A Nemzeti Színházban ősszel lesz egy „Hobo zene nélkül” munkacímű est, ezen azokat a dalszövegeket adja majd elő, amikhez nem született zene. Mesterei – például Mick Jagger, Bob Dylan – meg tudták írni a saját dalaikat a szövegeikhez, vagy fordítva, ő viszont „magányos” volt ebben az értelemben.
Ám akárhányszor is magányosnak érezte magát a színpadon, óriási közösséget épített a személyiségével, a kérlelhetetlen őszinteségével és a versekkel – fűzte hozzá Juhász Anna, és elmesélte, máig benne él, amikor a Nemzeti Színházban az édesapjával együtt találkoztak Hobóval: „Kezet fogtatok, és amikor elmentél, egy versét idézve azt mondta nekem rólad: »Nézd, ő a szarvassá változott fiú, és ott áll a titkok kapujában.« Tényleg ott állsz, tényleg a tiszta forrásból iszol, és hogy egyedül kiállsz, és a saját világodat mutatod meg, abban nincs alku.” A 60-as, 70-es években Nagy László, Pilinszky és Juhász volt a három nagy költő – reflektált Hobo. Óriási hatással voltak nemzedékére az Egyetemi Színpad irodalmi és szavalóestjei.
Földes László írt szöveget a Syriusnak, a Kexnek, a P. Mobilnak és Balázs Fecónak. Ezzel kapcsolatban Pálmai Zoltán, a Hobo Blues Band dobosa az est során felelevenítette az egyik első találkozásukat, amikor jazz tanszakra járt, és zenekarukkal a Syrius előzenekaraként léptek fel a Tabánban. Mire a legbüszkébb az együtt töltött évekből a zenésztárs? Arra, hogy internet, Facebook, óriásplakát nélkül telt házas koncerteket adtak, szájról szájra terjedt a hírük. „Nekünk ez megvan, és Hobo nyolcvanéves! Lehet utánacsinálni!” Mint mondta, minden nagy koncert benne él. Különleges az Allen Ginsberggel közös buli, lemez, vacsora a Tabáni Kakasban, ahol kapott tőle egy picike cintányért.
A következő vendég egy rajongó, Vitáris Iván énekes volt (Ivan & The Parazol), aki a szüleitől kapta Hobót ajándékba. „Egyszerre tudott beatköltő meg zenész lenni. Egyszerre Jagger és Ginsberg. Óriási tökkel, terpesszel, kiállással fogalmazta meg ezt a zenét, ezért áll közel hozzám a munkássága. Rendkívüli a művészeti ágak házasítása is, a Vadászat a magyar konceptuális lemezek gyöngyszeme” – fogalmazott, majd együtt elénekelték A vadászok gyülekezőjét a valóban utolérhetetlen Vadászatról – a másik két vendég gitáron, csörgődobon kísérte őket.Serdülőkora a Hobo Blues Banddel, kamaszkora a Vadászattal telt, és ahogy múltak az évek, figyelemmel kísérte az önálló előadóestjeit is: Csáky Attila producer a készülő portréfilmről elmondta, mivel a hobo amerikai csavargót jelent, és Hobo évtizedek óta nem jött le az országútról, úgy döntöttek, legyen ez egy road movie. „Nagyon nehéz egy ekkora életutat megfogni! 1945. február 13-án születik Hobo Budapesten, ezen a napon ér véget Budapest ostroma, és elkezdődik az úgynevezett szabadság. Ez a nyolcvan év szorosan összefügg az ő életútján keresztül a magyar kultúrtörténettel. Ebben is van egy úton levés és egy hihetetlen nagy szabadságvágy. Addig fogunk menni kamerával, hanggal, amíg ő hagyja. Amikor azt mondja, elég, tudomásul vesszük. Megbízunk egymásban” – tette hozzá a filmrészlet levetítése előtt. Zárásként Hobo Vitáris Ivánnal adta elő a Gazembert, majd egyedül József Attilától A hetediket – mert e vers nélkül nincs Hobo-est!

Sz. D.