BARÁZDA

Djrum: Under Tangled Silence

A Barázdában még nem volt szó fontos 2025-ös elektronikus zenei lemezekről, pedig mostanra már számos remek darab összegyűlt. A deep house-os német sztárproducer, DJ Koze Damon Albarnnal felütött, pszichedéliába hajló új albuma hét, az ambient technós, idm-es brit Barker hangokkal zsonglőrködő friss eresztése pedig hat év szünet után érkezett. A bolíviai gyökerű Los Thuthanaka testvérduó vadul kísérleti zaj-ritmuskavalkáddal tűnik ki, és nem marad el ettől aya második lemeze, ami a 21. századi dekonstruált klubzene mintapéldánya. Azonban mind közül az eddigi legjobb Djrum harmadik albuma, ami pedig öt év kihagyást követően jelent meg, igaz, a múlt év végi Meaning’s Edge EP már jelezte, hogy a korábbi magas színvonalú folytatást várhatjuk. A hetvenes évek vége óta az elektronikus zene szállítja a leginkább előremutató – sok fül számára jelen időben nehezen értelmezhető – megszólalásokat, amik persze megszelídítve rendre beépülnek a popzenei főáramba. Szóval valahol megnyugtató, hogy még 2025-ben is ez a helyzet, de Djrum (Felix Manuel, eredetileg Oxfordból) új anyagához nem kell előképzettség, pontosabban a nélkül is nagyon működik. A dj-ként három lemezjátszós virtuóz produkcióval táncoltató Djrum most klasszikus zenei hatásokat, uk basst és idm-et gyúr egybe, de stíluskategóriák helyett inkább jelzőkkel érdemes körbeírni: hipnotikus, meditatív, futurisztikus, komplex, eklektikus ritmuskarnevál. Amibe érdemes beleveszni. (2025, Houndstooth)

Natalia Lafourcade: Cancionera

Natalia Lafourcade a legnagyobb. Nehéz megmondani, hogy miben, de vele kapcsolatban valahogy fel kell emelni a hangsúlyt már a mondat elején. Részben azért, mert az ismertsége, elismertsége Magyarországon nincs azon a szinten, mint amit megérdemelne, de igazából a világban sem, a nemzetközi zenei sajtóban sem – szóval ez figyelemfelhívás. Másrészt meg azért, mert tényleg egészen elképesztő, amit a 2010-es évek közepe óta végrehajtott lemez- és zenefronton. Olyan albumsorozattal jelentkezett, amit mindenkinek hallania kellene. Túlzás nélkül nagyszerű dalszerző. A mexikói tradicionális zenék interpretálója. A fájdalmasan csodás énekesek egyik legszebb példája. Popzenei gyökerekkel rendelkezik, tiniként girl groupban énekelt, aztán mexikói alternatív/art popos helyi színtérsztár lett belőle huszonévesen, majd a mexikói bolero-ikon, Agustín Lara előtt tisztelegve megtalálta az igazi útját. A 2010-es évek második felétől kiadott négy – kétszer kétrészes – feldolgozás- és képzeletbeli folkdalokból álló albumain (a 2017–2018-as Musason és a 2020–2021-es Un Canto Por Mexicón) körbevezetett minket Közép-Amerika széles körű zenei hagyományain, és meg is szerettette azokat. Ranchera, mariachi, bolero, son jarocho, mexikói cumbia – megannyi nagy zenei mozgalom, amik Lafourcade kezelésében a spanyolul nem tudókat is megbabonázzák. A korona mindezen a 2022-es lemeze (De todas las flores), amin már végig saját dalokkal bizonyítja, hogy korunk egyik legjelentősebb előadója. Most három évet kellett várni a folytatásra, az pedig ismét folkosabb (itt-ott jazzes), azzal a csavarral, hogy a dalokat alapos begyakorlás után egyetlen alkalommal eljátszva rögzítették. Spontán megközelítés, nyers erő, humor, lazaság, vibrálás, lenyugtatás. Dicsőséges előadás, komfort a léleknek. Nem is olyan nehéz megmondani, miért Natalia Lafourcade a legnagyobb. (2025, Sony Music)

BJ