Életmódváltással sokat tehetünk az ízületi kopás ellen
Az ízületek degeneratív elváltozásairól, a kopásokról, valamint ezek megelőzéséről és kezelési lehetőségeiről tartott előadást a Hegyvidékiek Egészségiskolája áprilisi találkozóján dr. Paukovits Tamás Mirkó. A Budai Egészségközpont ortopéd-traumatológus főorvosa kiemelte: az ízületi problémák legjobb ellenszere az aktív életmód.
A betegek első kérdése az ízületi kopásokkal és a degeneratív elváltozásokkal kapcsolatban általában az, hogy szükséges-e az operáció. A válasz pedig úgy hangzik, hogy a műtét nem kötelező, hanem az ízületi kopások terápiájának utolsó lépcsőfoka. Nem az egyetlen választás, hanem egy nyitva hagyott ajtó – kezdte előadását dr. Paukovits Tamás Mirkó, a Budai Egészségközpont szakorvosa a Hegyvidékiek Egészségiskolája legutóbbi összejövetelén. Hozzátette: az ízületi kopás és a csontritkulás népbetegségnek számít, és főleg az 55 év felettieknél jelentkezik.
Az ízületi kopás rendszerint folyamatosan rosszabbodik, idővel pedig akár teljesen el is kopik a porc, ami már fájdalommal jár. Ennek következményeként kevesebbet mozog a beteg, ez vezet a merevséghez, a mozgáskorlátozottsághoz, majd a protézisek beültetéséhez.
A tünetmentes stádium akár tizenöt év is lehet, ezt követi az időszakos fájdalom, utána csökken a terhelhetőség, és a végén megjelennek a mozgási nehézségek, amikor már a zokni felhúzása is problémát okoz. Tulajdonképpen nem is a röntgenfelvétel, hanem a tünetek azok, amik eldöntik, hogy mikor kell beavatkoznia az orvosnak, aki az életminőség megőrzését tartja szem előtt.
Létezik az elsődleges artrózis, vagy esszenciális kopás, ami az elegáns neve annak, hogy nem tudjuk az elváltozás okát, hanem életkori sajátosságnak tekintjük. Ezzel szemben a másodlagos kopásnak ismerjük a kiváltó okát. Ilyenek lehetnek a születési rendellenességek, mint az ó-láb, lehet ok a csípőficam is, de akár gyulladások is kiválthatják. Az autoimmun gyulladások közül a leggyakoribb a reumathoid artritisz, azaz a reumás ízületi gyulladás.
Sokan megijednek az ízületek recsegésétől-ropogásától, holott az emberek döntő többségénél ez előfordul, és nincs mögötte semmilyen gyógyításra szoruló betegség, elváltozás. A kivizsgálás akkor indokolt, ha fájdalom és más tünetek is jelentkeznek.
A vizsgálat legfontosabb része a beszélgetés, az orvos ebből már elég pontos diagnózist tud felállítani. Jó szolgálatot tesz a röntgen, mert megmutatja az ízületi felszínek közötti távolságot, és ebből megmondható az, hogy mennyi porcunk maradt. MR-felvételre általában nincs is szükség.
A terápia során mindig a legkevésbé invazív, tehát testet nem befolyásoló, de már hatásos kezelést kell megvalósítani. A kulcsszó a mozgás – ha sikerül 25 és 30 közé szorítani a testtömegindexünket, akkor egy nagyízületi protézist biztosan megspórolunk. A testsúlycsökkentés legjobb módja az aktív életmód. A napi 20-40 perc dinamikus séta, a szobabiciklizés, a vízi gyógytorna, az úszás és általában az izomerősítés a porckopás legjobb ellenszere. Sőt, a mozgás kiváló fájdalomcsillapító, ezért is kell mozgatni a kopó ízületeket.
Dr. Paukovits Tamás Mirkó arról is beszélt, hogy nemzetközi kutatások alapján a talpbetéteknek nincs sok haszna, legalábbis a porckopások tekintetében. Folyamatos használatuk ebben az esetben indokolatlan. Jó lehet viszont a lágy részek lökéshullám-terápiája, a pulzáló elektromágneses tér, valamint a lágylézer-terápia. A szakorvos a kezelésekről szólva kiemelte, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők közül a krémek és a gélek biztonságosabbak, mint a szájon át szedett gyógyszerek.
Gyors eredményt hozhat a szteroidinjekció, amikor beadják például a térdbe, azonnali a hatása. Viszont a következő már sokkal kevésbé hat, és így tovább, tehát sajnos ez sem csodaszer.
A kenőanyag-injekciókkal az a baj, hogy hosszú távon nincs jobb hatásuk, mint a placebónak. Ha viszont gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókkal kombinálják, érdemes próbálkozni ezekkel. Nem ördögtől való tehát a hialuronsav, de legyen valamivel összekapcsolva, amihez jó választás lehet a tropikus kapszaicin. Léteznek kapszaicintapaszok, amik olyan fájdalomsokkot okoznak az idegeknek, hogy utána sokáig nincs fájdalomérzet.
Időlegesen, egyéves távlatban segíthet a saját vérrel elvégzett vérlemezke-kezelés. A porcépítő szerekkel, vagy a kollagénnel kapcsolatban ugyanakkor nincsenek tudományos bizonyítékok.
Műtéti megoldás a kulcslyuksebészeti beavatkozás és a protézis – általában térd- és/vagy csípőprotézis – beültetése. Előbbi a kisebb elváltozások esetében lehet sikeres, míg az utóbbi komolyabb beavatkozás. Célja az életminőség javítása, a fájdalommentesség, a stabilitás és a mobilitás visszaszerzése. Az operációt követően gyorsan lábra áll a beteg, csak két-három hétig kell használni mankót, azaz nem tart sokáig a felépülés.
A Budai Egészségközpont ortopéd-traumatológus főorvosa végezetül azt hangsúlyozta, hogy csak akkor érdemes sort keríteni sebészi beavatkozásra, ha a többi kezelés nem hoz eredményt, vagy már nem alkalmazható, és rossz a beteg életminősége. Mint minden más betegség esetében, a kopásoknál is a megelőzés a legjobb orvosság, ehhez pedig elengedhetetlen az egészséges életmód, a mindennapos mozgás és a súlykontroll.
sm.