A Muzsikás muzsikált az Aranyban
Számítógépes játékok ide, mobilozás oda, azért a népi kultúra is képes lelkesedést kiváltani a gyerekekből, és örömet okozni számukra. Legalábbis ez történt a Sashegyi Arany János iskolában, ahol – és ez nem túlzás – fergeteges interaktív koncertet adott a Muzsikás együttes. A végére mindenki vidáman táncolt és csujogatott a jól ismert dallamokra.
Komolyan veszik a népi kultúra ápolását a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban. Az alsó tagozatos diákok népzenét és néptáncot tanulnak, amit aztán a felsőbb évfolyamokban is folytathatnak. Az iskola nemrég örömmel használta ki a lehetőséget, hogy vendégül láthatja a Muzsikás együttest, ami újabb kedvcsinálót jelentett mindehhez a gyerekeknek. Mint Vitárius Balázs főigazgató-helyettes lapunknak elmondta, nem a mostani volt az első alkalom, már korábban is járt náluk a nemzetközi hírű zenekar.
„Tudtuk, mire számíthatunk, de még ennél is többet kaptunk. Várakozáson felüli volt a hangulat, örömmel láttam a lelkesedést, és azt is, ahogy a diákjaink együttműködtek az együttessel. Olyan élménnyel gazdagodtak, ami még közelebb hozza őket a magyar kultúrához” – emelte ki a pedagógus, hozzáfűzve, hogy a népzene és a néptánc egyúttal nagyszerű közösségformáló erő is, ezért próbálják beilleszteni az iskola mindennapjaiba.
A Muzsikás együttes 2005 óta járja az ország iskoláit, és a MOL-Új Európa Alapítványnak köszönhetően évek óta ingyenesek a 6–19 éves tanulóknak szóló programjaik. Rengeteg helyre eljutnak, a távoli, apró helyektől az olyan neves oktatási intézményekig, mint amilyen a XII. kerületi Arany János iskola is.
„Jártunk már itt, és szívesen tértünk vissza – mesélte Sipos Mihály, a Muzsikás hegedűse. – Nem csak azért kedves számomra az Arany, mert évekig itt tanított a feleségem, és idejárt a három gyermekem is. Ennél lényegesebb, hogy a népzenét szerető diákok tanulnak az iskolában. Ez kiderült abból, ahogy énekelnek velünk, ahogy visszaadják a zene ritmusát. Bizonyára azért van így, mert rendszeresen foglalkoznak velük, kiváló a sport- és a zenei oktatás.” Mint hozzátette, ugyanezt tapasztalták nemrég a Kós Károly iskolában is.
Arra a kérdésre, hogy mire elég 45 perc, amennyit játszottak, a zenész kijelentette: bár nem sok idő, azért igyekeznek sok mindent átadni a gyerekeknek: „Néhány nagyon alapvető információt elmondunk a magyar népdalról, a népzenegyűjtésről és általában a zene fontosságáról. Mert ahol csak emberek élnek, mindenhol ott van a zene. Próbáljuk élményszerűvé tenni az előadást, és minél jobban bevonni a közönségünket. Arra törekszünk, hogy jól érezzék magukat a gyerekek, hogy megismerjék a hangszereket, megértsék, mit csinálnak a zenészek, hogyan kommunikálnak egymással. Éljék át a muzsikálás, az együtt éneklés, a tánc örömét.”A magyar népzene rendkívüli közösségformáló erő, vannak olyan dalaink, amik ezer évnél is régebbiek. Eleinte szájról szájra öröklődtek, mára pedig az iskola vette át ezt a nagyon fontos hagyományőrző szerepet. Különleges dallamaink felülről indulnak és lefelé tartanak, úgy, mint a kijelentő mondataink, valójában a beszéd ívét követve. Ahol magyarok élnek, csak ott létezik ez a dallamtípus.
Bartók és Kodály érdeme, hogy megismerte a világ a zenénket. Mindenütt felkapják rá a fejüket az emberek, és ma is az életünk része – folytatta Sipos Mihály, aki arról is beszélt, hogy a modern világban az emberek a kelleténél kevesebbet találkoznak egymással, a technika segítségével szinte mindent el lehet intézni otthonról is. A népzene, a népi kultúra azonban pont ellenkezőleg működik, ezért is kell teret biztosítani neki, megőrizni és továbbadni. Ebben a szellemben dolgozik a Muzsikás együttes, amelynek a tagjai úgy gondolják, kötelességük megismertetni az új generációkkal, a közösséggel a rájuk örökített tudást.
-os